A Világosság református egyházi műsor 2026. augusztus 9-ei ajánlata

2026. augusztus 03., címkék:

A Pátria Rádióban vasárnap 7:05-kor kezdődő műsor témái: a fügefa elszáradása, Túlélő tábor Ipolyságon, kételkedésből sikertörténet, János élete, szeretettel nevelni, tábori élmények.

Krisztushoz csalogatni a gyermekeket

2026. augusztus 01., címkék:

„A szülők azért küldik ide a gyermekeiket, mert itt csak jót tanulhatnak. Ez egyfajta 'piros pontos' értékelés a részükről. Csodálatos elismerés, ha úgy látják, hogy a gyerekeik egy ilyen táborban valami pluszt kapnak, amit hazavihetnek magukkal, és amit a mindennapokban is értékesíthetnek” – mondta Rákos Loránt lelkipásztor-püspökhelyettes. Július 27. és 31. között szervezték meg Sajószentkirályon négy gyülekezet összefogásával Rám talált! címmel a napközi gyermektábort.

„Minden ima meghallgatott ima”

2026. július 27., címkék:

Bár egy zarándoklatot a legkönnyebb a megérkezés pillanatával lezárni, földi életünk valójában egy folyamatos úton lét, hiszen „nincs itt maradandó városunk”. De mi történik akkor, amikor ezen az úton Isten nem válaszol az imáinkra, és hiába kérjük, nem veszi el az életünkből a töviseket? Mikló Boldizsár igehirdetésével és úrvacsorai közösséggel ért véget az idei ÉlesztŐ.

Túlélő tábor Ipolyságon: Életre szóló lelki alapokat kapnak a gyermekek

2026. július 26., címkék:

Ipolyságon alig tehető száz főre a reformátusok száma, a helyi egyházközség mindössze ötven adófizetőt jegyez, így a gyülekezeti gyermekek száma is csekély. Isten gondviselésének és a közösség összefogásának köszönhetően azonban a július 20. és 24. között megvalósult gyermektábor idén is teltházas volt. A résztvevők Keresztelő János történetén keresztül kaptak életre szóló lelki útravalót.

Nincs egyetlen, tökéletes módszer

2026. július 26., címkék:

„A közösség nem egy lehetőség, hanem az Úrral való kapcsolat következménye” – hangsúlyozta Mikló Boldizsár az ÉlesztŐ pénteki napján. A főelőadó az imádság gyakorlati oldaláról szólva arra figyelmeztetett, hogy a folyamatos élménykeresés könnyen bálvánnyá válhat, így a valódi kapaszkodót a rend és az állhatatosság jelenti.

Az imádság nyelvtana

2026. július 24., címkék:

Létezik-e rossz imádság? Mit tegyünk, ha úgy érezzük, elfogytak a szavaink? Mikló Boldizsár az ÉlesztŐ következő főelőadásán az imával kapcsolatos „Mit mondjunk?” kérdését járta körül.

Az első lépés nem az enyém – Zarándokútra hív az imádság

2026. július 23., címkék:

Lelki méregtelenítés, a Szentháromság tánca és egy mindent eldöntő kérdés. Többek között ezekről beszélt az idei ÉlesztŐ első főelőadásán Mikló Boldizsár. A Nagyszalontai Református Egyházközség lelkipásztora arra bátorította a fiatalokat, hogy az imádságra ne teljesítendő feladatként, hanem egy már meglévő beszélgetésbe való bekapcsolódásként és belső zarándoklatként tekintsenek.

A Világosság református egyházi műsor 2026. július 26-ai ajánlata

2026. július 23., címkék:

A Pátria Rádióban vasárnap 7:05-kor kezdődő műsor témái: a két jerikói vak meggyógyítása, valamint a „Minden lélek dicsérje az Urat!” című gyülekezeti napközi gyermektábor Nagysallón.

Krisztus előzenekarai

2026. július 22., címkék:

„Ameddig nem lépünk Isten felé, csak távolról szemléljük az életet, ami a miénk is lehetne” – fogalmazott Gríger Krisztina dunaszerdahelyi lelkipásztor a 2026-os ÉlesztŐ nyitóalkalmán. A felvidéki református fiatalok idén július 21. és 25. között Skalkán, 1200 méter magasan találkoznak.

