Két akarat találkozott egymással - Látogatóban a martosi óvodában és egyházi alapiskolában

2020. január 31., péntek

„Nem erről álmodtunk. De Isten méltónak tartott minket nemcsak egy iskola megtartására, hanem egy másik intézmény felkarolására is. Ez valósult meg a református óvoda megépítésével, amelyhez párosult az iskola százhúsz éves épületének a felújítása. Így most már méltó helyet tudjunk biztosítani mindkét intézménynek“ – foglalta össze Szénási Szilárd esperes, a martosi gyülekezet lelkipásztora az Óvodafejlesztési Programba való bekapcsolódásukat. A magyar kormány által támogatott fejlesztések révén létrejött óvoda és bölcsőde bemutató riportsorozatunk első helyszíne, Martos. Az elmúlt év júliusában átadott épületbe költözött be szeptemberben az önkormányzati óvoda.

Jobb helyet nem is találhatott volna az egyházközség a zöldmezős beruházásban megvalósuló óvoda felépítésére. A templom karnyújtásnyira és ugyanilyen távolságban a már húsz éve működő egyházi alsó tagozatos alapiskola. Az előtte lévő üres telek szinte magát kínálta. Itt épült fel alig egy év alatt a két csoportszobával és hálótermekkel, kiszolgáló és szociális helyiségekkel, számítógépes teremmel, valamint egy új konyhával is felszerelt óvoda, amelyet nemcsak ügyesen összekötöttek az iskola százéves épületével, hanem ugyanolyan homlokzati színnel vonták be kihangsúlyozva a két intézmény összetartozását.

