Nézz a szemembe!

2020. július 26., vasárnap

Hetény azon kevés gyülekezetek közé tartozik, akik az idején – a koronavírus-járvány miatti szigorúbb feltételek mellett is - felvállalták az óvodás és alapiskolás korosztályú gyermekek hagyományos napközi táborának a megszervezését. Nézz a szemembe címmel hirdették meg július elején az öt napos, reggel kilenctől délután négyig tartó, a bibliai témák mellett sok érdekességet felvonultató táborukat. A gyermekek pedig ezúttal sem maradtak el, sőt, segítők is akadtak bőségesen a gyermektáborban, amelynek ezúttal is a parókia hatalmas udvara, a templom és a mellette lévő gyülekezeti ház adott otthont.

Alig múlt negyed kilenc. A tábor kezdéséig még háromnegyed óra, de a parókia hatalmas udvarának tetővel árnyékolt asztalait már elfoglalták a fiatal segítők, akik éppen a reggelre elkészített jelenetük próba olvasásával foglalatoskodnak. A templomban fogják előadni a hét vezér honfoglalás kori történetet sajátos átirattal. Közben lassan megtelik a templom előtti tér is a tábor résztvevőivel. Az óvodások még szüleik kiséretében érkeznek, az alapiskolások gyalogosan vagy kerékpárral.Kilenc órakor Écsi Gyöngyi lelkész egy kör alkotására kéri a résztvevőket, majd a lelki feltöltődés előtt egy kicsit megmozgat mindenkit. A gyerekek ütemre tapsolnak, majd leguggolnak, később egy bábos nyuszi is előkerül, amelyet minden második gyereknek kell átadni, közben pedig indul a párna adogatása is, de már más logika alapján. Nagyon kell figyelni, nehogy eltévesszék az irányt, kinek is kell átadni a körbe járó dolgokat. A templomba sem egyszerűen lehet bejutni, a Bújj, bújj, zöld ág kezdetű énekre indulnak el, s mindenkinek – legyen az kicsi vagy nagy – bizony át kell bújnia a feltartott kezek alatt. A kicsik kis kapuja alatt a nagyobbak már csak csúszva-mászva tudnak bejutni, hatalmas kacagás és zsivaj kíséretében.

„Komoly kérdést jelentett a számunkra, hogy az idén meg tudjuk-e szervezni a hagyományos gyülekezeti napközis tábort. Amikor május közepén bejelentették a korlátozó intézkedések fokozatos enyhítését, amely együtt járt az óvodák és iskolák megnyitásával is, illetve később a táborok engedélyeztetésével, kezdtünk el foglalkozni ezzel a témával. Június elején még presbiteri gyűlést is összehívtunk emiatt, s mindenki a megtartása mellett foglalt állást. Határozat is született arról, hogy amennyiben nem lesznek újabb szigorítások, a tábort július második hetére meghirdethetjük“ – vázolja az előzményeket Palcsó Attila lelkipásztor, aki elárulja azt is, hogy az első nap reggelén – mivel nem kellett egész hétre bejelentkezni - kiváncsian várták hány gyermek jön el, s örömmel fogadták, hogy az előző évekhez hasonlóan, ezúttal is mintegy ötvenen jelentek meg.

