A három naposra tervezett képzést Fazekas László püspök nyitotta meg, aki rövid bevezetőjében elmondta, hogy az Egyetemes Egyház rendszeresen 2010 óta szervezi a lelkészek továbbképzését, amely kezdetben csupán egy-két napra korlátozódott, és csak három-négy egyházmegye szolgálattevői találkozhattak egymással különböző időpontban egy-egy ilyen alkalommal. Csak a megfelelő anyagi lehetőségek biztosítása után tudtak több napos, gazdagabb programmal, valamint szállással és étkezéssel ellátott alkalmakat szervezni a lelkipásztorok számára, amelynek lényege a teológiai önképzés, a hivatásgondozás, a szolgálatról, annak kihívásairól és a mindennapi élet nehézségeiről való közös gondolkodás. Az idei év témaválasztásával kapcsolatban elmondta, hogy az szorosan kapcsolódik nemcsak az Egyetemes Egyház által meghirdetett Család évéhez, hanem a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma által kezdeményezett 2018-as Családi évhez is. 

A továbbképző szervezői a nyitó áhítat megtartására Balog Zoltánt, az Emberi Erőforrások volt miniszterét kérték fel, aki az 1Kor 14 alapján a nyelveken szólás és a prófétálás kegyelmi ajándékának összefüggéseit boncolgatta. Kifejtette, nem is ezekkel a lelki ajándékokkal van a legnagyobb gond, hanem inkább azzal, hogy aki részesült ezekben, az „szuperebb keresztyénnek”, „etalonnak” tartotta magát, akihez a többieknek is igazodniuk kellene. Majd feltette a kérdést: Mi a fontosabb? Válaszában az apostolt idézte, aki a szeretet legkiválóbb útja ajánlásával arra tanított, hogy: kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, de csak akkor, ha mindez szeretetből fakad. Majd kitért a szeretet szó inflációjára, amely elmondása szerint ezer sebből vérzik, s rámutatott arra, hogy az agapé-szeretet magasabb szintű, mert közelebb hoz, míg a szeretet leegyszerűsített értelmezése távolságot teremt. Kifejtette: az Isten szeretet, de a szeretet nem Isten. Majd kitért a prófétai módon való beszédre és a nyelveken szólásra, amelyet Pál apostol azért nem ajánlott, mivel az avatatlanok, a hitetlenek felé is szolgálunk. Elmondta azt is, hogy csak a világosságban lehet látni, milyen rend van az életünkben. Többek között rámutatott arra is, hogy Isten igéje által leleplezi, felfedi, hogy kik is vagyunk valójában, egyfajta felszabadító látást ad a számunkra.

A kezdő áhítat után a családi élet keresztyén etikai kihívásairól Dr. Békési Sándor, a Károlyi Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Rendszeres Teológiai Tanszékének docense tartott teológiai elemző előadást, rámutatva a házasság és a család szoros összefüggésére. Kihangsúlyozta, hogy a Bibliában a házasság a család alkotója, mint annak intézményesített formája, amelyben a férfi és a nő egy testként szerepel, de mégis mindkettő külön személyt alkot. Elmondta, hogy Jézus a házasságról úgy gondolkodott, mint teremtési rendről, amely kőkemény kötöttséget is jelent, de kifejtette azt is, hogy Jézus tanítása szerint tévedés lenne megkövetelni mindenkitől a házasságot, mivel az úgyis e világi keretekhez kötött, vagyis múlandó. Mindenkinek a szerint kell döntenie ebben, ami adatott neki. Akinek viszont az életét a küldetése tölti be, az apostol javaslata szerint jobb, ha nem is házasodik meg, mert úgysem tudná a családjára fordítania az idejét. Rámutatott arra is, hogy a házasságban való hűség alapja valójában Isten hűsége, nem az emberé.  A férfi és a nő külön-külön személy, ők a megváltás felszabadítottjai, s úgy szeretik egymást, mint a lelküket. Elmondta, hogy a válás tilalma ott van a Bibliában, s ha két embernek különválnak az útjai, az a kísértő sikere, de megemlítette azt is, hogy egyes teológusok szerint ott, ahol a házasság eleve a szerelemre épül, az elveszett, érzelmekkel ugyanis nem lehet garantálni annak tartósságát. Rámutatott arra, hogy nincsenek mintaházasságok, de kihangsúlyozta azt is, hogy a keresztyén házasság többre hivatott.

