Egy célom van: a szabadító, az örök életet kínáló Jézus Krisztusra mutatni

2020. szeptember 14., hétfő

„Néha szeretnénk mi is minden elvárásnak és kérésnek eleget tenni. Igyekszünk is kedvesen, mindent megmozgatva eleget tenni, de idővel rájövünk: ez nem fog sikerülni. Nincs tökéletes lelkipásztor, de talán olyan igen, hogy Isten szíve szerint való lelkipásztor” – mondta Szuhay György szószékfoglaló igehirdetésében, akit szeptember 13-án iktattak be a nagymegyeri és az izsapi gyülekezet élére.

Amikor a több mint harminc évig az egyházközségben szolgáló Szabó András volt esperes nyugalomba vonult, a szintén lelkipásztor felesége, Valéria pedig lemondott lelkészi állásáról, lelkipásztor nélkül maradt a nagymegyeri gyülekezet. A presbitérium imádságos lelkülettel fogott hozzá az új szolgálattevő kereséséhez. Végül Szuhay György Kulcsodon szolgáló lelkipásztorra esett a választásuk. Eredetileg március végén iktatták volna be, de a koronavírus-járvány miatt erre csak fél év elteltével kerülhetett sor.Az 1784-ben épült barokk stílusú református templomban a megjelenteket a gyülekezet nevében Nagy Péter gondnok köszöntötte.Igét olvasott és imádságot mondott Görözdi Miklós egyházmegyei főjegyző. Igehirdetéssel szolgált Fazekas László püspök Pál apostolnak a Rómabeliekhez írott levele 16 részének, első négy verse alapján.

Beszédét a jelen helyre utalva azzal kezdte, örül, hogy egyáltalán sor kerülhetett a beiktatásra, ugyanis nem lehet tudni mi vár ránk a közeljövőben. Majd azzal folytatta, hogy annak ellenére örvendetes, rendkívüli ez az alkalom, amelyen az egyházközség élére beiktatják a megválasztott lelkipásztort, hogy már egy éve szolgál a gyülekezetben. Saját tapasztalatából is kiindulva utalt arra, hogy amikor lelkipásztort hív meg egy gyülekezet szolgálattevőnek, s új szolgálati helyre kerül, akkor szorongásokkal érkezik. Van egy fölbuzdulás a szívében, de azért mégis ott vannak a kérdések, a gondolatok: vajon hogyan fognak fogadni. Találok-e munkatársakat a gyülekezetben. Elmondta, hogy az ókorban, ahol megalakultak a közösségek, ott buzgott bennük az a vágy, hogy az evangéliumot tovább adják, s általa olyan közösséget formáljanak, ahol erősíteni tudják egymást, s ha valakit meghurcolnak vagy baj ér, akkor is megerősítsék őt a további küzdelemben. A gyülekezetek ma is ezért vannak, tette hozzá a püspök, aki megemlítette, sokszor úgy tűnik, mintha az egyház egy lenne a többi szervezet között, holott ez nem így van.

Az egyház Krisztus teste, amelynek egy célja van: Isten nevének dicsőítése, az evangélium hirdetése, s a szolgálat által sokak szívében a vágy felgerjesztése a közösséghez tartozásra. A gyülekezetnek kell, hogy legyen egy ilyen szívóereje, amivel ide vonzza az embereket. S ilyen gyülekezet-e a nagymegyeri is?” – tette fel a kérdést a püspök, majd utalt arra, hogy minden lelkipásztor „jövevény” a gyülekezetben. „Jön, szolgál. Az egyik korábban, a másik később megy el, vagy valaki haláláig szolgál. Ennek ellenére mindannyian befogadásra várók vagyunk, akik mellé oda kell állni. Annak ellenére is, hogy ismertétek a lelkipásztor igehirdetéseit, amelyből úgy gondoltátok talán neki minden megy, de akkor is oda kell mellé állni” – hangsúlyozta Fazekas László, majd egy saját tapasztalatával érzékeltette ennek fontosságát.Felidézte, hogy amikor Komáromból Lévára helyezték át, nagyon nehezen indult az ottani szolgálata, s csak később kiderült ki, hogy ez amiatt volt, mert a gyülekezet nem imádkozott az istentiszteletért. „Nagyon fontos a mellé állás” – húzta alá ismét a püspök, majd az ige alapján azt mondta: Fogadjátok be őt szentekhez illően, s álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok. A lelkipásztornak pedig az kívánta, hogy legyen hűséges a szolgálatban, s mindig legyen Isten mellett kire támaszkodnia, s legyenek körülötte olyanok, akik befogadják és elfogadják. Erre kapcsolódva arra kérte a nagymegyeri és izsapi gyülekezetet, legyenek a lelkipásztor támaszai és munkatársai, hogy akik hozzájuk jönnek bármilyen kéréssel is, érezhessék a közösségben Isten erejét, amelyre mindannyiunknak szüksége van” – zárta igehirdetését Fazekas László

