Az Egyetemes Egyházunkban is ismert előadó ezúttal is gazdag szakmai tapasztalatáról, ugyanakkor az ezzel összeegyeztethető mély hitéről tett tanúbizonyságot. A királyhelmeci Diakóniai Központba összehívott segítő szakemberek az első napon a halandó és halódó ember kríziseiről hallhattak előadást. A krízis okozója nagymértékben az is, hogy manapság a halál tabuizálódott, azaz sokan már nem az élet részeként gondolnak a halálra, és mint témát is kerülik, így azonban megfosztják magukat a felkészülés lehetőségétől. A második nap délelőttjén a haldoklás és a halálig kísérés nehéz feladatait és tapasztalatait  mondta el a jeles szakember, délután pedig a résztvevők is lehetőséget kaptak kisebb csoportokban egy mélyebb, bensőségesebb beszélgetésre.

A konferencia zárónapján a gyászfolyamat fázisai és a lelki segítés sarokpontjai adták a témát. Szarka Miklós hangsúlyozta, hogy az orvostudományi és a pszichológia együttesen le tudja ugyan írni hogyan halunk meg, de arra nincsen igazi válasza, hogy honnan jöttünk és hová tartunk. Utóbbi kérdésekre csak a keresztény hit és reménység adhat feleletet. Élő reménység nélkül a gondozás és lelki kísérés is nehéz, mert az szaktudással nem lehet pótolni.Ezt a hozzáállást igyekeztek megalapozni a reggelente elhangzó áhítatok is, amelyeken Molnár István és a központ munkatársai szolgáltak igei bizonyságtétellel. Demeter Ibos Henrietta, a Diakóniai Központ igazgatója megszólalásában elmondta, hogy a szeretetszolgálatban mindig is fontosnak tartotta a házi gondozásban résztvevők szakszerű ápolása mellett a lelki gondozás is. Megköszönte az olaszországi Valdens Egyház Otto per Mille Alapítványának jelentős anyagi támogatását, amely nélkül a konferencia nem valósulhatott volna meg.Az összejövetel imaközösséggel zárult, amely során a diakóniai lelkész imádkozott a gondozottakért és a gyülekezetekben élő rászorulókért.

Reformata, Haris Szilárd