„Ha az ember álmokat fogalmaz meg, azok mindig pozitívak. Valami olyan, ami könnyebbé, egyszerűbbé teszi az életét, aminek az eléréséhez minél kevesebb erőbevetés szükségeltetik. A gyülekezet számára egy intézmény felvállalása viszont nem állja meg ezeket a kritériumokat" – mondja Szénási Szilárd esperes, a gyülekezet lelkipásztora, aki szerint az óvaalapítás egy olyan szükséges lépés volt a gyülekezet részéről, amellyel az élni és a megmaradni akarás fejeződött ki. „Viszont ahogyan ez az egész az Úr Isten segítségével megvalósult, a végeredményt látva azonban elmondhatjuk: ez tényleg álomszerű. De nem erről álmodtunk" – hangsúlyozta ismét a lelkipásztor. Felelevenítette, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor idekerült a szintén lelkipásztor feleségével, Lillával Martosra, megörökölve az egy évvel korábban alapított alsó tagozatos egyházi kisiskolát, olyan plusz feladatokat kapva ezáltal, amelyre nem voltak felkészülve. Majd sorolta, hogy a teológián nem tanítottak intézményvezetést, alkalmazottakkal való foglalkozást, a gazdasági nehézségből való kilábalást, az évek során azonban beletanultak ezekbe is és a szívügyünkké vált a kisiskola. Eltökélték, hogy ami emberileg rajtuk múlik, megteszik az egyházi iskola megmentése érdekében. „Isten pedig vezérelte az utunkat. Méltónak tartott bennünket nemcsak egy kisiskola megtartására, hanem egy másik intézmény felkarolására is. Ez valósult meg a református óvoda megépítésével, amelyhez párosult a kisiskola százhúsz éves épületének a felújítása. Így most már méltó helyet tudjunk biztosítani mindkét intézménynek“ – foglalta össze Szénási Szilárd Óvodafejlesztési Programba való bekapcsolódás szükségszerűségét. Az elmúlt két évtizedben megtapasztalták, hogy ha nincs szoros együttműködés az óvoda és az iskola között, s a szülők nem látnak bele mindkét intézmény működésébe, a pedagógusok, nevelők, alkalmazottak nem érzik át a másikban dolgozók feladatait, akkor nagyon nehezen jutnak előre. Elmondta, hogy az individualizmus korában a szülők a legtöbb döntést a gyermekeik életével kapcsolatban személyes indíttatásból hozzák meg, nem pedig közösségi érdekből. Ők viszont azt szerették volna, ha a közösségi érdek emelkedne felül a magyar nyelvű óvoda és iskola egymáshoz való kerülésével. Mellesleg szerették volna nemcsak megkönnyíteni a szülők döntését a helyi oktatási-nevelési intézmény mellett, illetve kivívni azt a bizalmat is, ami hosszú évtizedek során veszni látszott a falusi kisiskolákkal kapcsolatban.„Remélem, hogy a két intézmény egy épületben való együttműködése meghozza majd a gyümölcsét. Fazekas László püspök szavaival élve mondom: nincs más hátra, mint előre. Nekünk egy előre való menekülés volt az óvoda létrehozása a csökkenő tanulói létszám miatt. Azonban mégsem teljesen ez döntött a református óvoda építése mellett. Két akarat találkozott egymással: a magyar kormányé és a martosi gyülekezeté. Az egyházközség felvállalta a református óvoda alapítását és működtetését. Az alig hétszáz lakosú településen azonban sok lenne két óvoda, így az önkormányzati óvoda átvételét tartottuk a legjobb megoldásnak“ – mondta a lelkipásztor. Az egyházközség nem is gondolkodott abban, hogy párhuzamos intézményt hozzanak létre. Megtapasztalták, hogy az önkormányzat eddig is lelkiismeretes vezetője és jó fenntartója volt az óvodának, az önkormányzat is ugyanezt tapasztalta meg az egyházközséggel kapcsolatban látva hogyan küzd és harcol az iskolája megmaradásáért. Amikor felvetődött ennek a lehetősége, hogy a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében a magyar kormány támogatásával megépülhet egy új óvoda, mindkét fél úgy látta jónak, ha az egyházközség átveszi az önkormányzati óvodát. Szénási Szilárd kitér arra is, hogy miért a zöldmezős beruházás, nem pedig az önkormányzati óvoda épületének a felújítása mellett döntöttek. Az óvoda még akkor épült, amikor az energetikai kiadások nem jelentettek tételt egy intézmény működtetésében. A hatalmas nagy kocka épületet csak óriási költséggel tudták volna működtetni, s bármennyit fektettek volna az épület szigetelésébe képtelenek lettek volna gazdaságosan működtetni. Így lehetőségük volt egy modern, minden szempontból kielégítő épületet felhúzni, ahol minkét intézmény elférhet. Az épület két húszas létszámú óvodai csoport számára készült. Jelen pillanatban azonban csak az egyik szárnyát használják ki erre a célra, a másikban az egyházi iskola kapott helyet. Fekészültek arra is, ha jelentősen megnövekedne az óvodások létszáma, akkor másik helyiséget is az óvodások vegyék birtokba. Sőt, az épület megtervezésekor gondoltak egy nagyobb lélegzetvételű bővítésre is, a tetőteret pedig úgy alakították ki, hogy szükség szerint beépíthető legyen.Arra a kérdésre, hogy kihívás-e lesz-e a gyülekezet számára  az új oktatási intézmény, az óvoda, azt mondja, csak azoknak, akik sajátjuknak érzik a két intézményt. „Az óvoda és az iskola is nagyon érzékeny az oda járó gyermekek létszámára, így nekünk az az első számú érdekünk, hogy minél többen legyenek mindkét intézményben. Abban segíthetnek a gyülekezeti tagok, hogy bizonyságot tesznek az óvoda és az iskola mellett. És ez tehertétel, mert sokszor személyes komfortjukat, nyugalmukat kell feláldozni, elmondani véleményüket, esetleg biztatni a szülőket a jó döntés meghozatalában. De áldozat lelki és anyagi szempontból is. Idén szeptemberben alaposan lecsökkent az iskolában a tanulók létszáma. Emiatt két-háromezer eurós hiány keletkezett, amit a gyülekezetnek kellett kipótolni. Ez pedig nem kis tehertétel egy ilyen kis közösség számára“ – avat be az iskola fenntartási nehézségeibe a lelkipásztor, aki felidézi, hogy jó pár évig nem kellett ilyen gondokkal szembenézniük, hiszen mindig volt elég gyermek az iskolában ahhoz, hogy - akik közül nem mindenki volt ugyan martosi - az állami és kisebb-nagyobb támogatások révén: jótékonysági bálból, egyházmegyei gyűjtésből, illetve egyéb forrásból meg tudták oldani a fenntartással járó kiadásokat.„Idén szeptembertől a drasztikus csökkenés miatt keletkezett hiányt csak nagyobb pályázatok révén tudjuk megoldani. Reménykedünk azonban abban, hogy mivel negyedikből csak egy megy tovább más iskolába, az óvodából pedig többen is lesznek elsősök, fokozatosan elérjük azt a tanulói szintet, amely már elegendő arra, hogy önfenntartó legyen az iskola“ – fejezi ki reményét a jövővel kapcsolatban Szénási Szilárd. A megszületett és számon tartott gyermekek jelentős része a helyi óvodát látogatja, ritkán fordul elő, hogy a szülő szlovák nyelvűbe íratja be, viszont akkor más településre kell vinnie a gyermekét. A lelkipásztor szeretné elérni, ha az óvodás kor után a döntő többség itt, az alsó tagozaton kezdhetné meg az iskolás éveit. A martosi óvodát és iskolát is látogatják olyanok, akiknek a lakhelyén nem biztosított az oktatási-nevelési intézmény. Vannak, akik választhatták volna Komáromot is, de mellettük döntöttek, de vannak olyanok, akiket kimondottan ide hoztak, és vannak érdeklődők más településekről is, ahol ugyan vannak jól működő óvodák, a szülő mégis azt szeretnék, ha a gyermeke hozzánk járna. Vonzó az épület modernsége, elhelyezése, a biztonságos környék. Mint mondja, a martosi óvodának mindig is jó híre volt, igényes nevelés, oktatás vár a gyerekekre a református óvodában is.

