Lelkésztovábbképzés Berekfürdőn a társadalomszemlélet jegyében

2019. június 18., kedd

Protestantizmus és társadalomszemlélet címmel szervezte meg 2019. június 11. és 14. között országos lelkésztovábbképzőjét a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Berekfürdőn, a Megbékélés házában. A hét magyar és két szlovák egyházmegyéből  közel 150 lelkipásztor vett részt. A megadott témakörre kapcsolódva a három nap alatt hat előadás hangzott el. A lelkésztovábbképzés a Kulturális és Közművelődési Központtal való közös szervezésben valósult meg.

A továbbképzés Fazekas László püspök áhítatával vette kezdetét, aki Pál apostolnak a Filippibeliekhez írott levele 2 fejezetének 14. és 16. versei alapján szólt a lelkipásztorokhoz: Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy fedhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei, az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. „A mindennapok futásából léptünk most ki, hogy itt legyünk együtt. Úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára várt alkalom ez a mostani. Örülök annak, ha örvendezünk egymásnak, hogy itt lehetünk. Legalább az esztendőnek néhány napján, amikor minden egyházmegyéből találkozni tudunk egymással” – mondta beszéde kezdetén a püspök, majd utalt arra, hogy erre az időre mindenki kilépett azokból a munkákból, amelyeket otthon végzett. „Sok feladat vár ránk. Óvodaépítési korszakban vagyunk, de ott vannak az egyházi épületeink javításai is. Ezeket csak azok tudják, akik ebben benne vannak” – fogalmazott Fazekas László. Az igéből kiindulva elmondta, hogy Pál apostol szolgálata idején sokszor beszélt arról, mi mindenen ment keresztül. Mik voltak azok a mérföldkövek, amelyek szembesítették őt Isten hatalmával és erejével. Sőt, a Filippibeliekkel egyenesen tudatja, hogy mindaz, ami azelőtt volt, kárnak és szemétnek ítéli a Krisztusért azért, hogy eljusson Jézus Krisztus gazdagságára.

„Itt vagyunk ezen a lelkésztovábbképzőn, s a hitem szerint ez azért is van, mert újabb és újabb kihívásoknak nézünk elébe. A találkozónak megvan a komolysága, mélysége, értelme. A lehetősége is annak, hogy egymást jobban megismerjük, tanuljunk egymástól. Az előadások alkalmával olyan tények is előkerülnek, amelyekkel nem vagyunk tisztában vagy tudunk ugyan róla, de nem látjuk a problémákban a megoldást. Szembe kell mennünk ezeknek az új kihívásoknak, és legyünk készek arra, hogy a kihívásokban helyt álljunk” – mondta a püspök, majd az apostol szavait idézte: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy fedhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei, az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek”. „Ha megvizsgáljuk mi az, hogy zúgolódás és vonakodás nélkül megtenni mindent: csak egy dologra tudok utalni, hogy szeretetből tegyünk mindent. Aki szeretetből teszi, abban nincs zúgolódás és vonakodás. Az nem mondja azt, hogy ez nem az én feladatom, nincs benne a munkakörömben. Ez sokszor elhangzik a lelkipásztorok részéről is. Erre a szolgálatra jelentkeztünk? Vagy van bennünk valami más, ami bennünket hajt? – tette fel a kérdést a püspök, majd határozottan kifejtette, hogy nekünk ragyogni kell, mint csillag az égen, s utat kell mutatni, nem pedig válogatnunk.

Majd arról beszélt, hogy ezek a továbbképzők azért is fontosak a lelkipásztorok számára, mert újra tudatosulhat bennük elhívatásuk és a küldetésük, ami nem más, mint az evangélium hirdetése – mondta többek között az igével és a továbbképzéssel kapcsolatban is Fazekas László püspök a lelkipásztoroknak. Ján Semjan szlovák püspökhelyettes 2 Moz 11,4-8 alapján fejtette ki gondolatait a jelenlévő lelkipásztoroknak, részletezve az egyiptomi kivonulás utolsó csapásának történetét.