Közös imádság, közös tanúságtétel Barsváradon

2026. július 20., címkék:

2026. július 12-én ünnepi harangszó hívogatta a híveket a barsváradi református templomba, ahol rendhagyó ökumenikus istentiszteletre került sor. Mente Sándor Veronika református lelkész örömmel üdvözölte Adamkovič Marek római katolikus plébánost, valamint a két felekezet egybegyűlt tagjait.

„Minden lélek dicsérje az Urat!” – Gyermektábor Nagysallón

2026. július 12., címkék:

Isten dicsőítése, a zene és a dallamok világa állt az idei nagysallói református gyermektábor középpontjában, amelyet a nyári szünidő második hetében szerveztek meg. A bibliai tanítás mellett a résztvevők kézműveskedhettek, különféle hangszerekkel ismerkedhettek meg, de részt vehettek egy izgalmas kísérletben, valamint kincskeresésben is. A program a gyülekezeti segítők és pedagógusok önzetlen összefogásával valósulhatott meg.

A Világosság református egyházi műsor 2026. július 12-ei ajánlata

2026. július 09., címkék:

A Pátria Rádióban vasárnap 7:05-kor kezdődő műsor témái: Zebedeus fiainak kérése, Regionális Református Napközi Tábor Csécsen, egy tábori himnusz története, a meggörnyedt hátú asszony meggyógyítása.

Rám talált!

2026. július 07., címkék:

Csécsen, a környező települések református lelkipásztoraival közösen július 1. és 3. között az idén hatodik alkalommal szervezték meg hatvankét gyermek részvételével a Regionális Napközi Gyermektábort. A KOEN-program alapján, „Rám talált” címmel megvalósuló tábor elsődleges célja, hogy Isten igéjére figyelve ne csak hitükben erősödjenek meg a gyermekek, hanem egymással való közösségben, énekekkel, sok-sok közös játékkal és foglalkozással tölthessenek el tartalmas napokat.

2026. augusztus 20., csütörtök

2026. augusztus 20., címkék:

1Krón 21,1–13 és Zsid 7,1–10 (ÚSZ) „Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet"
(7). Miről lehet megismerni a református magyar embereket? Onnan, hogy ezt köszönik egymásnak: Áldás, békesség! Mi ezt kívánjuk egymásnak. Nekem mégis hiányérzetem van, mivel az elmondott áldásbékességek számával nem nagyon látom arányban azok megvalósulását. Igaz, figyelembe véve a fenti igét, meg sem kellene lepődnöm, mivel „a nagyobb áldja meg a kisebbet". Mi valahogy úgy mondjuk köszönésünket, mint amikor tüsszentés után elhangzik, hogy egészségedre, de nem sok közünk van mások egészségéhez. Mi nem tudunk áldást adni. Az én vízióm az, hogy a református magyarokat nemcsak arról lehet megismerni, ahogy köszönnek, hanem arról is, hogy részük van ebben az áldásban. Mi vagyunk azok a kisebbek, az a kisebb nép, akiket megáld a nagy Isten, s mi így lehetnénk áldássá, nemcsak verbálisan, hanem ténylegesen is az egész világ számára.
Fohász: Felséges Isten, ne engedd, hogy határt szabjunk áldásaidnak. Tudod, néha zokon esik, amikor közlöd velünk, hogy most már rajtunk a sor, és kikerekedett szemekkel nézünk Rád, hogy mi erre képtelenek vagyunk. Hisszük, hogy a mi alkalmatlanságunk beismerése és a Te alkalmasságod felismerése között beindul az áldásfolyam. Ámen.