„Milyen jó és felemelő érzés meglátni egy ember életében, hogy hozzá jó az Úr. S milyen jó dolog tudni Isten jóságáról: szeret bennünket, kegyelmes hozzánk. Igy ismerteti meg magát velünk. A zsoltáros is azt mondja: Boldog az olyan ember, aki ilyennek ismeri meg az Urat. Olyannak, akihez oda lehet menekülni, akinél oltalomban tudhatja az életét” – ezekkel a gondolatokkal kezdte beiktatási beszédét Görözdi Miklós egyházmegyei főjegyző, majd arról szólt, hogy a lelkipásztornak a szolgálata a kezdetén vannak tervei, amelyeket szeretne megvalósítani a gyülekezeti életben. „Rengeteg ilyen lehetőség rejlik egy lelkipásztor és gyülekezet találkozása alkalmával. Minden kezdet elején van jó elképzelés, amivel el lehet indítani, élővé lehet tenni egy gyülekezetet. De a mai igéből kiindulva talán az a legfontosabb, hogy egy gyülekezet megismerje és érezze: jó az Úr. Az a boldog ember, aki Istenhez tud menekülni, s aki tudja, Isten őrt áll az övéi, őt félő emberek mellett” – hangsúlyozta Görözdi Miklós, aki úgy véli, hogy a beiktatás előtt álló lelkipásztor is ismerője nemcsak Isten jóságának és szeretetének, hanem hirdetője is az Istentől kapott szeretetnek.Felidézte, hogy közös utazásaik alkalmával beszélgettek gyülekezetről, családról, emberekről, s azt tapasztalta, hogy a lelkipásztor mindenben meglátta Isten jóságát. „Egy gyülekezetben lehet sok mindennel foglalkozni, de egy lelkipásztor legfőbb feladata Isten jóságát meglátni, aki úgy szeret minket, hogy a Fiát adta értünk” – mondta többek között Görözdi Miklós egyházmegyei főjegyző, aki a személyes adatok ismertetése után az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében beiktatta a nagymegyeri és izsapi gyülekezetben végzendő lelkipásztori szolgálatra. Ennek látható jegyeként átadta a két egyházközség pecsétjét és a két templom kulcsát.Szuhay György 1976. május 13-án született Rimaszombatban. A tornaljai gimnáziumban érettségizett, majd a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karán folytatta tanulmányait, ahol 2006-ban diplomázott. Az Abaúj-tornai Református Egyházmegyében, Körtvélyesen kezdte el lelkipásztori szolgálatát. Lelkésszé 2009-ben szentelték Rimaszombatban. 2011-ben a Kulcsodi Református Egyházközség meghívta a megüresedett lelkészi állásába, ahol hét évig szolgált. A nagymegyeri és az izsapi gyülekezet Szabó András lelkipásztor nyugalomba vonulása után úgy döntött, hogy a 2019. április 30-tól üresedésben lévő lelkészi állásba meghívja lelkipásztorául. A meghívásra 2019. június 29-én került sor. A Nagymegyeren megtartott egyházközségi közgyűlés október 13-án választotta meg az egyházközség élére. A lelkészi állást hivatalosan október 29-én foglalta el. 2007-ben kötött házasságot Máriával, két gyermekük született. Szuhay György lelkipásztor szószékfoglaló igehirdetése elején azt mondta, hogy inkább személyes bizonyságtételt szeretne tenni arról az Úr Jézusról, aki megszólította és elindította őt erre a szolgálatba s mit értett meg általa. Az elején elmesélt egy történetet, amelyben az egyik gyülekezetben közvélemény-kutatást tartottak arról, milyen legyen az a lelkipásztor, aki majd betölti a megüresedett állást.  Humoros, néhol megmosolyogtató elvárásokat, ugyanakkor igazságokat is megfogalmaztak a leendő lelkipásztorral kapcsolatban, amelyet szinte lehetetlen volt teljesíteni.