Körbenézünk az új épületben. A falakon lévő tapéták kedvesebbé, otthonosabbá teszik a tereket. A rendelkezésre álló belsőépítészeti tervek közül a „kerekerdőt“ választották főként annak kedves, templomot is magába foglaló grafikája miatt. „A csoportszobát díszítő kép tartalmaz egy templomot is. Azért esett erre a választásunk, mert nagyon hasonlít a martosi valósághoz, ahol a templom mellett van az óvoda és az iskola. Az étteremből viszont teljesen rálátni a templomra, így fontosnak tartottuk, hogy ez a motívum megjelenjen a falon is. Számunkra ez egy megragadó kép, ráadásul az egyik legmeghittebb hálószoba dízajnnal is rendelkezünk, amit sikerült a tervekhez hűen megvalósítani“.Benézünk az alsó tagozatos alapiskolával egybeépített épület konyhájába, ahol az iskolásoknak ebéd, az óvodásoknak ezen kívül tízórai és uzsonna is készül. Megtudtuk, hogy korábban az egyházi alapiskola konyhájában biztosították a napi háromszori étkezést az óvodásoknak, de idővel a gépek elavultak, s higiéniai okokból nem engedélyezték a főzést, így az önkormányzati óvoda konyhája vállalta fel az ebéd készítését az iskolásoknak, amelyik később bővítette szolgáltatását a nyugdíjasok, magányosak, szociálisan rászorultak felé, beleértve a házhoz való kiszállítást. Szénási Szilárd elmondta, hogy nemcsak az óvodát, de a konyhát is átveszik az önkormányzattól, beleértve azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a közösség számára biztosítottak. Így került az új épületbe egy minden igénynek megfelelő modern konyha, ahol helyben tudnak minden nap friss, igényes ételt készíteni az étkezőknek. A szakácsnő is elégedett az új konyhával, ahol naponta 60-70 ebéd készül.Az óvodások nemrég tízóraiztak, egy kis játék, csoportfoglalkozás után jó félórás sétára indulnak ki a faluba. A bejárat melletti szekrényekből előkerül a kabát, a csizma, sapka, sál. A nagyok már egyedül is képesek felöltözködni, a kisebbeknek besegítenek az ovónők és a személyzet?. Amíg visszatérnek, addig felkeressük az épület végében található alsó tagozatos, két osztályos egyházi alapiskolát, amelynek az idén szeptembertől csupán nyolc tanulója van.A hetényi református gyülekezethez tartozó Sárai Mónika második iskolai évét tölti megbízott igazgatóként. Éppen szlovák nyelvű órát tart az első és a második osztályosok számára, interaktív táblán mutatja a megtanulandókat, majd mindenki önálló feladatot kap. „Harcolunk azért, hogy növekedjen a tanulók létszáma. Az 1. és a 2. osztályban öt, a 3. és 4. osztályban hárman vannak. Reméljük, ez csak egy átmeneti állapot. Az idei tanévet megújult iskolában kezdhettük, ami vonzó lehet a szülők számára is, s amellyel szeretnénk elérni, hogy az óvoda után nálunk kezdjék meg az iskolás éveiket. Ez az egyik célja a leendő iskolaközpontnak. Mellesleg sokkal könnyebb lesz, ha a ballagás után ugyanabban az épületben, a megszokott környezetben folytatják. Így egy gyermek hét-nyolc évet tölthet el egy helyen, a negyedik után pedig felkészülve könnyebb utaztatni őket, mint egy kis elsőst. Sőt, itt is ugyanazok a bútorok, játékok vannak, mint az óvodában“.

