1Móz 42 és Mk 11,27–33 (ÓSZ) „Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most" (21). Amíg vádol a lelkiismereted, addig van remény. Amikor aztán felismered, szorító körülményeidben Isten cselekszik, hogy szembenézz magaddal, az már a bűnbánat kezdete. És amikor meglátod, hogy ez próbatétel, nem kísértés, akkor tudod elfogadni a kegyelemet. Ma feszült helyzetekről olvasunk, mégis örömmel nyugtázzuk, hogy Isten nem mond le róluk sem. József testvéreiről. Vajon megváltoztak-e? Hogyan viselkednek olyan helyzetekben, amelyekbe Isten próbatételként vezeti őket? Mint a falnak rúgott labda, amely mindig visszapattan. Mint a radioaktív anyag, amely elásva is sugárzik. Ilyen a bűn. József testvérei Egyiptom hallatán ezért néznek egymásra. Hiszen odavitték testvérüket, akit halottnak hazudtak. És ezért említik testvérüket, amikor Egyiptomban testvériségüket éri kihívás. Amíg vádol a lelkiismeretük, addig van remény.
Fohász: Jóságos Atyám! Bevallom előtted, hogy nyomorult, bűnös ember vagyok. Mintha nem ismernélek: úgy élek, úgy cselekszem, úgy beszélek. Elhatároztam már, hogy megváltozom, mert akkor jobb lesz. De mindhiába. Kegyelmedre vágyakozom. Bocsáss meg nekem Jézus Krisztus áldozatáért. Szentlelkeddel újíts meg engem, hogy a Te dicsőségedre éljek. Ámen.