Minden egyházközség háromfős csapatot indíthatott, három korcsoportban. Összesen 39 gyermek sereglett egybe, 12 lelkész és 6 kísérő részvételével. Kezdetektől fogva az Isten Igéjének megszólító és életformáló erejében bíztak, amely jóval a „verseny” kitűzött napja előtt megkezdi áldott munkálkodását mindazok életében, akik kitárják Bibliájukkal együtt szívüket is. A vetélkedő csupán megkoronázása annak az előkészületi időnek, amikor az utánuk jövő nemzedék tagjai Isten kijelentett igazságával foglalkozik. A bibliaismereti vetélkedő témájaként Dávid páratlanul gazdag élettörténete szolgált, hogy az ő esendő, mégis szerethető személyén keresztül kerüljön bemutatásra: mindnyájan lehetünk „Isten szíve szerint valók”. Nem titkolt szándékuk volt a szervezőknek  a versenyszellemet jó vitorlába fogva, előre vinni a gyermekeket bibliaismeretben és hitben, valamint a nemes küzdelem gyakorlásával  áldozatkészségre.

Az alkalom áhítattal kezdődött, amelyben a helyi lelkésznő Nagy Komáromy Zsuzsanna a vezérigét tette időszerűvé és személyessé: „Keresett magának az ÚR szíve szerint való embert” (1Sám 13,14). A lelkipásztor igemagyarázatában arra kereste a választ, hogy mivel nyerte el – a szinte egész életében menekülő – Dávid ezt a nevet. "Azzal, hogy az Úrban bízott. Amikor úgy érzi, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, akkor Istenbe kapaszkodik. Megbillen egy kicsit az élete, és máris keresi, aztán szorítja az Úr kezét. Amikor már nincs saját terve, ötlete, már nem a ravaszságában bízik, hanem rábízza magát Istenre. Csak Őt hallja és látja maga előtt“ – hangzott az üzenet a megjelentek felé.

Vargha Balázs és Hranyó Mihály lelkészek – nem dávidi lanton –, de gitárral kísérték az énekeket; majd következett az írásbeli felmérő, több fordulóban. Ezt követően izgalmas plakátok készültek, melyek arról tanúskodtak, hogy kit hogyan szólított meg Dávid életes példája.

Az utolsó, játékos fordulóra közös ebéd után került sor. Egy óriási játéktáblán versenyeztek a már összevont csapatok, s a játékosság jegyében helyet kapott a hittudás mellett a felszabadult jókedv, nem utolsó sorban a találékonyság – hangban és mozdulatban, énekben és táncban egyaránt.

Az eredményhirdetés alapján a legkisebbeknél (7-9 évesek) a szádelőiek, a középső csoportban (10-12 évesek) a kassaiak, a legnagyobbaknál (13-15 évesek) a rozsnyóiak örülhettek a legjobban. Győztes lett azonban mindenki, aki örömmel vett részt a felkészülésben és a megmérettetésben,  aki hálával szentelte oda magát Isten szava tanulmányozásának, aki jó kedvvel hozott áldozatot az Úrnak idejéből, aki szívből zengedezte nagy nevét, s le tudta győzni személyes Góliátját. Nem volt hiábavaló az utolsó helyezett fáradozása sem, mert mindenki nemes küzdelemmel állt helyt és győzött. 

A helyezettek oklevelet, könyvcsomagot, igés kártyát és csokoládét kapott.  Minden egyes versenyző jelképes öt követ is hazavihetett emlékeztetőül, hogy ne feledje a dávidi tanítást. Öt szó volt feljegyezve rajtuk: Bátorság, Adottság, Hűség, Irgalom és Szívesség. Meglehet, más szavakkal is elmondható milyen adományokkal jutott el a legkisebb, esélytelen pásztorfiú Izráel trónjára, de a szervezőknek ezt az öt adományt helyezte a Lélek a szívükre.

Mindenkinek, aki Dávid Fiához tartozik, ad az Isten parányi tehetséget, melyet egy napon az Úr szolgálatába állíthat. Bátorságot szembenézni a gonosszal bennünk és köztünk. Hűséget, mellyel ragaszkodunk Isten kijelentett akaratához, még ha mindenki mást mond és tesz. Irgalmat, melyből minden nap élünk és nagyvonalúan szabad osztanunk; és őszintén érző szívet, amellyel belophatjuk magunkat az Isten szeretetébe.

Isten áldásával és dicséretével indultak haza a bibliaismereti verseny résztvevői, mert még várnak rájuk a harcok és küzdelmek, hitvallások és tagadások, de hisszük: a szabadítás és a korona is el van készítve.

Nagy Gábor