1Móz 50 és Mk 14,12–25 (ÓSZ) „Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened" (17)! Eddig úgy tűnt, hogy ez egy lezárt ügy. A testvérek bocsánatot kértek Józseftől, és ő megbocsátott. Az Úr szeretetében kölcsönösen békességre jutottak. Hogy újra előjött az eset, mégsem baj. Tanuljunk belőle! Az elkövetett bűn emléke Jákób halála után fölparázslott. A testvérek félni kezdtek József vélt bosszújától. A bizalmatlanság áporodott levegője járta át kapcsolatukat. Úgy tűnik, akinek nagyobb a sérelme, megbocsátásával az tudja közvetíteni az eredetit, Isten bocsánatát. Ha valamely bevallott bűnünkre bocsánatot nyertünk, ne szedjük elő, ne vonjuk ki az Úr kegyelmének hatásköre alól! Az ő szeretetében kételkedik, aki így tesz. József újra emlékeztette testvéreit: az Úr a galád emberi tervet jó eredményre vezette. Jóra használta. Ha valóban hiszel, engedd el bűnödet, ne kételkedj Isten jóságában!
Fohász: Kegyelmes Jóatyám! „Ahogy a kutya visszatér okádására" (Péld 26,11), úgy emlegetem fel, úgy forgatom magamban megbánt, megvallott és Jézus Krisztus által megbocsátott bűneimet. Ezzel csak a Te irgalmadat kisebbítem magamban és mások szemében. Bocsásd meg, Uram, kicsinyhitűségemet! „Légy irgalmas nekem, bűnösnek (Lk 18,13)! Ámen.