1Móz 40 és Mk 11,1–14 (ÓSZ) „De a főpohárnok nem gondolt Józsefre, hanem megfeledkezett róla" (23). Ez így már soknak tűnik. Bár nem szolgált rá, Józsefnek újra hát ratételt kell elszenvednie. Igaznak tűnik a közmondás átfogalmazása: jótett helyébe jót ne várj. És az istentelen kortárs népi bölcsesség így folytatja: Csak magadnak kaparj! Nem érdemes jót tenni! Majd a karma mindent kiegyenlít! De hogyan viseli a hátratételt József? Eleve hangsúlyozza, hogy ő csak közvetítő. A főemberek álmaira „Istennél van a megfejtés" (8). A jótett Istentől jön, József csak továbbadja. A jótett helyébe ne emberektől várj jót. Vagyis: ne azért cselekedj jót, hogy viszonozzák. Isten az, aki nem feledkezik el sem Józsefről, sem rólunk. Mert ez az igazságtalanság is jó lesz még valamire. Én személyesen is a legtöbbet a rosszból tanultam, ha abban Istent is felismertem. Bármi is történt, „de az Úr Józseffel volt".
Fohász: Jó Atyám! Te tudod, mitől és kitől szenvedek, tudod, hogy milyen igazságtalanság ért. Segíts meglátni és bevallani bűneimet, hogy csillapodjon felháborodásom. Segíts meglátni és elfogadni a Te akaratodat, hogy lefegyverezzen békességed. Ha Te velem vagy, hiszem: jótett helyébe egyedül Tőled lehet jót várni. Sőt, Te már eleve jót tettél velem. Köszönöm! Ámen.