Csodavilágot rejtő mennyezeti kazetták

2020. október 08., csütörtök

2020 júniusában készült el a füleki református templom mennyezeti kazettáival, melyek azóta eredeti helyükön hirdetik alkotójuk keze munkája által Isten dicsőségét. Arról faggattuk Benko Pált, a Füleki Református Egyházközség gondnokát, hogy mióta foglalkozik kézművességgel, és hogy lett alapító tagja számos kézműves társaságnak, illetve hogyan került kapcsolatba a mennyezeti kazetták festésével.

*Biológia–kémia szakos tanárként hogyan került kapcsolatba a kézművességgel?

– A kézművesség – értsük ezalatt a hagyományos népművészeti alapokon nyugvó tevékenységet – mindig is része volt az életemnek, gyerekkoromtól végigkísérte életpályámat.

*A kézművességhez való vonzódása vagy valami más oka is volt a Motolla Kézműves Baráti Kör megalapításának?

Pedagógusként sokszor tapasztaltam – és gondolom ezzel nem vagyok egyedül – a tanulók, diákok esetében, hogy számukra nem természetes egy csomó vagy masli megkötése, problémát okoz megfaragni egy ceruzát bicskával, ha kitörik a hegye, és mennyire „ciki”, ha valaki esetleg még a gombot is fel tudja varrni. Ezen szerettünk volna változtatni, amikor pedagógustársaimmal – ha pontosabb szeretnék lenni: barátaimmal – már több mint 20 évvel ezelőtt megalakítottuk a Motollát. Ezért is kapta szervezetünk a Motolla Kézműves Baráti Kör nevet. Ugyanis a gyerekekkel való foglalkozások mellett a közös alkotás is inspirált bennünket.

*Mi a Motolla fő profilja?

– Szervezetünk fő profilja a kézműves kismesterségek oktatása gyermekek, fiatalok és pedagógusok számára. Szeretnénk elérni, hogy a kézművesség növendékeinken keresztül kerüljön be az iskolai tananyagba akár egy biológia-, kémia-, történelem-, zene- vagy rajzórán is. De alkalmazható matematika-, fizika- és etikaórákon is.

* Honnan származott az ötlet, hogy megalapítsák a Felvidéki Hagyományos Kézművesek Fórumát, és lett-e valami hozadéka is a fórumnak?

– A Motolla működése során sok olyan feladattal találkoztunk, amelyet csak szervezeti keretek között lehetséges megoldani más szervezetekkel együttműködve. Így lettünk tagjai a kozárdi székhelyű Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének is. Egyik ilyen – szervezeti keretek közt megoldható – feladat pl. a hagyományos kézművesek érdekképviselete különböző fórumokon, a szakmai segítségnyújtás és a kapcsolatépítés. Ennek kapcsán a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia kezdeményezésére 2017 őszén Füleken életre hívtuk a Felvidéki Hagyományos Kézművesek Fórumát, ahol igyekeztünk megszólítani minél több felvidéki magyar kézművest, hogy csatlakozzon hozzánk. A Fórum működésének természetes következménye lett 2018 tavaszán a Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség megalakítása. A Szövetség – melynek jelenleg is elnökségi tagja vagyok – fő célja a felvidéki magyar kézműveshagyomány bemutatása, népszerűsítése, az alkotók szakmai segítése és felkarolása. Ebből kifolyólag született meg a Magyar kézművesség a Felvidéken – válogatás szlovákiai magyar kézművesek alkotásaiból c. országos vándorkiállításunk 2018-ban, majd ennek folytatása 2019-ben. A kiállítás anyagát Szövetségünk tekintélyes szakmai zsűri közreműködésével és a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia anyagi támogatásával állította össze. Folyó évben is tervezünk hasonlót, bár a speciális helyzetre való tekintettel ennek részletein még dolgozunk.

* Mióta foglalkozik kazettafestéssel, és mi adta ehhez az indíttatást?

– A festett templomok világa már régóta elvarázsolt. Első kazettás élményem a borzovai református templom volt jó harminc évvel ezelőtt. Lenyűgözött a festőasztalos ecsetkezelése, motívumszerkesztése és az, ahogyan ezek a már-már naivnak tűnő díszítőelemek együttesen mekkora hatással vannak az emberi lélekre.