S nemcsak helybeliek, hanem néhányan a környékbeli településekről is érkeztek. Hozzátette, természetesen eleget tettek az előírásoknak is, a foglalkozások számára kijelölt helyiségek előtt elhelyezték a fertőtlenítő szereket, a résztvevők étkeztetést pedig az egyik helyi étteremben oldották meg, s nem kellene, hogy bárkinek gondja legyen a táborral.A templomban közben lassan elül a zaj, megnyugszanak a gyerekek, akiket a helyi lelkipásztor köszönt. Szintén lelkész felesége, Écsi Gyöngyi pedig ismerteti a napi programot, illetve felvázolja, miért Nézz a szemembe címet kapta az idei tábor, s megtudhatták azt is, hogy a bibliai történetek mellett megismerkednek községük, Hetény történetével is.Az információk elhangzása után Káinnak és Ábelnek a  testvérgyilkossággal végződő története következett a Bibliából felolvasva, amelyet dramatizáltak is. Mindegyik gyerek kapott egy kis szerepet, hogy jobban átérezhesse annak üzenetét. Nem maradt el a tábor egyik nagyon fontos részét képező része, a közel egy órás éneklés sem, amelyet minden nap Palcsó Attila tanított be a gyerekekkel. Az igéd lámpás, Táncol a menny után a Honfoglalás című film egyik dala is elhangzott, mintegy felvezetve egy újabb történetet. Majd megjelent az ifisekből lett hét vezér, akik elfoglalták a környező településeket, s vérszerződésben pecsételték meg szövetségüket."A Nézz a szemembe címet azért választottuk, mert frappáns és rövid. Hasonlít a szembenézés fogalmával, amellyel lehet játszani is. Szembenézhetünk például önmagunkkal, gyökereinkkel, saját kultúránkkal, hagyományunkkal, történetünkkel, de eljátszhatjuk a szembenézést is, egy kacsintással. Ez mind beletartozik ebbe a cimbe" – mondja Écsi Gyöngyi a tábor témájával kapcsolatban, aki az idén – mivel ugyan a KOEN program elkészült, de nem került bemutatásra – úgy gondolja, ildomos lenne a saját történetünkkel foglalkozni, beleértve a gyülekezettel kapcsolatosakat is.

„Ez megengedi azt, hogy legyen benne egyfajta reflexió, hogy kik is vagyunk, honnan jöttünk. Miért hívják a falut Heténynek. De foglalkozunk azzal is, milyen nagy dolog testvérnek lenni és hűnek maradni a megmaradás szabályai szerint. Ezeket a történeteket osztottam szét öt napra. Az első nap volt a honfoglalás, de sorba vesszük a velünk kapcsolatos történelmi eseményeket. Foglalkozunk a török idővel, a kurucokkal, labancokkal, az osztrák kérdéssel, 1848-cal, a végén elérkezünk a trianoni békediktátumig. Szó lesz  Hetény első, Mária nevű templomának a felépítéséről, majd a református templom felgyújtásáról, s igy eljutunk egészen a mai korig“ – vázolja az öt napra tervezett program játékkal is párosuló elméleti részét.

