1Kor 15,12

2020. március 17., kedd

„Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs a halottak feltámadása?”

Miért mondják némelyek, hogy nincs feltámadás, hiszen Krisztus feltámadt. És ha nincs feltámadás, akkor Jézus nem is támadt fel? Akkor a hirdetésünk alaptalan, tartalmatlan és hit nélküli. Ha ez így lenne, akkor az egész keresztyén hitnek nincs értelme. Pál négy dolgot említ, amelyek bizonyítékként szolgálnak Jézus feltámadására nézve, amelyek befolyásolják az ember hozzáállását az élet dolgaihoz.  

A feltámadás bizonyítja, hogy az igazság erősebb a hazugságnál. Ha Jézust sikerült volna véglegesen legyőzni az ő ellenfeleinek, akkor ez a hazugság végleges győzelmét jelentette volna az igazság felett. A feltámadás az igazság megtörhetetlenségének végleges bizonyítéka.

A feltámadás bizonyítéka annak, hogy a jó erősebb, mint a gonosz. Egy jelentős történész szerint a történelem meggyőzően tanúsítja, hogy a világ olyan erkölcsi alapokon nyugszik, amelyek biztosítják, hogy hosszú távon a jó mindenképpen győzedelmeskedjék a gonosz felett. Ennek az erkölcsi világrenddel kapcsolatos meggyőződésnek semmi alapja nem lenne, ha a feltámadás nem történt volna meg, sohasem lehetnénk meggyőződve arról, hogy a jó valóban erősebb a gonosznál.

A feltámadás bizonyítja, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél. Jézus, Isten testté lett szeretete volt, miközben azokból, akik keresztre feszítették, a legkeserűbb gyűlölet fröcskölt. A gyűlöletük, oly mértékű volt, hogy képesek voltak Jézus szeretetét és jóságát az ördögnek tulajdonítani. De Jézus feltámadása jelenti azt, hogy a gyűlölet semmiképpen sem győzedelmeskedett Isten szeretete felett.

A feltámadás bizonyítéka annak, hogy az élet erősebb, mint a halál. Nagy szükség volt erre az apostoli tanításra, mivel Korintusban ebben a kérdésben nagy ellentétek és meggyőződések voltak.

A 15. rész bizonyítéka annak, hogy a pogány és a görög filozófiai gondolkodás milyen mértékben befolyásolta az emberek gondolkodását. Sőt veszélyeztette a keresztyén hit alapjait. A 15. részben éppen a keresztyén hit egyik alapvető kérdését tárgyalja. Mi lesz a testünkkel a halál után? Feltámadnak a halottak? Megsemmisül a test? – így gondolkodtak némelyek a korintusiak közül. Mások egyenesen tagadták a halottakból való feltámadás lehetőségét. (15,12b.) A lélek magasabb rendű, a halál pillanatában kiszabadul a test börtönéből és él tovább. A test, mint börtön megsemmisül. Ez volt az ő véleményük! És éppen az evangéliumnak, az örömhírnek a hirdetése harcba lép a görög gondolkodás világával.  De mivel Krisztus feltámadása teljesen bizonyított igazság és valóság, és valójában ez az alapja nem csak Pál evangéliumának, amelyen alapszik a Korintusiak hite, hanem igazsága az egész apostoli örömhírnek. Ezért látta Pál apostol szükségesnek foglalkozni korintusban a feltámadás kérdésével. 

Ezért fontos nekünk is kedves testvéreim a mában, ebben a böjti időszakban kicsit elcsendesedni. Kicsit jobban odafigyelni az evangéliumra. Kicsit jobban odafigyelni egymásra, hogy Krisztus feltámadásának ünnepére készülődve legyen tele a mi szívünk, lelkünk azzal a boldog tudattal, hitbizonyossággal: „mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy mindenki, aki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Ámen.

Tanító Péter, csalllóközaranyosi lelkipásztor

események továbbiak →