2Móz 2 és Mk 14,43–52 (ÓSZ) „Mózesnek nevezte el" (10). Megszületik egy kisfiú. Esélytelennek tűnik népével együtt. Sorsuk egyaránt lehetetlen. De mégis megmutatkozik a remény a reménytelenségben. Isten nélkül nincs esélyünk arra, hogy életünkkel való nagyszerű tervét betöltsük. Remélem, ez nem újdonság a számodra. Van terve Veled, nem kell lemaradnod róla. Isten nélkül nincs esélyünk arra, hogy szent akaratába belesimuljunk. Remélem, tudod, hogy Neked kell alkalmazkodnod őhozzá. Engedelmeskedj neki, és akarata megmutatkozik Rajtad. Isten nélkül nincs esélyünk arra, hogy pusztító bűneinket meghaladjuk. Nem tudjuk legyőzni természetünket. Látszólag el kell veszítenünk mindent. Azt is, hogy tervét betöltsük. Remélem, hiszed, hogy kegyelmét mégsem csorbíthatjuk ki. Nagyobb a szeretete, mint bűneink terhe. Senki nem akadályozhatja meg Istent sem Mózes, sem a Te életedben!
Fohász: Istenem! Köszönöm, hogy számodra nincs esélytelen ember, nincs lehetetlen helyzet, ezért én sem vagyok reménytelen állapotban. Belátom, hogy életemmel sokszor megtagadtalak. Ezért köszönöm, hogy továbbra is van terved velem. Szeretnék hálából Neked engedelmeskedni mindenben. Hiszem, hogy bűneim sem választhatnak el Tőled. Ámen.