Hálásak a pozsonyi egyházmegye támogatásának

2019. december 16., hétfő

A Pozsonyi Református Egyházmegye Kárpátalja Nincs Egyedül negyedik alkalommal megszervezett jótékonysági koncertjén ismét bemutatkozott az a három fiatal zenész, akiknek az elmúlt évek folyamán az összegyűlt adományokból hangszert vásároltak tehetségük kibontakoztatására. Az alapiskolás, tizenegy éves Márk még nem hagyta el a szülőföldjét, de a másik kettő már egy ideje Magyarországon, Nyíregyházán tanul. Katalin harmadikos a művészeti szakgimnáziumban, Ádám pedig már elkezdte felsőfokú tanulmányait.

Katalin, a gitáros

A Kárpátaljáról származó fiatal zenei tehetségeket Kovács Erika és  férje, Sándor karolja fel, akik ének-zene fejlesztő tehetséggondozó műhelyt működtetnek. Ott fedezték el Filep Katalint is, akinek a jótékonysági koncert bevételéből gitárt vásároltak. Harmadik alkalommal vett részt a jótékonysági koncerten. Bemutatkozott korábban Nagymegyeren, Somorján és Csilizpatason is.

Az új hangszerét hamar megszerette és elmondása szerint nagyon a szívéhez nőtt, nem is szeretne tőle megválni, s legszívesebben megtartaná magának. „Nem ez az első, úgymond, saját hangszerem. Eddig mindig valakitől kaptam, vagy vettünk egy kisebbet, majd eladtuk, vagy valahonnan szereztünk, de ez az első, igazi saját” - mondja szerényen a fiatal zenész, aki előzetes megegyezés szerint öt évig használhatja a gitárt, így még két évig ezen fejlesztheti tovább a tehetségét.

Jelenleg Nyíregyházán tanul, harmadikos gimnazista a Művészeti Szakgimnáziumban, másfél év múlva érettségizik. Mivel a negyedik évfolyam befejezése után lehetősége van egy zenész szakmai OKJ-s vizsgát is tenni, így még marad egy évig. Az ötödik évfolyam után azonban szeretne felsőfokú tanulmányokat folytatni Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Reméli, sikeres lesz majd a felvételi vizsgán.„Az ember nem változik meg azáltal, hogy kárpátaljaiként Magyarországon tanul. Rajtam nem is látszik meg, de a beszédem elárulja, hogy máshonnan vagyok. Pár szót ugyan nem úgy használok, ahogyan az anyaországiak, de a nyíregyháziak szeretik, ha Kárpátaljáról jönnek hozzájuk tanulni. Annak ellenére, hogy Magyarországon tanulok, nem tervezek ott maradni. Nagy vágyam, hogy otthon tanítsam meg az érdeklődő gyerekeket gitározni.  De a szakmát Magyarországon szeretném kitanulni és diplomásként hazamenni” – mondja a jövőbeli terveivel kapcsolatban Katalin.

Elmondása szerint a nyíregyházi szakgimnázium is tud biztosítani hangszert a diákoknak, bár azok már nincsenek olyan jó állapotban. Látogatják az iskolát olyanok is, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy legyen saját hangszerük. „Fantasztikus dolog, ha az embernek van saját hangszere, amelyen csak ő gyakorolhat. Rendkívül hálás vagyok azért, hogy ilyen hangszerem lehet, életem végéig hálás leszek, mert amit most a szakiskolában elsajátítok, azt a tudást fogom majd magammal vinni, illetve arra fogok tudni majd alapozni. Elgondolkodtam azon is, hogy mi lett volna, ha nem én kapom meg a gitárt, hanem valaki más, de Isten máshogyan tervezte ”.A szülei otthon élnek és dolgoznak. Katalin úgy látja, ők nem szeretnének Magyarországra költözni, mert tudatosítják, hogy az otthon  ott van, ahol felnevelkedtek, ahol már évek óta élnek, az a környezet, amit már megszoktak. De támogatják őt a tanulmányaiban, Katalinnak pedig nagyon jól esik, amikor meleg étellel várják haza és érezheti a szeretetüket. Beszélgetésünkből kiderül, hogy édesapja a helyi gyülekezet gondnoka. Az imádság pedig fontos szerepet játszik az életében, kiskora óta van kapcsolata Istennel. Kisebb vagy nagyobb fellépések vagy életesemények előtt, de szükséghelyzetben, betegségkor is mindig fontosnak tartja az Istenhez való fohászkodást.

Ádám, a harmonikás

A második kedvezményezett a sárosdorottiról származó Gyurkó Ádám. A BorzsaVári zenekar tagjai a Nagyberegi Líceumban találkoztak vele, s akkor mondta el a vágyát, hogy ő is szeretne zenélni, harmonikázni, de nincs hangszere. Négygyermekes családból származik, s nem könnyű beszerezni a szükséges hangszert, de a programnak köszönhetően ő is megvalósíthatja az álmát. Sikeresen befejezte a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumot, jelenleg az ottani egyetem első éves hallgatója. A közönségnek vajdaszentiványi táncdallamokat játszott.

