A mintegy nyolcvan református aktívan jelen van a gyülekezet életében, templomba átlagosan 20-25-en járnak el vasárnaponként, sátoros ünnepekkor viszont többen is vannak az istentiszteleteken. A jó idő beköszöntével az idősebbek rendszeresen ott vannak a templomban, a téli időszakban nehezebben mozdulnak, mivel félnek a csúszós utaktól. A fiatalabb korosztályhoz tartozók sajnos nem igazán érzik a vágyat Isten igéje iránt – közli szomorúan a lelkipásztor. Mégis hisz abban, hogy elérkezik a pillanat: Isten megszólítja őket, vágyat ébreszt bennük igéje iránt és az Úr Jézus közelébe kerülnek majd.

A fiatalok, ahogyan ez sajnálatos módon az egész régióra jellemző, kevesen vannak. Évente csak néhányan konfirmálnak, akik közül (fájdalom!) sokan nem épülnek be a gyülekezet életébe, ritkábban látni őket a templomban. De akik maradnak, azok segítenek, amiben csak kell. A falu fiataljainak nagy részére itt is jellemző, hogy miután elmennek középiskolába, egyetemre, sokan nem térnek vissza a szülőfalujukba, mert a munkalehetőség már máshová viszi őket. Ezáltal is egy-re csökken a gyülekezet létszáma.

Mivel a lelkipásztor három gyülekezetben szolgál, a gyermek-bibliaórákat Nemesradnóton tartják, ahova óvodások és az alsó tagozatos alapiskolások járnak. Általában nyolcan látogatják ezeket a vasárnap délutánra szervezett foglalkozásokat, amelyeken nagyon jól érzik magukat a gyermekek – mondja Agócsné Galgóczy Tímea.

Bibliaórákat nem tartanak a gyülekezetben, mivel sok az idős ember, akiknek már nehezükre esik a mozgás. Akik pedig jöhetnének, azok viszont a sok munkára hivatkozva maradnak távol – konstatálja a lelkipásztor. Hozzáteszi, hogy voltak próbálkozások ezen a téren, de volt, hogy csak egy ember jött el – vagy éppen senki sem. Mivel azonban szeretné, ha a hívek épülnének az alkalom által, a közeljövőben ismét próbálkozni szeretne a bibliaórák beindításával.

A családlátogatások feladatát is fontosnak tartja, hiszen az idős emberek igénylik, hogy elbeszélgessen velük. Örülnek, amikor bekopog egy-egy ház ajtaján. Nyilván ezzel azt is erősíti az emberek lelkében, hogy idős koruk ellenére, ha a templomba jutás már gondot is jelent a számukra, azért ők még a gyülekezet számon tartott tagjai. Ilyenkor az is kiderül, ha valamire szükségük van, és a gyülekezet többi tagja, ha tud, segít. Az idős, egyedül élő embereknek (akik igénylik) például a diakóniai csoport tagjai ételt visznek az óvoda konyhájáról – mondja Agócsné Galgóczy Tímea.

A lelkipásztor tervezi, hogy evangelizációs alkalmakat is szerveznek a falu lakosai számára, hogy mód nyíljék arra, hogy Isten szava által lelkek térjenek Istenhez.

A gyülekezet létszámához képest nagyon sokan bekapcsolódtak az egyház által meghirdetett Szeretethíd önkéntes napokba (amelyen más felekezetűek is részt vettek), és a Nyilas Misi Karácsonya program keretében is készültek a csomagok.

Kicsi gyülekezetről lévén szó, az anyagi lehetőségei is korlátozottak. A régióban nagyon magas a munkanélküliség, a hívek jövedelme kevés, ennek ellenére, ha kell valamilyen célra adakozni, akkor hűséggel megteszik, de nagyobb beruházásokra abból nem fut-ja. A legutóbbi, két évvel korábbi nagyobb kiadást, a lelkészlak nyílászáróinak cseréjét is (mivel már nagyon rossz állapotban voltak, nagyon rájuk fért a csere) az Egyetemes Egyház közalapi támogatásának köszönhetően sikerült kicserélniük. A gyülekezet távolabbi tervei között szerepel az épület külső felújítása is, ezért igyekeznek pályázatok útján előteremteni a rá való pénzt.

Agócsné Galgóczy Tímea a balogiványi gyülekezetet összetartónak tartja: bár tagjai kevesen vannak, ám igyekeznek minden alkalmon részt venni és segíteni bármiben, amire meg vannak kérve. Bár kevesen vagyunk, de Krisztus ügyéért szeretnénk továbbra is tevékenykedni, szolgálni – zárja a beszélgetést a lelkipásztor.