Kedves testvérek. Böjti időben járunk, hozzá vagyunk szokva, hogy amikor az Isten és az ember találkozása megtörténik, akkor valamit fel kell áldoznunk, valamiről lekell mondanunk.

Isten szeretetének legmélyebb titkai tárulnak fel akkor, amikor az új bor áldása mellett az új tömlők reménysége is nyilvánvalóvá lesz és hitünk bizonyossá válik a felől, hogy Jézus Krisztusban mind a kettő meg marad. Megkönnyíti az áldásban való részesedésünket, hogyha az Isten igéje és a közöttünk levő utat Jézus emberi életére nézve járjuk meg.  A jézusi élet már eredménye, gyümölcse annak a munkának, amelyet a Szent Lélek végez. Jézusban magában, a tanítványoknál valami új életforma alakult ki, és ez szemben állt azzal, amit az emberek megszoktak. Nagyon komoly dolgokról volt szó, hiszen az Isten iránti tiszteletadás a lelki élet vallásos megnyilvánulása volt, hogy böjtöltek és imádkoztak.

Azok, akik kérdeznek, sejtik és tudják, hogy Jézusnál minden megnyilvánult életformának lelki magyarázata van. Jézus válaszának   lényege az, hogy az imádkozáson és a böjtölésen kívül megvan a lehetősége, sőt a valósága a megérkezésnek, a beteljesedésnek. Az imádkozás, és a böjtölés szükséges bizonyos ideig, mint kérés és keresés, illetve mint magunk megpróbálása, de az emberi kezdeményezésre meg kell érkeznie Isten válaszának. Amikor megérkezik Isten kegyelme, és betölti az emberi lelkeket, akkor ez kisugárzik az élet külső körülményeire is. A munka után eljön az aratás, az imádkozás és a böjtölés után a lelki növekedés. Az a fontos ugyanis, hogy Jézus ott legyen minden dolgunkban, hogy őt lássuk egyedül. Istennek gondja van az övéire, az égi madarakra, a virágokra, a fejünk hajszálaira is, és ebben a gondoskodásban benne van az ó és az új tömlő. A régit is védeni kell, hogy el ne szakadjon, de a régi életből kibontakozik az új, az ó ember helyére lép az új ember Isten Lelkének munkája által.

Jézus Krisztus emberré lett, és a mi gyarló törékeny cserépedényünk hordozhatja ezt az Isten áldotta kincset.  Tegyük hát új tömlőbe az életnek szent borát, ujjá lett életünket igy adjuk át. Ámen.

Szabó Sarolta, nagykeszi lelkipásztor