1Móz 43 és Mk 12,1–17 (ÓSZ) „Legyetek nyugodtak, ne féljetek" (23)! Át kell mennünk a próbatételeken. Mert piszkosak vagyunk, mert csak így tisztulhatunk. Ezért jó felismerni, hogy nem ellenünkre, hanem értünk használja Urunk a próbákat. József családját a nehéz életkörülmények, a gazdasági helyzet szorítja rá, hogy cselekedjen. Jellemző: próbálkoznak a halogatással, és más, tipikus megoldásokkal, lásd: ajándékok – de ekkor már isteni kényszerek munkálnak. A próbatétel pedig kinek így, kinek úgy adatik. Nem kerülhetjük meg: fájnia kell. Jákóbnak el kell engednie Benjámint. A testvéreknek meg ragaszkodniuk kell egymáshoz. És mindennek hátterében ott morajlik bűntudatuk. De hála legyen Istennek, hogy ilyenkor megszólal egy váratlan, biztató hang: „ne féljetek"! Mert meg kell, hogy szülessen bennük a bizalom: Isten megbocsát. „Adja a Mindenható Isten, hogy" Te is irgalomra találj a megérdemelt ítélet helyett!
Fohász: Kegyelmes Jóatyám! Békítsd meg szívemet, hadd lássam próbatételnek azt, ami eddig bántásnak, akadályoztatásnak, gondnak, fájdalomnak tűnt. Köszönöm, hogy nem mondtál le rólam, köszönöm, hogy tisztogatni akarsz. Rám fér. Csak arra kérlek, vigyázz rám, mert nagyon gyenge a hitem, a kitartásom és állhatatosságom. De reményemmel Beléd kapaszkodom. Ámen.