Az első előadást Karasszon István, a Selye János Egyetem tanszékvezető tanára  tartotta  A „jövevény” az Ószövetségben címmel. Többek között elmondta, hogy a jövevény témája ma ugyan nagyon aktuális, de előadásában nem erről fog szólni. Hangsúlyozta, hogy vannak olyan kérdések a témával kapcsolatban, amelyeket a Biblia alapján kell megválaszolnunk, mivel ezzel a tudományággal régóta foglalkozik. „A jövevény szót akkor tudjuk definiálni, ha először saját magunkat határozzuk meg, mert önmagunknak kell tudni, hogy ki vagyok. Az önmagunk definiálása nem is olyan könnyű, a nemzetet nem a leszármazása adja, hanem a közös szimbólum, közös múlt, közös jövő-cselekvési program” – mondta az előadó, majd utalt arra, hogy Izráel nagyvonalú volt az idegenekkel szemben, sőt, sok idegen is élt az országban. A törvényük szerint az idegeneknek védelmet kell nyújtani, mivel azok nem voltak benne abban a szociális hálóban, amit a kor garantált, ahol a nagy család védelmet biztosított. Majd a jövevényekkel kapcsolatos kérdésekre kereste a választ: Ki a jövevény, Milyen jövevények vannak, Ki nem jövevény? Mi van akkor, ha nem idegenek érkeznek, hanem én magam vagyok a jövevény. Elhangzott, hogy Eszter könyve arra tanít hogyan viselkedjünk jövevényként, idegen környezetben /bátyja Mordokaj – ne is említsd, hogy zsidó vagy, de ha a nép bajba kerül, akkor ki kell állni a népe mellett./Villon címmel zenés irodalmi estet adott a Csavar Színház alapítója és színművésze, Gál Tamás, aki Faludy György Villon átköltéseit vitte színpadra. A versek a halálról, a szerelemről, a bűnről és a megmaradásért folytatott mindennapi küzdelemről szólt, megfűszerezve iróniával és önkritikával. Jan Štefan, a Károly Egyetem Evangélikus Teológiai Karának tanszékvezetője Luther evangélikussága és Kálvin reformátusságát boncolgatta előadásában. Barth Károlyt idézve mondta, hogy nem létezik semmilyen kálvinizmus. Aki Kálvin diákja lesz, az a Szentírás diákja lesz. Kálvinnak köszönjük nemcsak azt, hogy a Szentírást dicsérte, hanem azt is, hogy számunkra példaértékűen élte meg a teológiai egzisztenciáját. Kálvin a Bibliában nem a saját gondolatait kereste, hanem Istenéit. A kálvinizmus és lutheranizmus összehasonlítása kapcsán pedig elhangzott, hogy a református felfogás szerint a református és lutheránus keresztyénség nem úgy viszonyul egymáshoz, mint a tévedés az igazsághoz, azaz mint egy kör egy másik körhöz, amelynek saját, más középpontja van, hanem mint a szorosabb igazság /lutheránusság/ a szélesebben értelmezett igazsághoz /kálvinizmus/, mint a kisebb kör a nagyobbhoz, amellyel viszont azonos középpontja van. A Reformáció 500+-ról Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára tartott előadást. Feltette a kérdést, hogy miben szorul folyamatos reformációra egyházunk a jubileumi évtől függetlenül? Felidézte, hogy az első jubileum, 1617-ben  összekapcsolta a családot, a felekezeti és nemzeti identitást. 1917-ben béke, erkölcsösség óhajtása  jegyében zajlott a jubileum megünneplése Európában.  2017-ben az ötszázadik évforduló megünneplésére már az ökumenikus korszakban  és az első, a globális gazdasági érdekérvényesítés világában került sor . Mi marad ebből és hogyan tovább az első ötszáz év után? – tett fel a kérdést, majd azzal folytatta, hogy a keresztyénség életidegen vallás lenne? S mi marad az emlékezésből? Udo di Fabiot idézve válaszolta meg a kérdést:  „Az emlékezés többet mond a jelenről, mint az eredeti történelmi eseményről“.  Majd hat pontot említett meg, hogy milyen változásnak kellene megtörténnie az ötszázadik évfordulót követően és mire kellene helyezni a hangsúlyt. mennyiségi vallásgyakorlat helyett minőségit, objektív és közvetett helyett személyes kapcsolat, teljesítménykényszer helyett szabadság, bűnbánat /önkritika/ szerepe, szervezeti és strukturális elemek felülvizsgálata, valamint prófétaság lelke a közéletben.Fisch Vilmos evangélikus lelkész,  biztonságpolitikai szakértő, a hadtudományok doktora, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkára előadásában a keresztyénüldözésről szólt. Az elején leszögezte: vagy megújul a keresztyénség, vagy a szellemi űrt betölti az iszlám vagy az ezotéria. Beszélt arról is, hogy a közép-kelet európai országokban milyen nagy muszlim közösség él és mi várható harminc év múlva az előrejelzések alapján. Németországi példát említette, ahol jelenleg 20,5 millió katolikus és  21,5 millió protestáns él, de a számuk 2050-re jelentősen lecsökken mintegy a felére. Szólt az iszlám terjedéséről is, s arról, hogy miként tudnánk ezen változtatni és visszafordítani a folyamatot.Andreas Hess a tékozló fiú esetét elevenítette fel előadásában, és többféle szemszögből vizsgálta meg a jézusi példázatot. Egy kis gyakorlat keretében a lelkipásztoroknak kis csoportot alkotva kellett új címet adni a más ismert történetnek az új magyarázat alapján.

A reggeli áhítatokon Szabó András volt nagymegyeri lelkipásztor és Tóth László szkárosi lelkipásztor osztották meg gondolataikat a napi ige alapján. A nap lezárását szolgálta az esti imaközösség, amelyet Tóth Krisztián, Dušan Brna, Széles Jákób vezetett. A lelkésztovábbképző hagyományosan úrvacsorai jegyek kiszolgáltatásával zárult. Igét hirdetett Görözdi Zsolt dunaszerdahelyi lelkipásztor és Jan Štefan egyetemei tanár. Az úrvacsorai liturgiái és az imádság szolgátatát Peter Korpa lelkipásztor is segítette.

A továbbképzésen ezúttal is lehetett válogatni a Kálvin és a Paraklétos Kiadók kiadványaiból.

A lelkésztovábbképzés a Kulturális és Közművelődési Központtal való közös szervezésben valósult meg.

Reformata, Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László

Népszámlálás 2021

események továbbiak →