A martosi református templom harangjai pontban fél ötkor megkondultak 100 másodpercre, csatlakozva a Kárpát-medencei egyházi közösségekhez, jelezve, hogy az itt élők részesei akarnak lenni az összetartozásnak. A templom előtti téren gyülekezők méltóságteljesen készültek a rövid megemlékezésre, melyet a helyi önkormányzat, az Esterházy Akadémia és a református egyházközség közösen szervezett. A harangzúgás után felcsendült Ágh Attila és L.Sky Olivér szerzeménye, a Felvidéki Himnusz. Ezt követően ifj. Erdélyi Zoltán alpolgármester,  a gyülekezet gondnoka köszöntöttea  jelenlévőket és kérte fel Gubík Lászlót, a Martoson működő Esterházy Akadémia alapító-igazgatóját ünnepi gondolati megosztására. Ezt Lipták Mónika pedagógus-presbiter, Babits Mihály: Áldás a Magyarra című szavalata követte. Az ünnepi alkalmat Szénási Lilla lelkésznő imádsága zárta a magyar összetartozásért és megmaradásért. Az alkalom után meggyújtottuk az emlékezés mécseseit és a Milleneumi emlékmű körül helyezhették el a jelenlevők. A viharos szélben ugyan nem sokáig éghettek, de a kihelyezett magyar zászlók még sokáig lobogtak, hirdetve, a sok vihart megért nemzetünk él és élni akar. (Szénási Szilárd)

A megemlékezésre Bacskán a eformátus templomban a leányegyházakból érkezettek és a helyiek részvételével került sor. Az esemény pontosan 16.32 órakor kezdődött, ezzel is emlékezteve percre pontosan az egy évszázada történtekre. Az összetartozás napi istentisztelet keretében Kendi Csaba esperes, helyi lelkipásztor szolgálata révén Isten igéje szólította meg és bíztatta a hallgatóságot: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sám 7,12) Ő őrizte meg az anyaországot és a határon túlra szakadt közösségeket, Nála van a jövőnk is. Ha eltérünk Tőle elveszünk, de Vele megtartatunk. Az istentisztelet a Himnusz eléneklésével zárult, majd a jelenlévők megtekinthették a Reformátusok és Trianon című dokumentumfilmet.  (Kendi Csaba)

2020. június 4-én, Hanván is megemlékeztünk a trianoni békediktátum 100. évfordulójáról, amely 16:00 órakor kezdődött Tompa Mihály síremlékénél. A Szózat eléneklése után Nagy Ákos Róbert esperes, lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, s felidézte a trianoni békekötés történelmi hátterét, s annak következményeit, majd a gyülekezet szívére helyezve Pál apostol igei útmutatását a Galatákhoz írt levél 6. részéből a 9. és 10. verset: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.“ Ezt követően Juhász Gyula: Trianon cimű verse hangzott el Nagy Andrea lelkipásztor előadásában. Nemzeti imádságunk eléneklése után, a békediktátum aláírásának időpontjában a hanvai református templom harangjai is megszólaltak. A harangszó emlékeztetett nemzeti gyászunkra és hívott mindenkit az élő Istennel és egymással való szeretetközösségbe. (Nagy Ákos Róbert)

Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján, a trianoni békediktátum 100. évfordulóján a kassai református templomban imádságos szívvel álltunk Isten színe elé. Az alkalom első részében 16.00 órai kezdettel a kassai történelmi egyházak képviselői, Pásztor Zoltán római katolikus püspöki helynök, Bohács Béla görögkatolikus parókus és e sorok írója imádságban fordult oda Istenhez, és kérte vezetését és áldását népünkre és a Kárpát-medence többi népére, hogy békében, szeretetben és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket. Az imádságok között Rákóczi énekét, a 346. dicséret egy-egy versét énekelte a gyülekezet. A himnusz eléneklése után 16.30 órakor megszólalt a harang, majd Béres Viktor előadásában Horváth Loránt Himnusz 1100 évre című versét hallgathattuk meg. Balassa Zoltán helytörténész előadásában a korabeli gyászos eseményekről és annak előzményeiről szólt a hallgatókhoz. A megemlékezés 17.00 órakor az összetartozás kifejezéseként, videóközvetítéssel egybekötött istentiszteletettel folytatódott, ahol Magyarországról a miskolci tetemvári gyülekezettel, Erdélyből az oltszemi, a mikóujfalui és a gernyeszegi testvérekkel és Kárpátaljaról a salánki gyülekezettel alkothattunk egy testvéri közösséget az ige körül. Az igehirdetés alapigéje Nehémiás könyvéből hangzott: „Magatok is látjátok milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem romhalmazzá vált, kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát…A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk!” (Neh 2,17; 4,13-14). A közös alkalom a himnusz eléneklésével fejeződött be. Hálát adunk Istennek, hogy a szomorú események felidézése mellett imádsággal és az Ige üzenetére figyelve ünnepelhettük az összetartozást.  (Orémus Zoltán)