* Mi a fő szempontja a kazetták festésénél?

– Mi, reformátusok a templomainkat puritánul szeretjük, de ezek a díszítmények mégis segítenek megtapasztalni Isten közelségét. Az a titok érdekelt, amikor elkezdtem festegetni a borzovai mintákat, hogy el tudom-e érni azt a hangulatot a színeken és a formákon keresztül, amit én ott, akkor megéltem? Elárulom, nem nagyon sikerült. Sokan festenek ma már templomi motívumokkal díszítve akár egész templombelsőt is, de az a tapasztalatom, hogy nagyon kevesen értették meg ezek lényegét – közelebb kerülni Istenhez. Ha ez sikerül, szinte mindegy milyenek a színek, a motívumok vagy esetleg az alkotó ügyessége. A cél mindig a közösség megtapasztalása Teremtőnkkel, elősegíteni azt az emelkedettséget, amit talán nem is lehet definiálni. Ez volt az igazi kihívás. A történések aztán jöttek maguktól, szépen, rendben.

* Említette, hogy az események szinte maguktól történtek. Hogy is volt mindez?

– A gébárti alkotóházban feleségemmel rendszeresen vettünk részt pedagógusok számára szervezett népművészeti továbbképzéseken, így kerültem kapcsolatba mesteremmel, Gaál Jánossal, a budapesti Néprajzi Múzeum nyugalmazott főrestaurátorával. A vele való közös munka volt az út valódi kezdete. Ezt számos templomlátogatás követte, kutatás, böngészés az internet nyújtotta vizuális lehetőségek között.

* Ismeretei egyre gyarapodtak, bizonyára egy új világ tárult fel Ön előtt. Mikor érkezett el ahhoz a ponthoz, hogy Ön is ecsetet ragadjon és alkosson?

– Ahogy gyűltek az ismereteim, egyre jobban éreztem az igényét annak, hogy jó lenne ezt a világot megmutatni a tanuló ifjúságnak is. A füleki gimnáziumban művészet és kultúra nevű tantárgy oktatásával bíztak meg. Ez remek lehetőségnek bizonyult arra, hogy az eddigi ismereteimet a tanítás szemszögéből is megpróbáljam alkalmazni.

* Van-e valamilyen konkrét jelentése a kazetták mintáinak?

– A minták egyszerűsítésével – megfelelve a didaktika kihívásainak – némi olvashatóságot véltem felfedezni a kazettákon. Nem szeretnék az értelmezésükbe bocsátkozni, nem tisztem. Nagyon sokan foglalkoznak már ezzel, sajnos sok-sok csúsztatást és belemagyarázást is alkalmazva. Pedig a kazetták üzenete egyszerű: közelebb vinni Istenhez. Aki pedig erre az útra lép, hiszem, egyszerű lesz rajta a járás, mert „közel van az Úr mindenkihez, aki hívja”!*Az elméleti ismeretek tárháza egyre bővült. Mi jelentette az első lépést a gyakorlatban?

– Már javában tanulmányoztam a kazetták világát, de igazán templom számára még nem festettem egyet sem, amikor elkezdődött Zemplénben a templomfelújítás. Ehhez tudni kell, hogy Zemplén a családunk számára kultikus hely. A közeli Bodrog-parton már lassan ötven éve zajlanak a Horkay családi találkozók, a templomkertben nyugszanak feleségem nagyszülei. Horkay Andor lelkész hosszú éveken keresztül szolgálta a zempléni gyülekezetet, s feleségével gyermekein keresztül olyan szellemi örökséget bocsátottak útjára, melynek mai napig meghatározó szerepe van egyházunk és magyarságunk életében. Elhatároztuk, hogy állítunk ennek egy emléket a megújult templom karzatkazettái segítségével. Összesen hat kazetta díszíti a karzat mellvédjét.

*Mit fejez ki a kazetták szimbolikája?

