November 30-án szombaton reggel kissé álmos kórustagokat üdvözölhettem. Ők voltak ugyanis az első dalos pacsirták, akik már péntek este fészket raktak a Fireszke Gyermek-, Ifjúsági és Konferencia-központ otthonos szobáiban. Az év utolsó kórushétvégéjének hivatalos próbája szombaton reggeli után kezdődött, amikorra hála Istennek mindenki épségben megérkezett Bátorkeszire. Feke Levente áhítatával elcsendesedtünk, egy körkérdéssel egymásra hangolódtunk, majd ezután belevágtunk a munkába.

Fantasztikus élmény volt, amikor a szólamok összecsengtek és kialakult a harmónia. Kórusvezetőnk, Süll Kinga egy kis újdonságot csempészett a próbába, felkínálta a karvezetés lehetőségét. Érdekes élmény volt látni, hogy egy-egy kórusmű kiben hogy kel életre. A délelőtti intenzív munka után egy közös ebéd, majd szieszta következett. A délutánt még énekléssel és gyakorlással tettük szebbé, majd este megtartottuk az éves közgyűlésünket. Vasárnap délelőtt a Nagyölvedi Református Egyházközség körében dicsérhettük az Urat és gyújthattuk meg az adventi koszorú első gyertyáját. Édes Árpád alistáli lelkipásztor és kórustag tolmácsolta és magyarázta Isten igéjét. Az istentisztelet után a gyülekezet jóvoltából a helyi alapiskolában megebédeltünk, majd ezután következett a szolgálatunk "izgalmas" része. Antala Éva lelkipásztor gyorstalpalója után útnak indultunk az év utolsó szolgálatára, a zselízi börtönbe. Vegyes érzelmekkel léptük át a börtön küszöbét és haladtunk át az ellenőrző pontokon. Bár kaptunk némi ízelítőt a börtönben szolgáló lelkipásztortól, mégsem nagyon tudtuk, hogy mire számítsunk. Aztán beértünk a börtön közösségi termébe. Jónás István bizonyságtételét kórusművek koszorújával fontuk körbe. Felemelő volt megenyhült arcvonásokat, hálás tekinteteket elcsípni. A környezet okozta nyomasztó hangulat ellenére egyre az áldott szó jut eszembe. Az Úr munkálkodott általunk és ez fantasztikus érzés.

Köszönjük szépen mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy ez a kórushétvége és a szolgálatok megvalósulhattak. Köszönet illeti karnagyunkat és a kórustagokat is egész éves munkájukért.”

Molnár Zsófia