„Néha szeretnénk mi is minden elvárásnak és kérésnek eleget tenni. Igyekszünk is kedvesen, mindent megmozgatva eleget tenni, de idővel rájövünk: ez nem fog sikerülni. Nincs tökéletes lelkipásztor. Talán olyan van, hogy Isten szíve szerint való lelkipásztor” – mondta Szuhay György, aki elárulta, a gyülekezet imádságában kérte Istent, hogy az ő szíve szerinti lelkipásztort küldjön hozzájuk. „Engem küldött. Bízom abban, hogy valóban Isten szerint tudok élni és szolgálni minden méltatlanságommal és gyarlóságommal együtt” – fogalmazta meg elvárását magával szemben, majd elmesélte megtérésének történetét.

„Az, hogy most itt állok, palást lehet a vállamon és beszélhetek Jézus Krisztusról annak köszönhetem, hogy amikor még sötétségben éltem, Isten megkeresett. Lehajolt hozzám és megérintett. Nem tudom miért engem szólított meg. Azt viszont igen, hogy 1999-ben, 23 éves koromban megérintett és megszólított. Egy húsvéti napon, de nem a templomban, mert oda nem jártam, hanem otthon. Erős, belső hang jött Istentől, ami nem engedte meg, hogy ne induljak el. Olyan jóságot éreztem és tapasztaltam meg Istentől, aminek nem tudtam ellenállni. Elindultam egy keskeny úton, amelyen az Ő kegyelméből a mai napig haladhatok”. Majd az ige kapcsán azt mondta: ez a kincsünk cserépedényben van, nehogy az ember különbnek tartsa magát bárkinél, s azt mondja, hivő lettem, már több vagyok másoknál. A cserépedény a mi testünk, életünk, természetünk, ami törékeny. Ez azért van, hogy ezt a rendkívüli erőt ne önmagunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk, s tudatosítsuk: Isten ajándéka ez. Gyenge és méltatlan vagyok, törékeny, de Isten ajándéka, hogy övé lehetek, követhetem, s másoknak is beszélhetek róla. Egy célom van: a szabadító, a boldogságot adó, örök életet kínáló, megváltó Jézus Krisztusra mutatni. Ezt sokféleképpen lehet megtenni: építkezve, tervezgetve, parkot álmodva, látogatva, beszélgetve, tábort szervezve. Az Ő nevét szeretném hirdetni életünkkel és szolgálatunkkal". Igehirdetését egyfajta irányadó igeszakasszal, az 1 Kor 2, 2 verssel zárta: "Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is, mint a Megfeszítettről”.A beiktatott lelkipásztort dicsőítő énekekkel köszöntötte a gyülekezet kórusa, majd Nagy Péter és Horváth Emma gondnokok átadták a két egyházközség ajándékát, az új szolgálati palástot.

Szuhay Györgyöt egy-egy igeverssel a pozsonyi egyházmegyében szolgáló lelkipásztorok, illetve egykori, de másutt szolgáló iskolatársak is köszöntötték.Az ünnepi alkalom Fazekas László püspök áldásával és a Nemzeti Imádság eléneklésével zárult.Kép és szöveg: Iski Ibolya

események továbbiak →