– Szerettem volna, ha a rajtuk megjelenő mintakincs felvidéki kötődésű lenne, így választottam a töki református templom eredeti kazettáinak mintáit, amelyek érdekessége, hogy egy révkomáromi asztalosmester, bizonyos Szabó István festette fiaival, segédeivel 1740 tájékán. Hasonlóképp az ő keze munkáját dicsérik a mezőcsáti templom eredeti kazettái is. A töki kazettákból négyet választottam a zempléniek számára, de olyan gazdag a motívumviláguk, hogy egyértelművé vált a folytatás. Mindet meg kell festeni, lehetőleg az eredetivel azonos méretben, ha nem is ugyanolyan, de legalább is hasonló színekben.

* Tehát elhatározta, hogy megfesti a töki templom összes kazettáját. Ekkor, az elhatározás megszületésekor már meg is volt a konkrét hely, hová kerülnek, ha elkészülnek?

– A válasz kézenfekvő volt: Fülekre, a református templom mennyezetére. Egy röpke kis ideig voltak ugyan kétségeim, de hamarosan beigazolódott, hogy felesleges volt a kételkedés. Arról van szó ugyanis, hogy amikor a templomunkat építettük a kor divatját követve, a mennyezetet fenyőlambériával borítottuk. Az idők során megmutatkozott, hogy nem annyira elegáns ez a megoldás, és bár atipikus a mennyezet formája, elviseli a kazettás díszítést.

* És az elhatározást tettek követték.

– Igen, így van. Tavaly nyáron, amikor kifestettük a templomot, és végeztünk a meszeléssel, kihasználtuk, hogy ott az állvány, és méretet vettünk a mennyezetről. Megvásároltam a kazetták alapanyagát, jöhetett a munka: kártevők elleni kezelés, alapozás, csiszolás, a minták tervezése, szerkesztése.

* Mennyi időt vettek igénybe ezek az előkészületek?

– Bizony tél lett, mire a megrajzolásukra sor került. Februárban előkészítettem a festéshez szükséges kellékeket, a helyszínt, amikor kitört a világjárvány. Nem volt mit tenni, a kazettákat hazaszállítottam, és otthon, az íróasztalon kezdtem a festésükhöz, kréta alapon saját készítésű tojástemperával.

*Mennyi ideig tartottak a munkálatok?

– Március 16-án kezdtem el, és az utolsó ecsetvonással június 22-én végeztem. Így kerülhetett sor arra, hogy egy héten belül a kész kazetták Isten kegyelméből és sok-sok segítséggel felkerültek a helyükre. A királykazettában pedig a 65. zsoltár verse hirdeti örök kívánságunkat: „Hadd teljesedjünk be a Te házadnak javaival, a Te templomodnak szentségével!”

* Eddig még nem esett szó a munka anyagi vonzatáról, hiszen az anyag – fatáblák, festék alapanyag, ecset – pénzbe kerül. Honnét volt rá anyagi forrás?

Ez a projekt nem a Szlovák Köztársaság által finanszírozott alapok, nem a BGA Zrt., nem a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház építkezési alapjának finanszírozásával, hanem jóakaratú, magyar emberek odaadó segítségével és munkájával valósult meg. Legyen érte egyedül Istené a dicsőség!

*Mikor tekinthető meg a füleki templom csodavilága?

– A kazetták minden vasárnap, a 11 órai istentiszteleti alkalmon megtekinthetőek a füleki református templomban, illetve telefonos (0948 06 33 89) egyeztetés után.

Kálvinista Szemle 9/2020 Fritz Beke Éva

Fotó: Komka Péter

 Névjegy:

Benkó Pál 1968-ban született Losoncon, középiskolai tanulmányait a Füleki Gimnáziumban végezte. Érettségi után a kassai Safarik Egyetem Természettudományi Karán biológia–kémia szakon diplomázott, majd 2000-ben ugyanitt rigorózus eljárás keretén belül biológiából szerzett kisdoktori fokozatot. Jelenleg Füleken, a gimnáziumban és a Mocsáry Lajos Alapiskolában tanít. Tanári hivatása mellett kézművességgel is foglalkozik. A Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség egyik alapítója, tagja a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének és a füleki Motolla Kézműves Baráti Körnek. Nős, felesége Horkay Tünde gyöngyfűző és tojásíró, két leánygyermek édesapja.

események továbbiak →