Zselízen, Nagysallóban és Sáróban templomi istentisztelet keretében emlékeztünk meg a fájdalmas évfordulóról. A két nagyobb gyülekezetben teli templomban adtunk hálát azért hogy minden próbatétel ellenére megtartott minket az Úristen.

Mindhárom templomunkban megkoszorúztuk a kitelepített testvéreink tiszteletére állított emléktáblát. A kicsiny sárói gyülekezettel együtt a templomi alkalom után bekapcsolódtunk az Összetartozásunk tüze elnevezésű rendezvénybe is, mécseseinkkel szívet formálva hajtottunk fejet a József Ház udvarán.

Léván az emlékezők a harangzúgást követően zsoltár összeállítás szövegével könyörögtek és egy-egy szál virágot helyeztek el a gályarab prédikátorok emlékkövénél. A templomban Kassai Gyula esperes hirdette az igét. „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át most és mindörökké. Zsolt 125,1-2. Kihangsúlyozta: „Jeruzsálemet hegyek veszik körül. A megdönthetetlen határokat az Úr karja adja. Őt kell látni és láttatni, ez a feladatunk. Aki Istenre tekint, az nem inog meg. Nem mondja többé, nincs jövőm.”  A jelenlévők végül a Himnusz éneklése előtt a „Hangok Kárpát-medencéből” című videó üzenetet tekintették meg, amelyet öt Kárpát-medencei lelkész erre az alkalomra készített.

Felsőszecsén a református templomban emlékezett a közösség. Lelkes fiatalokból álló csoport irodalmi-zenés összeállítást adott elő, majd a 2001-ben ültetett összetartozás fájára tűztek nemzeti szalagokat az emlékezők. (Kassai Gyula)

A Perbetei Református Egyházközség szervezésében, együttműködve a helyi magyar egyházi, oktatási, társadalmi és politikai szervezetekkel közösen emlékeztünk a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából. A református templomkertben került leleplezésre az az emléktábla, amely erre a népünket ért igazságtalan történelmi eseményre emlékezetet. A centenáriumi megemlékezés bevezetőjében elhangzott Hlinka Igor konfirmandus előadásában Juhász Gyula Trianon című verse. A köszöntéseket követően beszédet mondott Perbete polgármestere és Erdélyi Zoltán lelkipásztor, aki Jeremiás próféta könyvének 29. részéből a 11. verset olvasta fel: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”, és ehhez fűzött magyarázatot, majd a táblára vésett ige jelentőségéről fogalmazott meg néhány gondolatot: „Az elmúlt ezer évben népünk megmaradása, úgy, ahogy az előttünk álló időben is egyedül az Ő kegyelmének köszönhető – így is került fel erre az emléktáblára: „SZERET AZ ÚR, AZÉRT NINCS MÉG VÉGÜNK …” (JerSir 3,22) Ez figyelmezteti majd az utánunk jövő generációt, hogy a megmaradás záloga Isten irántunk való szeretete – Jézus Krisztus.”

Az alkalmon elhangzott a Felvidéki Himnusz is Tárnok Katalin előadásában, majd az emlékmű koszorúzására került sor. Megemlékezésünket a fél ötkor elhangzó harangszó, illetve Nemzeti Imádság, a Magyar Himnusz eléneklésével zártuk. 

Erdélyi Zoltán

 Fotó: archív, Varga Tibor, Erdélyi Zoltán, Révész Csilla