Ézs 65,8–25 és ApCsel 28,1–10 (ÓSZ) „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit majd teremtek" (17–18)! Megszűnnek, feledésbe mennek a régi dolgok, a múlt és a jelen nyomorúságai: Isten újat teremt. Már csupán azzal, amilyen kifejezéseket az eredeti nyelven használ Ézsaiás, visszavisz minket a teremtés kezdetéhez. Az Úr semmiből, vagy akár a föld porából is életet tud formálni. Az ő kezéből a semminek látszó életünk, az üresnek látszó egyházunk, a szétforgácsolódni látszó időnk, a gyakran keszekuszának és veszteségekkel telinek mutatkozó családi életünk új kezdetet kap. A próféta részéről ez nem utópia, vagyis nem olyan dolog, amely megvalósíthatatlan az életünkben, hanem olyan csoda és kegyelem, amely naponta megmutatkozik.
Fohász: Drága Uram, köszönöm Neked azt az újat, amelyet meg tudsz mutatni, és meg tudsz teremteni. Sok régi dolgot szeretnék én is elfelejteni. Főleg azokat a régi időket, amikor Nélküled éltem, és még semmit se tudtam Rólad. Segíts örülni mindannak, amit még ezután hozol létre, éppen azért, hogy megörvendeztess. Ámen.