2026. augusztus 19., szerda

2026. augusztus 19., címkék:

1Krón 20 és Zsid 6,13–20 (ÚSZ) „Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik, és minden ellenvetésnek véget vet, mindent megerősít az eskü" (16). Az esküvői szezonban szól ez az ige. Milyen szép ünnep, milyen nagy fordulópont, és „mindent megerősít az eskü". De ami ma eskü, holnapra nyűggé lesz. Ami ma szenvedély és vágy, holnapra érthetetlen és torz emlékké válik. Ami ma hűség, holnapra szomorú kötelesség. Mert az emberben „több az eskü, a szó, több a máz, mint a belső repesés" (Shakespeare). Sokat mondunk, s a szeretetünk kevés! Ha a boldogságnak – mint az energiának, az anyagnak – lenne megmaradási törvénye, arra gyártanánk egy törvényt, és nem érnének véget a kapcsolatok. Ám, ha abból indulunk ki, hogy minden fizikai megmaradási törvény alapja az egyensúly, akkor felismerhetjük: az egyensúlyt köztünk Isten körbeölelő mozdulata tartja fenn és erősíti meg. Mi pedig rábízhatjuk magunkat, mert ő „minden ellenvetésnek véget vet".
Fohász: Urunk, mi olyan szókimondók vagyunk, hogy már alig van mit kimondanunk. Köszönjük, hogy Te meg tudsz tartani minket, amikor esküszünk, és Te képes vagy fenntartani az egyensúlyt szavak és tettek között. Te kitartasz az első szeretetben. Te ma is pont úgy szeretsz, ahogy az elején, azzal a frissességgel, azzal a lelkesedéssel. Tarts meg minket egymás számára. Ámen.

2026. augusztus 18., kedd

2026. augusztus 18., címkék:

1Krón 19 és Zsid 6,9–12 (ÚSZ) „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok" (10). Van, hogy szeretnék memóriatörlést alkalmazni az életemben. Sokan képesek is rá. Tesznek valami iszonytató ostobaságot, ami aztán a jótékony felejtés sötétjébe vész, s mennek tovább, mintha semmi különös nem történt volna. Ráadásul ezt még le öntik azzal a szósszal, hogy a kegyelem mindent elfedez, s titkon az remélik, talán Isten is felejt. Aztán vannak azok, akiket a kegyelem hálára ösztönöz, s ez a hála már sok jó cselekedetet szült az életükben, ezért ők azt akarják, hogy Isten mindenre emlékezzen. Kissé tán a keresztyénségünk fokmérője is lehet, hogy mit akarunk ezzel kapcsolatban kérni Istentől. Feledkezzen el arról, amit tettünk, vagy a mi érdekünkben emlékezzen mindenre?
Fohász: Mindenható Isten, ne haragudj, hogy mi – akikben a nyugalom és reménykedés helyén annyi zűrzavar lappang – próbálunk helyetted gondolkodni. Csak legyen úgy, ahogy jónak látod, mi pedig várjuk, hogy lenyűgözz bölcsességeddel. Ámen.

2026. augusztus 17., hétfő

2026. augusztus 17., címkék:

1Krón 18 és Zsid 6,1–8 (ÚSZ) „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra" (1). Az ige óva int attól, hogy megsüppedjünk a kiskorú keresztyénségben. Talán semmi sem ártott annyit Krisztus ügyének, mint a kiskorú keresztyénség! Mert a keresztyénség egy felnövéstörténet. Mégis, hányszor kapjuk magunkat azon, hogy bennünk, az ellentmondásaink között tipródó ún. felnőttekben is ott él a csillogó szemmel vágyakozó gyermek, a kiskorú. Azt mondják a szakemberek, hogy amikor a gyermek csodálkozik, annak nincs következménye. Ám amikor a felnőtt csodálkozik, annak folytatása kellene, hogy legyen. Nem elég rácsodálkozni Isten mennyei ajándékaira, hanem el kell jutni személyesen őhozzá, aki áldásait osztogatja.
Fohász: Jézus, hányszor nekigyürkőztem már, hogy túlnőjek önmagam képességein, annyiszor körbejártam parancsolatodat, és nem ment... Azt mondod, hogy nem kell erőlködni? Elég, ha Benned vagyok és Te énbennem? Akkor elkezdem. Csak, kérlek, mutasd a mintát, így készíts a nagykorúságra. Ámen.

