4Móz 17 és Róm 11,25–32 (ÓSZ) „Vajon mindnyájunknak el kell pusztulnia" (28)?! A 16. és 17. fejezetben leírt összes viszály, engedetlenség és Isten elleni lázadás az irigységből ered. Isten Mózest nevezte ki Izráel vezetőjévé, Áront pedig első főpapnak. A lévitákat különleges szolgálatokra hívják el a templomban. Isten előtt ezekben az elhívásokban nincs különbség. Mindenkit képességei és adottságai szerint hív el, és közösségben akar lenni mindenkivel, népe minden tagjával. Mi, emberek azonban különbséget teszünk. Az Isten által adott elhívásokat és feladatokat külső megjelenésük alapján osztályozzuk. Ez arrogancia és szentségtelenség. Isten előtt nincsenek ilyen különbségek. Minden neki szolgáló ember egyformán értékes és fontos számára. Isten országában minden feladat szükséges, kívánatos és értékes. A fejezet végére megtörténik az észhez térés, és rádöbbennek az Úr figyelmeztető jeleinek az értelmére: maradjon és szolgáljon ki-ki a maga helyén.
Fohász: Uram Jézus, kérlek segíts észhez térni! Bevallom előtted, hogy sokszor vagyok arrogáns és hirtelen haragú. Nem csillapítom, hanem szítom a viszályt. Nem próbálom megakadályozni a sokféle engedetlenséget, hanem ráteszek még egy lapáttal. Uram, irgalmazz, és vezess a megújulás útján. Ámen.