„Továbbra is harmonikázni tanulok, a hangszer iránti szeretetem nem csökken, inkább egyre fokozódik. De mellette még bőgőzöm is. Mindenkinek kellett választania egy társhangszert is, és én emellett döntöttem. A harmonika viszont marad továbbra is az első helyen. Ő a nagy szerelmem. Nagyszerű hangszer. Szólózni is lehet vele, ez az egyik legfontosabb dolog, de zenekarban is lehet vele érvényesülni: kíséri a többi hangszert és általa színesebb a zenei produkció“ – mondja Ádám.

A harmonikája még mindig nagyon jó állapotban van, nem is csoda, hiszen nagyon vigyáz rá. Szereti és megbecsüli a hangszerét, mert tudja, mások szeretetéből fakadó adományoknak köszönhetően lehet társa több évre a gyönyörű harmonika.

„Hálás vagyok ezért a jótékonysági koncertért és magáért a programért is. Én is így jutottam hangszerhez. Jó úgy játszani, hogy tudom, ami összeg összegyűl a rendezvényen, azt majd egy újabb hangszer vásárlására fogják fordítani, ami pedig egy másik tehetséges zenész fejlődését fogja elősegíteni“ – véli a fiatal harmonikás, akinek egy-egy fellépésekor vagy akkor, ha kezébe veszi a hangszerét sokszor eszébe jut, hogy kiknek is tartozik köszönettel.„Vannak ismerősök, akik látják, hogy harmónikázom. Tetszik nekik is a hangszer. A falumból is van egy fiú, aki Nyíregyházára készül szintén harmónikát tanulni. Amikor otthon vagyok, segítek neki, hogy egy kicsit előbbre jusson. Ott más rendszer szerint haladnak és jó, ha oda jutva már meglesznek az alapok“. A hangszerét azonban nem mindig viszi magával haza, mivel Ukrajna nem része a schengeni határnak, igy a határon való átkelés nehézkés, inkább Nyiregyházán hagyja. Otthon Kovács Sándortól,  Sanyi bácsitól kér kölcsön harmonikát, akinek több is van, s azon gyakorol, vagy ha vannak fellépések, akkor is azt viszi. Lakszakállásra viszont elhozta bemutatni azt a hangszert, amelyet a koncert bevételéből vásároltak a számára.

Márk, a szaxofonos

A tizenegy éves, hatodik osztályos Nagy Márk is harmadik alkalommal vett rész a jótékonysági koncerten, aki öt éve furujával kezdte zenei pályafutását, majd három éve szaxofonozni kezdett. A szükséges hangszert neki  is a zenei tehetségek számára gyűjtött támogatásból vásárolták meg. „Egy nagyon kis faluból származik, de ilyen helyen is vannak tehetségek, amelyeket érdemes előtérbe helyezni. Márk is jó hangszeren kezdett el gyakorolni, de sajnos egy idő után, mikorra felnő, ezt is majd le kell cserélni nagyobbra. A szülei nagyon hálásak azért, hogy van min gyakorolnia“ – igy mutatta be őt a fellépése előtt Kovács Erika. „Az elmúlt időszakban nagyon sokat gyakoroltam, sok művet kellett megtanulnom, de sikerült. Zenélés közben ügyelni kell arra, hogy ne sipoljon ki a nád, egyenesen kell fogni. A fellépések előtt nagyon izgulok, de amikor már kimegyek játszani, és belefeledkezem a zenébe és már el is múlt a félelmem“ – vallja be őszintén Márk.

Furujával kezdte, de aztán váltott és a szakszofon mellett döntött. Két évig játszott az előző hangszeren, hogy megtanulja a fúját és aztán legyen majd ereje fújni a nagy szakszofont. Ami egykor nehezen ment neki, most már a sok gyakorlásnak köszönhetően könnyen megy. Az óriás hangszert, ami majdnem olyan nagy, mint ő maga, azt tartani is kell, de ez már nem okoz neki gondot. Elmondása szerint az, aki nem gyakorolt még fúvós hangszeren, az nem is tudja azt jól megfújni. „Minden nap otthon is gyakorlok, negyvenöt percet, a többiek meg hallgatják. Van, hogy nincs kedvem elővenni, akkor a szüleim rám szólnak, hogy gyakoroljak. Én meg szót fogadok.  Nagyon örültem annak, amikor megkaptam a szakszofont saját használatra. Láttam ahogyan a zenetanárom fújja és nagyon tetszett nekem a hangzása, meg is kedveltem a hangszert, amiatt is döntöttem mellette“ – árulja el a kis zenész. A 11 éves Márk a szakszofont tizenhat-tizennyolc éves koráig használhatja, vagyis még 7-8 évig tudhatja a sajátjának. Aztán majd tovább  adják a hangszerét egy másik kibontakozó tehetségnek. Ő meg vesz magának egy újabb, jobb minőségű szaxofont, vagy szereznek neki, de az még messze van. Azt azonban még nem döntötte el, mi lesz, ha nagy lesz és merre indul el, milyen pályát szeretne bejárni.

„Nagyon szépen köszönöm a szaxofont, örülök neki és nagyon sokat játszok rajta. Amikor játszom és látom a közönség reakcióját, akkor az nagyon jó érzés, illetve biztatást is ad“ – mondja Márk, akit reménység szerint jövőre is láthat és hallhat majd a közönség Katalinnal és Ádámmal együtt a Pozsonyi Református Egyházmegye következő Kárpátalja Nincs Egyedül jótékonysági koncertjén.

Iski Ibolya

Fotó: Bucsuházy István, Iski Ibolya

események továbbiak →