Jer 4 és Jn 9,1–12 (ÚSZ) „Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire" (6). Jézus minden gyógyítása különbözik a többitől. A százados szolgáját távolról, szavával gyógyította meg. A leprást a tiltás ellenére megérintette. A vakon született gyógyítása ezekhez mérten hosszadalmas és körülményes. Miért, ha egyszerűen is meggyógyíthatta volna? Egyetlen pillanat alatt helyreállíthatta volna a vak szeme világát. Itt még csak a beteg hitére sem kérdez rá. Meg kell látnunk ebből, hogy Jézus egyedi módon viszonyul minden emberhez. Bár a lényeg, a gyógyítás mindig ugyanaz, a körülmények változóak. Jézus ma is személyesen, egyénenként törődik mindenkivel, mindig úgy, ahogyan az a legjobban szolgálja az adott ember javát. A Mindenható terveit és útjait végtelen sokszínűség, kreativitás és gyengédség – mindenekelőtt pedig a szeretet jellemzi. Nála nincsenek sablonok és ismétlések. Éppen ezért bízzunk benne, bármit és bárhogyan készített is el számunkra.
Fohász: Én Uram és én Istenem! Hálás az szívem, hogy Neked nem egy vagyok a sok közül, hanem személyesen ismersz, nevemen szólítasz, és jobban tudod, mire van szükségem, mint én magam. Köszönöm, hogy testilelki gyógyulásom idejét és módját is a Te szent kezedben tudhatom. Ámen.