Náh 1 és Jn 9,39–41
(ÓSZ) „Indulatos és bosszúálló Isten az ÚR. (...) Jó az ÚR! Oltalom a nyomorúság idején" (2.7). Sok ókori város elpusztult már. A romokon általában turisták járnak, hogy megnézzék, ami eltűnt, amiből csak kődarabok maradtak. Náhum könyve a mára rommá lett, de akkor még fényűző város, Ninive ellen fogalmazza meg ítéletét. Náhum próféta neve hitvalló név, és a szó legnemesebb értelemében vett vigasztalást jelent. A babiloni fogság miatt megtizedelt népet a próféta vigasztalja az Úr haragjának és jóságának beteljesedésével. Nem mindennapi vigasztaló volt tehát Náhum: nem kínált olcsó vigaszt. A nevével, az életével és igehirdetésével egy erőteljes rehabilitációra szólítja fel népét: ha látják az ellenségen az Úr haragjának és saját magukon az Úr jóságának jelét, jobbuljanak meg, meneküljenek gondviselő oltalmához a nyomorúság idején. Csak így nem lesznek kőhalommá és elhagyott romhalmazzá.
Fohász: Uram, szeretném, ha az életünk, az egyházunk nem csak turistalátványosság lenne. Nem a romokon akarok járni, és sajnálkozni, hogy régen minden milyen szép volt. Látva a sok nyomorúságot életemben és szolgálatomban, Hozzád akarok menekülni. Mert, aki Hozzád fut, nem szégyenül meg. Ámen.