Sárai Mónika elmondja azt is, hogy a szép külső mellett szeretnék megújítani az iskola belső értékeit és rendszerét. „A kevés tanuló családias hangulatot is ad megkönnyítve ezzel a munkánkat, bár a létszámtól függetlenül mégis egyszerre két osztályra kell odafigyelni. Sokakat éppen ez rettent el, s nehezen tudják elképzelni hogyan lehet így tanítani. Ez viszont a pedagógustól kíván meg nagyobb felkészülést. A technikai eszközök megvannak. Mindkét tanterem, még a napközi is interaktív táblával van ellátva. Nem kell aggódni a szülőknek. A tanulók ugyanis idővel megtanulnak odafigyelni arra, amit csinálnak, ami előnyükre válhat“ – avat be a kisiskola előnyeibe az igazgatónő, aki pedagógustársaival együtt igyekszik az iskolát úgy is vonzóvá tenni, hogy a helyi értékekre, hagyományokra építenek. Martosnak ugyanis nagyon gazdag kultúrája van a kézművesség és a néptánc területén, amit nem lenne szabad hagyni  elveszni. „De mivel egyházi iskola vagyunk, így az egyházi és hitbeli értékekre is odafigyelünk. Jó látni azt, ha a kisebbek civakodnak, a nagyok pedig figyelmeztetik őket. Ha ott hagyják a morzsát az asztalukon, szólnak nekik, vagy megmutatják mit kell tenni“ – mondja Sárai Mónika.

Az iskolában a tanítási nap a napközis teremben kezdődik. Tíz perccel nyolc óra előtt a pedagógusok leülnek a gyerekekkel a szőnyegre, és imádkoznak. Van egy megszokott imádság, amit minden reggel elmondanak, de aki szeretne, az külön is imádkozhat. Megtudtuk, hogy az elsősök eleinte bátortalanok, félénkek voltak, nem is tudták mit mondhatnak el az imádságukban, de megtanították velük megköszönni mindazt, amijük van, s azt is, hogy kérjenek olyat, amit szeretnének. „Nagyon jó érzés, amikor mindenki bekapcsolódik az imába. A közös imádkozás mindenkit feltölt és ezáltal megnyugvással kezdhetjük a napot. A reggeli együttléteket kihasználjuk a konfliktusok kezelésére is. Ilyenkor egy-egy tanmesével, történettel rávezetjük őket arra, hogyan is lehetne a kialakult helyzetet egymás között megbeszélni, elrendezni. S nemcsak a nap kezdődik imádsággal, hanem azzal is végződik. Megtanítjuk velük azt is, hogy étkezés előtt és után is összetett kézzel imádkozzanak. Más iskolában van etikai óra is, de egyházi iskola révén nálunk csak hittanóra van“ – mondja az igazgatónő.

Meglátogatjuk a másik osztályt is, ahol szintén barátságos, családias hangulat fogad. Velük az iskola korábbi igazgatónője Lipták Mónika foglalkozik. Csupán három tanulója van, két harmadikos és egy negyedikes. Itt is szlovák óra van, a tanulók hangosan olvassák a könyvben kijelölt történetet.

A tanítási óra után kezet mosnak, majd ebédelni mennek. A napköziben egy részmunkaidős nevelő foglalkozik a gyerekekkel egészen fél ötig. Megtanítja a gyerekekkel a leckét, hogy otthon már csak ismételni kelljen. De emellett odafigyel arra is, hogy eleget mozogjanak, tornázzanak, játszanak és kézműveskedjenek. „Nagy kihívás egy kisiskolában tanítani és egyben igazgatónak is lenni. Nem könnyű a két dolgot összehangolni és mindenre időt találni. De már megtanultam nyugalommal kezelni a dolgokat és az igazgatói feladatokat is úgy beosztani, hogy ne legyen túl sok egyszerre. Az igazgatói poszt sohasem tartozott a vágyálmaim közé, bár egy kisiskolában, ahol legfeljebb három pedagógus van, valakinek ezt is el kell vállalni. Nagyon szeretek tanítani, főleg elsősökkel, másodikosokkal foglalkozni.Ha létrejön az iskolaközpont, az még nagyobb kihívást fog jelenteni. Szeretnénk ugyanakkor a fenntartóval együtt elérni, hogy még többen válasszák a martosi egyházi alapiskolát és az óvodát, valamint maximális kapacitással tudjunk működni“ – mondta a jövőbeli  terveivel kapcsolatban Sárai Mónika megbízott igazgatónő.