2026. augusztus 16., vasárnap

2026. augusztus 16., címkék:

1Krón 17 és Zsid 5,11–14 (ÓSZ) „Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta az Úr: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam" (4). Nehéz megemészteni, amikor rájövünk, hogy nem minket, hanem valaki mást választanak. Lehet az egy feladat, egy munkakör, egy barátság, talán egy szerelem, ahol és amiben nem ránk esik a választás. Nehéz az ilyen helyzet, főleg akkor, ha nincs különösebb oka a mellőzöttségünknek. Kain olyan nehezen viselte a hátratételt, hogy képes volt agyoncsapni az öccsét. Jákób is hasonló motivációtól vezérelve próbálta meg átverni apját és testvérét. Dávid is megkapja az üzenetet: „Nem te". Nehéz beletörődni abba, hogy nem én leszek az, akit választanak. De ez is a hitünk egyik próbája lehet, ha elhisszük, hogy Isten sokkal jobban tudja, hol van helyünk és lehetőségünk az ő országát építeni.
Fohász: Uram, de jó lenne, ha nem érdekelne bennünket a sorrend. Tudjuk, mindez az Éden kertjében kezdődött, amikor elvakultan harapott az ember a gyümölcsbe, s harapott magának megosztott első helyet és halált. Kérlek, vedd ki szívünkből az összehasonlítgatást, és nyiss olyan helyet, ahol pont ránk számítasz. Ámen.

2026. augusztus 15., szombat

2026. augusztus 15., címkék:

1Krón 16 és Zsid 5,1–10 (ÓSZ) „Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Úr nevében" (2). Nem érzem magam áldottnak – talán te is hallottad ezt a mondatot, esetleg éreztél már így. Áldás nélkül nehéz, sőt szinte lehetetlen élni. A mai kor embere azonban, aki képes magának mindent előállítani vagy megvenni, már nem szívesen használja az áldás szót, mert mindenből kihagyja Istent. Régebben még azt mertük mondani az esőre is, a születendő gyermekre is, hogy áldás. Persze nem a használt szavakkal van az igazi gond, hanem azzal, hogy a szavak mögött az az érzés bújik meg, hogy nem vagyunk rászorulva a szerető és gondoskodó Isten áldására. Pedig az áldás az egyik legmagasztosabb tette lehet egy emberi életnek, akkor is, ha adja, akkor is, ha kapja. Pontosabban: az áldást nem lehet csinálni, hanem kérni és kapni kell, aztán továbbadni. Merj áldást kérni, és másokat megáldani!
Fohász: Istenem, Te ismered a lelkemet. Tudod, mi zajlik belül, a lehúzott redőnyök mögött. Tudod, mivel küszködöm. És van is rá megoldásod. Szeretnél betölteni áldásaiddal, hogy másnak ne is maradjon hely bennem. Hála érte! Ámen.

2026. augusztus 14., péntek

2026. augusztus 14., címkék:

1Krón 15 és Zsid 4,14–16 (ÓSZ) „Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, az Úr, mert nem az előírások szerint közeledtünk hozzá" (13). A közlekedés olyan, hogy bár tudod a KRESZ szabályokat, de az életed néha azon múlik, hogy felismered-e azt a helyzetet, amelyben vagy. Hallottam már olyan vádemelésről, amelyben valaki megszegte a szabályokat, de mindenki túlélte a balesetet, ellenben, ha betartotta volna a főszabályt, akkor minden bizonnyal meghalt volna. Néha vannak olyan helyzetek, amikor nem az elméleti szabály, hanem a gyakorlati alkalmazás ment életeket. A mindenható Isten KRESZ gyűjteménye hasonlóan működik: szabályok és intés, hogy magadra vess, ha nem tartod be ezeket! Aztán van, amikor bejön, és van, amikor nem. De ha már hibáztál, és kiderült, akkor másodjára fogadd meg az intést, és járj a mennyei KRESZ szerint! Balesetmentes napot és előírásszerű életet kívánva: egy Lelkes közlekedő.
Fohász: Atyám, de nehéz néha a szabályaid szerint közlekedni! Hányszor átlépem a határokat, és határtalanul tudlak bántani! Köszönöm, hogy Te számolsz a gyengeségeimmel, és újabb esélyt kínálsz, ha elbukom. Féltve óvj, kérlek, minden szabálysértéstől. Ámen.