2Móz 27 és Kol 4,7–18 (ÚSZ) „Legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban" (17)! Kinek van rám, mint szemre szüksége, hogy megtalálja a helyes utat? Hol van rám szükség, mint kézre, amely oltalmaz, hordoz és sebeket kötöz? Kinek kell, hogy a szája legyek, hogy szóljak az érdekében, mert jogtalanság érte? Ki vár rám, mint lábra, gyors segítőjére, mert ő már nem tud mozdulni? Az egész életünk, minden képességünk, az összes velünk született adottságunk Istentől van, és arra kaptuk, hogy az ő dicsőségére és mások javára, áldásként használjuk. Vannak lehetőségeink is, amelyekkel szintén elkötelezetten és hűségesen építhetjük az ő országát: az erőnk, az időnk, a pénzünk, a kapcsolataink, bármi, aminek segítségével az evangéliumot hirdethetjük a világban. Mindaz tehát, ami szükséges a Krisztus testének egészséges működéséhez és épüléséhez, itt van közöttünk. Nem szorongat a szeretet, hogy tegyél valamit a gyülekezetedért?
Fohász: Szerető Istenünk! Köszönjük mindazt, amit eddig kaptunk Tőled. Így kérünk most arra, Jézus Krisztus, add a Te Lelked erejét, hogy tudjunk szeretettel, önzetlenül szolgálni Neked, és áldássá válni mások életében. Ámen.