Ézs 46 és ApCsel 20,17–38 (ÓSZ) „Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: Vénségetekig ugyanaz maradok" (3–4)! Különleges kifejezésekkel fordítja a vizsolyi Biblia azt, hogy hordoz és visz bennünket az Úr: „kiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; ...megőszüléstekig én visellek". Az Úr viseli, hordozza és magára rakja a mi gyakran elviselhetetlen életünket. Mindezt nem egyszer-kétszer teszi meg, hanem minduntalan, a kezdettől egészen a végig. A régi magyar nyelveben a viselet még nem egy hagyományos ruhadarab volt, nem az öltözködéssel függött össze, hanem a magatartással, a viselkedéssel. Az Úr tehát születésünktől fogva halálunk órájáig viszi és magára veszi a mi viselkedésünket. Ami nekünk elviselhetetlen, azt ő hordozza.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, köszönöm, hogy Te már születésed pillanatában elviselted ezt az elviselhetetlen, üres és rideg világot. Bocsáss meg, hogy a hitemben nincs igazi előrelépés és növekedés. Köszönöm, hogy úgy akarsz vezetni, formálni, felemelni és hordozni, hogy mindvégig érezzem ennek súlyát. Ámen.