A keddi áhítatot a helyi lelkipásztor, Dr. Csoma Judit Margit tartotta. Mondanivalójában kiemelte az alapigében (Lk 10,38-42) szereplő „és” kötőszó jelentőségét. Elmondta, hogy ez a kötőszó nyitott, engedékeny, hogy történjen valami, s nem olyan szigorú. Helyet ad a következőnek, a másiknak, a férjnek, a feleségnek, a gyermekeknek, és nem zár ki, hanem befogad, összeköt és kapcsolatokat alakít ki. A felvezetése után egy meseszerű történetet mondott el, amelyben képet adott a két testvér, Mária és Márta belső világáról, a világról való gondolkodásukról és szolgálatukról, miközben kettejük és a Teremtőhöz való viszonyulásukat is boncolgatta, egyúttal alkalmazva is mindkét attitűd fontosságát a keresztyén ember hitében és életében.

A rendhagyó módon megtartott áhítat után Dr. Bándy György professzor, a pozsonyi Comenius Egyetem Evangélikus Hittudományi Karának ószövetségi tanszékvezető tanára a Család és házasság az Ószövetség tükrében című előadásában többek között arra mutatott rá, hogy a házasság nem szentség, hanem az Isten által adatott, tőle van és mindenkire vonatkozik, s ez szabályozza a férfi és a nő kapcsolatát. Rámutatott arra, hogy azért kell újra hangsúlyozni ezeket a kérdéseket, mert nem minden egyházban természetes és magától értetődő a férfi és a nő alkotta házasság, mivel már különféle felfogások is megfogalmazódtak ezzel kapcsolatban, s egyre nagyobb a nyomás a házasság megnyitásán az azonos nemű párok számára, főleg Nyugat-Európában. Majd idézte Luthert, aki azt mondta a házasságról, hogy az világi dolog ugyan, de mivel nagyon fontos döntés előzi meg, ezért helyénvaló kérni rá Isten áldását. Előadásában rövid áttekintést adott az ószövetségbeli házasságok típusairól – a monogámiáról, amikor egy férfinek egy felesége van és poliandriáról, amikor egy nőnek van több férje, a többférjűségről, illetve a poligámiáról, amelyben egy férfinak van több felesége, a többnejűségről.  Majd a teremtéstörténetből kiindulva elmondta, hogy Isten férfiúvá és nővé teremtette az embert, akik egyformán viselik Isten képmását és együtt uralkodnak a teremtett világon. Elmondta, hogy a Példabeszédek 31. része is azzal foglalkozik, hogy kicsoda találhat derék asszonyt, amelynek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket. Az igeszakasz felsorolja, hogy milyennek kell lennie az asszonynak, akiben megbízhat a férje. Jóval illeti őt, nem pedig gonosszal, nem tékozolja el a vagyonát, jó kedvvel végzi a munkáját, fölkel éjjel, jótékonykodik, ad a szegénynek és szűkölködőnek, elad, gondoskodik arról, hogy maga és a háza népe is szépen fel legyen öltözve, de bölcs is, dicsérik őt a fiai és a férje. Majd végül elhangzott az is, hogy nem baj, ha a feleség szép és bájos is, meg kedves is, de az szerez dicséretet magának, aki féli az Urat. 

Dr. Pécsi Rita keresztyén neveléskutató előadásában az apa szerepének fontosságát boncolgatta a gyermek személyiségfejlődésében. A téma bevezetéseként szolgált Zoránnak az Üres bölcsőt ringat a Hold fénye című dala, amelyben a gyermeknek az apa iránti vágyódása fejeződik ki, amelyre az örökké elfoglalt családfőtől az elutasítottság érkezik, de amely később megbosszulja magát. Elmondta, hogy az apák nincsenek eléggé jelen a családban, az anyák inkább háttérszerepet szánnak a számukra, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a világ ismét az apák után kiált. Feltette a kérdést, hogyan lehetne ezt az űrt betölteni, majd mintegy válaszként adta meg: Légy azzá, ami vagy és boldog leszel. Ha nő vagy, akkor légy nő, ha apa vagy, légy apává, ha keresztyén, akkor légy keresztyénné.  Előadásában rámutatott arra, hogy mit jelent apának lenni és milyen szerepet kell betöltenie családja életében: életadó és gondviselő erő, csodálatos, legcsodálatosabb transzparense Istennek, „átlátszó”, nagy távolságról is olvasható. Elmondta, hogy az apák képviselik Istent, de rámutatott arra is, hogy ezek az Isten arcát képviselő vonások mutatják az állandóságot, a kiszámíthatóságot az életben és a döntésekben, a mindenütt jelenvalóságot (övéi jelen vannak az életében és ő is jelen van a számukra). Kifejtette azt is, hogy fontos, hogy az apa ott legyen, ahol a gyermeke, s minőségi időt töltsön vele. Rámutatott arra is, hogy a nemi identitás kialakítása szempontjából is fontos a gyermek életében az apa, mert nehéz lesz érett férfivé válni apa nélkül ott, ahol „mindenütt nők” vannak. Elmondta, hogy egy apa mindentudó, bölcs, szent, aki ugyan nem tökéletes, de törekszik arra, van mércéje, ami szerint él, végtelenül igazságos és irgalmas, a tekintély megtestesülése, az életben való boldogulási képesség első mintája. Majd hozzátette, hogy a jó példa a gyermek életében csak 25-30 év múlva kezd el hatni. Rámutatott arra is, hogy mivel jár az, amikor hiányzik vagy torz az apakép: kötődésképtelenség, teljes lelki magány, belső és külső érinthetetlenség, testi megbetegedés. Rámutatott arra is, hogy a mai kor tragédiája, az apa hiánya, amelyet csak közvetlen, személyes kapcsolattal, a jóság és az erő átélésével lehet helyrehozni.

