Bír 11,29–40 és Jn 6,41–51 (ÓSZ) „Én magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza" (35). A győzelem okozta diadalmámor helyére egy pillanat alatt szörnyű felismerés költözött. Leányát látva jutott eszébe Jeftének, milyen fogadalmat tett az ütközet előtt. Ekkor jött rá, hogy elhamarkodottan tett ígéretet az Úrnak. Nem Isten követelte ezt az áldozatot, hanem Jefte magától fogadta meg. Később bánta is, de már nem hátrálhatott meg – meg kellett tennie, amit megfogadott az Úrnak, mert így írta elő Isten törvénye: „Tartsd meg és teljesítsd, amit kimondtál, amikor önkéntes áldozatot fogadtál Istenednek, az Úrnak úgy, ahogyan azt megígérted" (5Móz 23,24)! Legyen ez intő figyelmeztetés, hogy ne fogadkozz meggondolatlanul! Ne ígérj felelőtlenül, amit később megbánnál, mert ha mégsem teljesíted, vétkezel Isteneddel szemben. Fontold meg, mit fogadsz meg! „Legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek" (Jak 5,12).
Fohász: Megvallom Neked, Uram, hogy számtalanszor vettem számra nevedet hiába. Hirtelen felindulásból fogadalmat teszek, amit nem gondolok komolyan, később pedig ki nem mondottá akarom tenni. Kérlek, tisztíts meg a kétlelkűségtől, hogy csak azt mondjam, amit gondolok, és csak azt tegyem, amit mondok. Tetteimnek, szavaimnak, gondolataimnak pedig Te légy forrása, Uram! Ámen.