Ézs 66 és ApCsel 28,11–15 (ÓSZ) „Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok – így szól az Úr –, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is" (22). Ézsaiás könyve sötét fenyegetéssel végződik. Szinte apokalipszisbe illő csúnya, félelmetes vége van. Mintha minden eddig kimondott szép szó és szép ígéret egy nagy kínzó fájdalomba torkollana. A könyv szándéka nyilván az, hogy újraolvassuk, hogy visszatérjünk a megmaradás igéihez, és reménységet nyerjünk. Egy nappal karácsony előtt sokszor mi is sötétnek és bizonytalannak látjuk az ünnepet, mert izgulunk, hogy milyen lesz. Hányan jönnek a templomba, hazaér-e mindenki, tudunk-e végig méltóságteljesen ünnepelni, részünk lesz-e Krisztus születésének örömében? Forduljunk bizalommal megmaradásunk Urához, mert az ünnep napjaiban is ő alkot és teremt meg mindent.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, hála van a szívemben, hogyha megengeded, holnap újra részese lehessek születésed csodájának. Segíts, hogy az adventi várakozásom beteljesedjen, hogy semmi és senki se maradjon bizonytalanságban. Hozz gyülekezetünk életébe új fényt, új testvéreket, akik nem csak az ünnep idejére maradnak velünk. Ámen.