A szerdai napkezdő áhítaton Dr. Gonda László lelkipásztor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Missziói és Felekezettudományi Tanszékének docense szolgált igehirdetéssel. Alapjául Jézus missziói parancsa, vagyis a keresztelési ige szolgált (Mt 28,18-19): „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.  Elmenvén tehát, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében”. Különösen a „tehát” szóra helyezte a hangsúlyt, amely szó kifejezően jelzi az egyház missziói, keresztelő és tanító szolgálatának okát és indoklását. A kiindulópont – Jézus mindenek felett való uralma – egyben választ ad a „miértjeinkre”: miért van egyház a világban, s miért gyűlnek össze az hívők még az üldöztetés ellenére is? Kifejtette, hogy valójában nem az egyháznak van missziója, hanem Isten missziójának van egyháza. Ha kudarcot vall is a keresztyén egyház, akkor is érvényes, hogy Isten elküldte a Fiát, a Megváltót, s mivel övé minden hatalom, ezért érvényes a küldetés: tegyünk tanítványokká minden népeket. A szolgálat lényege is ebben a „tehát” szóban van, amely választ ad a „miértjeinkre”. Ezért ne veszítsük el ezt a „tehát” szót – mondta – , mert Jézusnak adatott minden hatalom…

Dr. Gyurgyík László szociológus, a komáromi Selye János Egyetem Gazdaságtudományi Karának oktatója a felvidéki családok helyzetét boncolgatta a különböző időszakokban mért népszámlálási adatokból kiindulva. Rámutatott arra, hogy milyen tényezők befolyásolják a népességcsökkentést, miért születik kevesebb gyermek vagy csökken a gyermekvállalási kedv, illetve hogy későbbre tevődik át a családalapítás időszaka. Elmondta, hogy egyre több a felnőtt korú hajadonok száma és egyre erősödik az elöregedés.  Rámutatott arra, hogy a felvidéki magyarság drasztikus fogyásának legfőbb oka a magyaroknak az országosnál alacsonyabb termékenysége, valamint hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek túlnyomó többsége, mintegy 80%-a a többségi nemzethez tartozónak, szlováknak vallja magát. Számításai szerint a magyar lakosság szaporodása mintegy 15-20 százalékkal alacsonyabb az országos értékeknél.  Szerinte azt, hogy tíz év múlva hány magyar él majd Szlovákiában, az összes tényező közül leginkább a népszaporulat csökkenésének köszönhető "természetes fogyás", illetve az asszimiláció befolyásolja. Hozzátette: a kilencvenes években a szlovákiai magyarság létszámfogyatkozását mintegy kétharmadrészt az identitásváltás, vagyis az asszimiláció számlájára lehetett írni, a legutóbbi népszámlálás eredményeiben azonban az asszimiláció és a természetes népességfogyás befolyásoló hatása már fele-fele arányú volt. A statisztikai adatok tükrében beszélt arról is, hogy a következő években a létszámcsökkenés jelensége leginkább a szórványvidéken és a városokban érinti majd a felvidéki magyarságot, mivel a városokban élő magyar lakosság jelentős része olyan helyen lakik, ahol alacsonyabb a magyarság aránya, a szórványban pedig a vegyes házasságok magas arányából adódóan alacsonyabb mértékű az "identitás átörökítése."

