Ézs 25 és ApCsel 14,21–28 (ÓSZ) „Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr" (8)! A személy sorsa a közösség sorsától elválaszthatatlan. Soha ne válaszd szét a saját életed Krisztus népének sorsától! Együtt könnyezzetek, együtt örvendjetek! Ha a másik szenved, Te hogyan tarthatod meg kényelmedet? Ha a másik nélkülöz, Te miképpen bővölködhetsz? Gondolj Jákóbra és családjára a szárazság idején (1Móz 42–43). Gondolj Benjáminra és a sorsával osztozó testvéreire (1Móz 44). Egy a küldetésünk. Vagy inkább: egymás mellett van küldetésünk. Akik együtt sírnak, együtt örülnek majd Isten szabadításának (Róm 12,15).
Fohász: Uram! Te vagy az én osztályrészem! A poharad az én poharam, néped sorsa az én sorsom (Zsolt 16,5). Tested a mi testünk, bánatunk a Te bánatod! Hozd el szabadításunkat, hogy örvendhessünk! Vedd el rólunk a gyalázatot! Töröld el a bennünket elválasztó határokat, hogy néped és országod legyünk! Ámen.