A találkozónak ezúttal is a marcelházai kultúrház adott helyet, amely megfelelőnek bizonyult a két évvel korábbi "Virrasztáskor" is. Összesen 111 fiatal vállalta fel azt, hogy a fáradság ellenére az  egész éjszakát egészen hajnalig közös programmal töltik el. A fiatalokat igei üzenettel Rácz Elemér helyi lelkipásztor köszöntötte, az első zenei dicsőítést pedig az alistáli tini zenekar  vezette.

Egy valódi szeretetvendégségben vehettek részt a fiatalok, hiszen mindenki hozzájárult valamilyen finomsággal, miközben az első falatot mindenki másnak kínálhatta fel. A meghívott magyarországi vendég Kerekes Szabolcs, a Barnabás Csoport és Reménység Magjai alapiíványok munkatársa volt, aki egy leány  javítóintézetben megtapasztalt élményeit adta át. Ezen kívül egy „imasétára” is hívta a részvevőket, melyet a kultúrház felső erkélyén rendezett be különféle gondolatébresztő eszközökkel. A második dicsőítő részt a komáromi Dics-action ifjúsági zenekar vezette, miközben személyes bizonyságtételek hangzottak el a hit megtapasztalásáról. Két szokatlan áhítat várta még az egybegyűlteket: Vidermann Laura egy modern tánccal fejezte ki gondolatait, hajnali kettő körül pedig Süll Vilmos, volt balett-táncművész mindenkit bevonva testmozgással vezetett fel három témát: Nevem, Bűnöm, Áldás. Az éjszakai csendben egy alkalmi jazz zenekar énekelt lelki énekeket.

A záró istentiszteleten Édes Gábor ötödéves teológus hallgató hirdette az igét, mely a Jézussal való virrasztásról szólt. Az énekeket a nyári ÉlesztŐ tábor zenekara vezette, az úrvacsorát Süll Tamás ifjúsági lelkész osztotta. Az egész alkalom alatt a fiatalok zavartalanul beszélgethettek az alkalmi kis teázó-kávézóban, a BeülŐ-ben.

Saját versszerzeményeik felolvasásával gazdagították a szíveket Édes János, Horváth Eszter, és Bokros Virág. A záró istentiszteleten Édes Gábor ötödéves teológus hallgató hirdette az igét, mely a Jézussal való virrasztásról szólt. Énekeket a nyári ÉlesztŐ tábor zenekara vezette, az úrvacsorát Süll Tamás ifjúsági lelkész osztotta. Az egész alkalom alatt a fiatalok zavartalanul beszélgethettek az alkalmi kis teázó-kávézóban, a BeülŐ-ben. Néhány órában pedig egy láthatatlan színház keretén belül néhányan megtapasztalhatták bekötött szemmel, milyen is „végignézni” a saját életüket."

A szokatlan alkalom hasonlított egy kicsit egy szilveszteri rendezvényhez vagy éppen egy húsvét hajnali, Krisztus feltámadását váró virrasztáshoz is. A test elgyengülését érezve megtapasztalhattuk, hogy ennek ellenére a lélek megerősödhet, ha tiszta szívvel keressük Istent. Hálásak vagyunk, hogy ezt egy közösségben élhettük meg - számolt be az eseményről Süll Tamás ifjúsági lelkész.