Dr. Kiss Jenő, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Gyakorlati Teológiai Tanszékének professzora a családgondozás lehetséges formáiról, a felelős lelkipásztori szolgálat „jöjj” kultúrájának a „menj” kultúrájával való felváltásáról. Elmondta, hogy a 21. században egy törődő egyházzá kell válnia az egyháznak, új egyházkultúrát kell kialakítani, csak a „jó pásztor” kultúrája már elégséges. A törékeny családok rá vannak szorulva a külső segítségre, s ezzel kapcsolatban három megközelítési módot vázolt fel: a családra úgy kell tekinteni, mint rendszerre, mint élő szervezetre, és mint a kapcsolatok szövetére. Elmondta, hogy a családok bizonyos rendszer szerint működnek, de szükség van az egyensúlyra való törekvésre, mert különben krízisbe jutnak. Ez ugyan megóv a válástól, de egyben megakadályozza a változást is. Rámutatott arra, hogy sok ilyen család van, ahol gond van, de ha nincs krízis, akkor nincs esély a változásra. Utalt arra is, hogy a gyerek lehet tünethordozó, de nem biztos, hogy vele van a baj. A lelkigondozás fajtái kapcsán elmondta, van „agresszív” fajtája is, amikor tudatosan közbelép a lelkigondozó egy-egy krízisben lévő család életébe. A preventív lelkigondozásról pedig kifejtette, hogy az a beszélgetésben mutatkozik meg, például amikor a házasulandókat kérdezi a korábbi kapcsolatukról, annak lezárásáról, illetve a családtörténeten, genogramon keresztül próbál rámutatni arra, hogy ki honnan jön, és mit hoz magával a házasságba. Többek között elmondta azt is, hogy a jó szülőség feltétele a jó házasság.

Dr. Strédl Terézia gyógypedagógus, pszichológus, a komáromi Selye János Egyetem és a Kodolányi János Főiskola oktatója A gyermek helye a családban címmel tartott előadást, amelyben rámutatott a nevelési stílusokra, a mai család problémáira és típusaira. Elmondta, hogy vannak patriarchátus és matriarchátus családok, attól függően, hogy kinek van vezető szerepe, az apának vagy az anyának.  Rámutatott arra, hogy a családokat a gyermekek létszáma szerint nevezik kis- és nagy családoknak. Az előbbihez az 1-2 gyermekes, az utóbbihoz a három és attól több gyermeket nevelők tartoznak.  De vannak egyszülős, diszfunkciós családok is, ahol általában éppen az apa hiányzik, akinek hiánya később jelentős individualista magatartáshoz vezethet. Vannak egygyermekes családok apával és anyával, de ma már létezik nagyon sok mozaik család is, az elváltak újraházasodása után létrejött, hozott és közös gyermekekből létrejött formáció. Előadásában rámutatott arra is, hogy ki miben nőtt fel, azt folytatja a házasságában is, továbbá, hogy minden második család válófélben van, és a 2011-es népszámlálási adatok alapján sajnos több házasság bomlik fel a szlovákiai magyarok körében, mint az országos átlag. A mai család problémái közül kiemelte, hogy annak tagjai inkább egymás mellett élnek, mint egymással. Elmondta azt is, hogy a gyermeket inkább dicsérni kell, mint büntetni. Rámutatott arra is, hogy a mostani generáció az előzőhöz viszonyítva világszerte hajlamosabb az érzelmi zavarokra, de az sem jó, ha túlzottan irányítani akarjuk gyermekünket, mert az önállótlanná teszi. Előadását azzal zárta, hogy a felmérések szerint a vallásos légkörben nevelkedett gyermekek boldogabbak és egészségesebbek.

A kulturális programot hétfő este a Nagyvárad-téri Református Egyházközség Csillagocska Néptáncegyüttes műsora adta, kedden pedig a Tabulatúra régi-zene együttes koncertjének tapsolhattak a továbbképző résztvevői. A keddi és a szerdai nap folyamán a Paraklétos és a Kálvin Kiadó kínálta teológiai, hitépítő kiadványait, bibliai tematikájú játékait, igés ajándéktárgyait az érdeklődőknek.

A lelkésztovábbképzés meghitt úrvacsorai istentisztelettel zárult, amelyen Dr. Lévai Attila és Erika Štrojtová lelkipásztorok hirdették Isten igéjét, s a Dr. Süll Kinga egyházzenész által verbuvált zenekar és ad hoc énekkar szolgált énekvezetéssel és énekmondással.

További fényképek a jobb oldali galériában!

Reformata, Iski Ibolya
Kép: Szarvas László