„A Zólyomi Református Missziói Egyházközség ma már nem létezik. A XX. század 50-és és 60-as éveiben még voltak reformátusok Zólyomban, akiknek a lelkigondozását az akkori losonci lelkipásztor – néhai nt. Böszörményi László – látta el hűséggel. Majd egyszerűen elfogyott a gyülekezet… S ma, ha Zólyom reformátusságáról esik szó valahol, sokakból meglepetéssel szakad fel a kérdés: hát Zólyomban egyáltalán voltak valaha magyar reformátusok? Igen. Voltak“ – írja Dr. Somogyi Alfréd dékánhelyettes, tanszékvezető tanár a könyv előszavában, majd úgy fogalmaz, hogy a monográfia, nem csupán egy átfogó kutatáson nyugvó egyháztörténeti munka, hanem sokkal több annál: méltó emléke egy Krisztusban élt református közösségnek, s mindazon szolgáknak, akik ezt a közösséget vezették, összetartották.

„Nem volt könnyű élete sem a gyülekezetnek, sem a gyülekezet elöljáróinak, de magának a református egyháznak sem. A sokak által demokratikusnak mondott első Csehszlovák Köztársaság, éppen a református egyházzal szemben mutatta meg azt a megkülönböztető, magyarellenes arcát, amiről sokáig még beszélni sem lehetett. A református egyházat magyar egyháznak tartotta az államhatalom, jegyezzük meg: okkal. Ám ez a megkülönböztetés azt eredményezte, hogy – mai értelemben – húsz évig (1918 és 1838 között) csak megtűrtek voltunk Csehszlovákiában és nem elismertek, vagy „regisztráltak”, mint a többi történelmi egyház. Az 1923. évi lévai zsinaton elfogadott egyházalkotmányt és törvényeket nem fogadta el a csehszlovák kormányzat. Lelkészeink, tanítóink, gyülekezeteink és egyházi intézményeink, így teljes létbizonytalanságban élték mindennapjaikat“ –  így jellemzi dióhéjban Dr. Somogyi Alfréd az akkori történelmi helyzetet a könyv előszavában.

Majd rátér a zólyomi reformátusokra, akiknek 1918 előtt sem volt könnyű helyzete, hiszen missziói egyházként, s egy kiterjedt missziói körzet „központjaként”, nem rendelkezett olyan lélekszámbeli és anyagi háttérrel, ami biztossá tette volna a megmaradását és gyarapodását. Az egyházkerületi támogatás az impériumváltás nyomán megszűnt. A zólyomiaknak meg kellett küzdeniük a létezésükért. És élni, gyarapodni akartak. Lelkészlakot, templomot építettek, szervezett református gyülekezetként éltek és viselkedtek, s a református egyházon belül meg is kaptak minden támogatást a fennmaradásukhoz, amit a kiéheztetett felvidéki református egyház adni tudott. Ám a társadalmi ellenszél erősen befolyásolta a gyülekezet életét. Amikor éveken át levelek és kérvények tucatjait kell megírni az alanyi jogon járó állami támogatásért, hogy fenn tudják tartani a lelkészi állást, amikor a bizalmatlanság légköre veszi körül ezt a maroknyi közösséget, s amikor az első adandó alkalommal lecsap az államhatalom a zólyomi magyarokra, így a református gyülekezetre, akkor az ő történetük – még ha homályosan is, de – tükre az akkori idők református egyháztörténetének Csehszlovákiában. S ez a sokat megélt kis közösség megszenvedi az első világháborút, a trianoni békediktátum következményeit, az I. bécsi döntés nyomán bár módosul a határ, de ez Zólyomot nem érinti, így megélik az első szlovák állam időszakát, majd 1945 és 1948 között a „hontalanság éveit”: a németek és magyarok kollektív bűnössé bélyegzését. Szinte szertefoszlik a gyülekezet… S ezen felül meg kell élniük templomuk háborús pusztulását, majd a kommunista időszak elején, a romossá vált templomuk lebontását is. Nehéz sors – összegzi a zólyomi református missziói gyülekezet történetét a könyv előszavában Dr. Somogyi Alfréd, majd hozzáteszi, reméli, s bízik abban, hogy a Kedves Olvasó átérzi majd a gyülekezet vezetőinek odaadását, s a zólyomi és környékbeli reformátusok élni akarását tápláló erőt, ami a történelem viharai ellenére is éltette ezt a református közösséget. Legyen áldott az Isten az ő emlékezetükért, s azért, hogy e kézben tartott munka révén mi – akik nem ismertük őket – emlékezhetünk rájuk. Legyen ez a könyv főhajtás a zólyomi és környékbeli egykor élt magyar reformátusok emléke előtt, akiket mindaddig megtartott az Úr, amíg ketten, vagy hárman összejöttek az Ő nevében…“Sárközi Gergely Antal 

A könyv fülszövegében Sárközi Gergely Antal a következőképpen summázta a zólyomi reformátusokról szóló kutatásának eredményét: „A zólyomi református missziói gyülekezetnek sajátos történet jutott a XX. században. A „boldog békeidőkben” az északi vármegyékbe telepített hivatalnokok, vasúti dolgozók alkotta gyülekezet viharos gyorsasággal fejlődött, magához gyűjtve a Zólyom és Bars vármegye itteni régiójának reformátusságát. Az első világháború utolsó éveiben már segédlelkészek szolgálhattak a körzetben Tóth Lajos lelkipásztor mellett. Ennek a fejlődésnek az első világháború vetett véget, majd ezt követően hűséges lelkipásztorukat, Tóth Lajost kiutasították a Felvidékről. Ekkor egy újabb fiatal lelkipásztor, Puskás István került a gyülekezet élére. A gyülekezet Puskás lelkipásztorsága idején igyekezett tartani magát, megmaradva a magyarság és magyar reformátusság végvárának Csehszlovákiában. Az első bécsi döntés következtében a Felvidék egy része visszatért Magyarországhoz, de Zólyom az önálló Szlovákia területén maradt. A háború végén bombatalálat érte a zólyomi templomot, a gyülekezet pedig a következő években a kitelepítéseknek köszönhetően eltűnt”.

ThDr. Sárközi Gergely Antal református teológus, lelkipásztor, 1993. augusztus 20-án született Pápán. 2012-ben érettségizett a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában, majd 2018-ban vehette át diplomáját a Pápai Református Teológiai Akadémián. Jelenleg főállásban a Noszlop-Somlóvecsei és a Pápakovácsi-Kupi Református Társegyházközségek segédlelkészeként szolgál, ezen felül pedig a Pápai Református Teológiai Akadémia óraadó tanára, illetve a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek munkatársa, a Pápai Kollégiumi Lapok főszerkesztője, a Szigetek – a Pápai Református Egyházmegye szórványgondozó újságának – szerkesztője. Érdeklődési és kutatási területe a magyar egyháztörténet, ezen belül is a Dunántúli Református Egyházkerület és a Pápai Református Kollégium 19-20. századi története. A 2018/2019. tanévben Komáromban, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán ThDr (teológia doktora) kisdoktori címet szerzett. 2019 őszétől a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Doktori Iskolájának hallgatója.

A kötet a Calvin János Teológiai Akadémia gondozásában jelent meg 2019-ben. Kiadását támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja és a Pápai Református Teológiai Akadémia.

-ii-