Egy vallásos család feszültségekkel teli mindennapjainak hátterét foglalja össze ez a fenti Ige. Ebben a családban az anyának mindenki elől dugdosnia kell a pénzét, de amikor valaki mégis ellopja, rettenetes átkozódásba kezd. Ezt a fia, aki valójában a tolvaj maga, nem bírja hallgatni és bevallja, hogy ő lopta el, mire az anya megijed és hirtelen már áldani kezdi a fiát, majd a visszakapott pénz egy részéből bálványszobrokat készítenek és egymás közül választanak papot...És ezután olvassuk a fenti Igét, hogy ez azért van, mert nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, ami neki tetszett. Vallásos életünk minden nyomorúsága is itt kezdődik: amikor nincs ott a Király és mindenki azt csinál, amit akar. Amikor kedve van áldást szór, amikor nincs, akkor átkot. Amikor kedve van megy templomba, amikor nincs, nem megy. Akkor olvas Bibliát, amikor akar, és nem olvas, amikor nem akar. Annyit ad az idejéből, pénzéből az Úr szolgálatára amennyit akar, és nem ad, ha nem akar. Azzal él együtt, akivel akar, és nem házasodik meg, ha nem akar. Bocsánatot kér és megbocsát ha akar és nem bocsát meg, ha nem akar. És még lehetne sorolni a napnál világosabb gyümölcseit annak, amikor valakinek a vallásos életéből is hiányzik a Király és azt csinálja, ami neki tetszik.

Ebben a böjti időszakban érdemes az Igének ebbe a tükrébe is belenézni: nem vagyunk-e mi is pont ilyenek? Jelen van-e a Király, és parancsolhat-e a Király, Aki nekünk az Úr Jézus Krisztus? Mert Ő mondja: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön..." Van-e hatalma a mi életünk felett is? Mert ez akkor van, amikor átadjuk Neki! Mi kaptuk ugyanis ezt az „átkos" hatalmat, hogy kizárhatjuk (!) Őt a szívünkből és az életünkből. Rettenetes hatalom ez, amivel nem jó élni, mert ezzel magunkat zárjuk ki az üdvösségből. Az Igében ez van: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (Jel 3,20) Ez nem egyszerűen a házunkról, hanem a szívünkről szól. Zákeus élete nem attól változott meg, hogy a házába engedte be Jézust, hanem hogy a szívébe. Rögtön tudta, mit kell tennie a lopott pénzzel és az emberekkel, akiket megbántott és átvert. Már nem ő parancsolt, hanem a benne lakozást nyert Krisztus! Jézus aztán tovább ment a házából, de ott maradt a szívében. Engedd be te is és vendégeld meg az Urat szófogadásoddal, engedelmességeddel és majd Ő is ezt fogja tenni veled, amikor eljön elköltözésed ideje: beenged és megvendégel azzal, „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett,..." (1Kor2,9) amit azok kóstolhatnak meg csak, akik idelent is szerették az Istent és Krisztus indulata uralkodott bennük. Ámen.

Gebe László, nagybalogi lelkipásztor