A honfoglaláshoz, amely hét testvér összefogása révén valósult meg tudatosan Káin és Ábel történetét kapcsolata össze. Éppen azért, mert az utóbbi eset ellentéte az összefogásnak. „A Szentírásból a történetet nemcsak elolvassuk, hanem dramatizáljuk is. Nagyon szeretem ezt a műfajt, amit inkább együtt elmesélésnek nevezném. Eljátszuk a történetet, mégpedig úgy, hogy minden résztvevőnek jusson egy kicsike szerep. Aki nem jött ki Káin gyümölcseinek vagy Ábel bárányainak, az még mindig ott maradhatott a padban, hogy hang, vagy akár áldozati füst legyen. A cél, hogy mindenképpen érezze a bőrén, benne van ebben a történetben.Közben hatalmasat nevetnek a gyerekek, ami nagyon jó, mert a történet viszont nagyon komoly. S az ember meg is kérdezi magától, lehet-e egyáltalán a gyerekeknek testvérgyilkosságról beszélni? Lehet is, meg nem is. A virágnyelv ehhez a legjobb módszer, mert úgy vélem, hogy az életben a nagyon fontos dolgokat nem igazán jó néven nevezni, hanem máshogy: valami illattal, vízzel, titokzatos szellővel, másféle lélekjelenléttel. A szavak nem alkalmasak erre, mert a lelket néha sértik, vagy nem is jutnak el a cimzetthez“ - avat be Écsi Gyöngyi a dramatizálás lényegébe, illetve a komoly témának a megértetésébe. Hozzá is teszi, hogy nagyon nehéz úgy megértetni a gyerekekkel egy történetet, hogy az a szívünkhöz is eljusson. De ilyen játékos formában sikerülhet. Majd elmondta azt is, hogyan sikerült megjeleníteni azokat a gondolatokat is, amelyek Ábelben és Káinban is felmerülhettek.„Az egyik gyerek mondta Ábel helyett, hogy milyen szép nap van és hálát adok Istennek, hogy milyen jól érzem magam, egy másik Káinként szólalt meg: Bezzeg az ő füstje nagyobb volt, a harmadik azt mondta, igen, mert őt a szüleik jobban szeretik, a negyedik pedig már maga fogalmazta meg a végkifejletet: Jól elverem. Ez az a pont, amikor a gyermek maga kezdett el gondolkodni azon, vajon mi járhatott Káin eszébe, s mennyire nem tudta ellenőrizni ezeket a negatív gondolatokat. Ennek kapcsán a kisértés fogalmával is foglalkoztunk, mert ha a rossz gondolatot elhessegettem magamtól, akkor tisztán maradok. Így bontogattuk szét ezeket az érzéseket, hogy mi van bennünk, s fontos tudni: nem én vagyok a rossz, hanem a gondolat, amit Káinnak ugyan nem sikerült elhárítani, de nekem sikerülhet“ – részletezi a történet megértésének a menetét Écsi Gyöngyi lelkész.   A gyerekek a délelőtti komoly témák után egy kicsit szabadabban mozoghattak kint a terepen. Különféle állomáshelyeken kellett bejárniuk. Az egyiken az elhangzott bibliai történetről beszélgettek részletesebben, a másikon pedig Jó Tündért játszhattak. Szép gondolatokat kellett megfogalmazni annak a fiúnak vagy lánynak, akinek a nevét kihúzták. Viszont a kincskeresés sem maradt el, amelynek megkeresésére csoportokban indultak el a gyerekek.

Écsi Gyöngyi elárulta, hogy mindig az előző este választja ki a megkeresendő igét, amelyet négy részre osztva nyomtat ki cédulákra. Másnap reggel pedig az ifisek még táborkezdés előtt igyekszenek elrejteni, majd titokzatos kérdésekkel csomagolva rámutatni hol találják meg az ige egy-egy részét. A gyerekek élvezték is a játékot, bár sokszor fejtörést okozott a megfejtés.„A napközis táborral kapcsolatos teendőket mindenki gyönyörűséggel végzi és élvezi is. Az ifiből tizenöten már itt ülnek reggel nyolctól, hogy mindent készítsenek a kezdésig. Tanulják a darabot, nagy örömmel“ – mondja lelkesen a lelkésznő, aki elárulja, hogy azért jó az ilyen alkalom, mert itt jobban megismerhetjük egymást, a presbiter asszonyokat, a segítőket is és néven szólíthatjuk a gyermekeket. „De ilyenkor van lehetőségünk találkozni a gyermekek szüleivel, akik még a reggeli játékba is bekapcsolódnak. S ez jó is, mert különben az év folyamán alig látjuk őket, vagy csak nagy ünnepekkor a templomban. Ott viszont nem igazán tudjuk őket megszólitani, mert az az alkalom nem erre való. Itt viszont ismerkedünk, köszöntjük egymást. S azt látjuk, hogy mindenki nagyon mosolyog és örül“.Szép programot állítottak össze az idén a hetényiek. A táborozókat a hét folyamán meglátogatták a vágfarkasdi ifi kör missziós csoportja egy kis beszélgetés és métázás céljából, de voltak korongozók is, akikkel szép dolgokat készíthettek a gyerekek. S mivel az idő is kedvezett, motorcsónakáztak és fürödtek a Dunán, de néptáncoltak is a Rédei néptáncoktatóknak köszönhetően, sőt a hétpróbát sem maradt el. A táborzáró családi esten a templomi záróünnepség után,-melyen a héten tanult énekekeket is előadták, - szeretetvendégség várta a szülőket.Kép és szöveg: Iski Ibolya 

A táborról készült többi képek megtekinthetőek a Hetényi Református Egyházközség fb-oldalán.

A program megvalósulásában közreműködött:

események továbbiak →