Közben az óvodások visszaérkeznek a sétájukról. Ebéd előtt még egy kicsit játszanak. Közben Kovács Orsolya óvónővel beszélgetünk, aki már tíz éve dolgozik az önkormányzati óvodában, s így rálátása van arra, hogy milyen változást hozott az új épületbe való költözésük a gyerekek és az ovónők számára. „Az óvodának helyt adó önkormányzati épület már nagyon régi volt. Ráfért volna a tető- és nyílászáró, a padló cseréje, mellesleg a fűtéssel is mindig voltak gondok. A téli időszakban nem lehetett kifűteni, hideg volt, nyáron pedig a szigetelés hiánya miatt elviselhetetlenül meleg volt bent. Ez egy teljesen új épület, télen meleg van bent, nincsenek fűtési gondok, a csoportszobában talajfűtés van, a hálóteremben radiátorok, mellesleg minden teljesen új“ – sorolja az új épület pozitívumait az óvónő.

A gyerekek az ideköltözés utáni első pár hétében még nagyon örültek az új környezetnek, egy hónap elteltével azonban megkérdezték, hogy mikor mennek vissza a régi óvodába. Sőt, ez a kérdés idővel felmerül bennük – árulta el az ovónő, aki szerint talán az ottani nagyobb udvar, a közlekedési park, több játék miatt vágynak vissza az óvodások. „A mászókát, a hintát is hiányolják, ami itt is van és jó időben használják is. A csoportszobát új bútorokkal kaptuk meg, a régit nem is hoztuk át, de a játékbútorokat: a boltot, a konyhát, a műhelyt, a fodrászatot, és a többi játékot igen. Az interaktív táblának már megtaláltuk a helyét, hamarosan azt is áthozzuk ide. Az előző helyen ugyan nagyobb volt a csoportszoba, de nem volt külön hálóhelyiség, így a takarítónőnek egyesével kellett lerakni mind a huszonegy ágyat. Itt erre nincs szükség“ – mondja Kovács Orsolya.

Az óvodát jelenleg 19 gyermek látogatja. 17 helyi, egy Kaváról, egy pedig Agyagosról. Korábban Ímelyről is voltak gyerekek, akiknek az ide- és elszállítását iskolabusszal oldják meg. A magyar nevelési nyelvű óvodába járó gyerekek közül hárman vegyes, az egyik kisfiú pedig teljesen szlovák családból származik. A szomszéd faluból hozzák Martosra a szülei, akik szeretnék, ha a gyermekük megtanulna magyarul. A két óvodai osztály számára épített épületben jelenleg egy vegyes korosztályú – 2,5 - 7 évesek - csoport van, de mindenkivel a korának megfelelően foglalkoznak. A délutáni pihenő, alvás, majd az uzsonna után játék következik. Minden nap fél négytől négyig nem kötelező körön vesznek részt a gyerekek. Hétfőn szlovák nyelv, kedden hittan tart Szénási Lilla tiszteletes asszony, szerdán néptánc vagy angol, attól függően melyik ovónő van szolgálatban, csütörtökön ismét szlovák, a pénteki nap pedig hasonló a szerdaihoz.Jó helyzetben van a református egyházközség, hiszen mindkét intézményben reformátusok tanítanak. Szénási Szilárd el is mondja, hogy a igazgatónő hetényi gyülekezethez tartozik, a másik pedagógus pedig még presbiter is a helyi egyházközségben. A harmadik pedagógus pedig általuk nevelt, konfirmált fiatal pedagógus, szintén hívő. Ami az óvodát illeti, az igazgató asszony presbiter, a váltó ovónő pedig szintén református, konfirmált. „Az alapvető keresztyén értékek mindegyiknek a szívében van. Az átvétel során igyekszünk majd olyan óvodai-nevelési programot kialakítani, amelyben helyt kap majd a martosi hagyományőrzés, akár a legmodernebb oktatási-nevelési módszerek, de emellett a keresztyén értékek is. Ennek mindig is helyet adott az óvoda, hiszen már régóta rendszeres hitoktatás van, amelyben szinte mindegyik gyermek részt vesz vallási hovatartozástól vagy a keresztelésétől függetlenül“ – mondja  Szénási Szilárd esperes, a gyülekezet lelkipásztora. A Komáromi Református Egyházmegye élén jár az óvoda és a bölcsődei alapításokban. Összesen nyolc gyülekezet – Bátorkeszi, Hetény, Komárom, Martos, Marcelháza, Perbete, Vágfarkasd, Zsigárd – vállalta fel a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programban az óvoda vagy a bölcsőde, illetve mindkettő indítását akár zöldberuházással vagy egy már meglévő épület felújításával. Komáromban már átadták és működik a Csillag óvoda és bölcsőde, Marcelházán pedig elkészült a bölcsőde. Martoson még folyamatban van a református óvoda engedélyeztetése, valamint az önkormányzati óvoda fenntartói és működtetői jogkörének az átvétele.

Kép és szöveg:Iski Ibolya

események továbbiak →