2Krón 22,2–12 és Jak 4,11–17 (ÚSZ) „Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz" (16). Egymás kritizálása nagy kísértésünk lehet. Úgy érezzük, mi mindig tudjuk, hogy lenne a legjobb, a másik ember pedig a mi kioktatásunkra szorul. Csak azért nem csinálja még úgy, ahogy mi, mert nem magyarázta el neki senki, de majd mi pótoljuk az elmaradást... Isten azonban gyakran megszégyeníti a kioktató embert: az életében nem várt fordulatok következhetnek be. „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék" (1Kor 10,12)! Testvérek, sok jó meglátásunk lehet, de a jövő akkor sem a mi kezünkben van. Az egymásra való odafigyelés a szereteten és ne a bíráskodáson nyugodjon. Ha nem így van, máris kettős mércét használunk. Kérem, ne mások hibáin csámcsogjunk, inkább foglalkozzunk magunkkal. Töltsünk időt kettesben Istennel, talán a mi gondolkodásunkon, a mi viselkedésünkön is lehet valamit változtatni.
Fohász: Urunk, gyakran magabiztosak és büszkék vagyunk. Kérünk, újból és újból mutasd meg nekünk, hogy minden jó a Te ajándékod a számunkra. Ne a fölényeskedésben, hanem hadd legyünk példák a Hozzád fordulásban. Ámen.