Zof 3 és Jn 11,17–27
(ÓSZ) „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít" (17). A nép ostorozása után a próféta hangnemet vált. A fenti mondással a teljes győzelem idejébe repülünk, amikor örülhetünk, mert a büntetés elhárult, az ellenségeket pedig legyőzték. Arra vagyunk hivatva, hogy akármiben legyünk is éppen, lélekben helyezkedjünk a győzelem idejébe, és ezzel vigasztaljuk magunkat megpróbáltatásunkban... Egy harcos súlyosan megsebesülten feküdt a csatatéren. Civil életében barátságos földbirtokos volt, alkalmanként templomba is járt. Amikor végül hosszú kórházi ápolás után hazajött, észrevették, hogy teljesen más lett. Ő maga adta meg a magyarázatot. „Azokban a hosszú órákban, amikor halottak és sebesültek között feküdtem, és három golyó ütött sebet rajtam, megtapasztaltam, ami a Zofóniás 3:17-ben van írva. Velem volt az Úr, az én Istenem, hatalmas Megváltó, aki megbocsát és örül nekem, megtérő bűnösnek".
Fohász: Köszönöm, Neked, mennyei Atyám, hogy szereteteddel megújítod életemet. Akkor is, ha porban vagy sárban fekszem, vagy látom a sok halálos dolgot, ami körülvesz. Köszönöm, hogy örülsz nekem, ha Hozzád fordulok, ekkor talpra állok és teljesen más, Neked kedves életet kezdek élni. Ámen.