A gyülekezet első említése az 1892-es gyülekezeti jegyzőkönyvben található. A tornaújfalusi leányegyházközség hosszú időn át a zsarnói anyaegyházközséghez tartozott. Ám a köztük lévő jogviszony nem igazán volt kedvező a tornaújfalusiak számára. Ezért az 1935 őszén történt egyeztetések után a leányegyházközség elszakadt addigi anyaegyházától, és a bódvavendégi anyaegyházhoz csatlakozott. Bár a két gyülekezet elöljárói megegyeztek a kántori és lelkészi szolgálat, valamint az úrvacsorai jegyek kiszolgáltatásának alkalmaiban is, jogilag a ’90-es évek elejéig még mindig a zsarnói anyaegyházközséghez tartoztak.Miután 2013-ban Bódvavendégi a Szádelői Református Egyházközség leányegyházává vált, értelemszerűen ez időtől kezdve Tornaújfalu is Szádelőhöz tartozik. 1936-tól élénk lelki élet zajlott a tornaújfalusi református hívek körében. Így pl. ősztől tavaszig, szombati napokon vallási estéket rendeztek. Emellett a Kálvin Kör elnevezésű olvasókör is működött a gyülekezetben. Számos korabeli folyóiratra fizettek elő. Fő céljuk a közösség építésén kívül az általános műveltség terjesztése, az olvasás és a rádióhallgatás volt. A településen önálló református iskola is működött, ahol az oktatás 1924 és 1946 között magyar nyelven folyt. 1946-ban az iskolát államosították, és 1948-ig kizárólag szlovák nyelven folyt az oktatás. A református iskola megszűnése után a helybéli gyerekek az önkormányzati alapiskolában tanultak, ahol az 1–4. évfolyamig volt oktatás. Ezek az adatok már a falu krónikájából származnak, ugyanis 1938 és 1963 közötti időszakból nem maradtak egyházi feljegyzések.

Brunácky Mónika elmondta, hogy „a község református temploma a 18. század végén klasszicista stílusban épült a kor előírásainak megfelelően: torony nélkül. A gúla alakú tetővel fedett torony csak a későbbi években épült a már meglévő épülethez” – melybe belépve, így folytatta ismertetőjét: „A templom előcsarnoka egyenes lezárású. Sima homlokzatán félkörívben végződő téglalap alakú ablakok láthatók. Az épület sarkai lekerekítettek. A koronapárkány jellegzetesen kihangsúlyozott, s a tornyot, mint osztópárkány, két részre osztja. A toronynak is van koronapárkánya. A templom belső terének egyenes a mennyezete, a torony alatti előcsarnok poroszsüveg-boltozattal van fedve. A templom épületével egyidős berendezés – a szószék, a padok, a fából készült protestáns empórium – Bede Pál asztalosmester keze munkáját dicséri. Az összes berendezési tárgy közül talán a legértékesebb a rokokó stílusban készült, népi faragással díszített, a műemlékek sorát gazdagító szószék, melyen ma is látható, eredeti tábla hirdeti keletkezésének idejét. A szószéken Derján János által készített fa bibliatartóban került elhelyezésre az a nagyméretű, 1928-as kiadású Károli Biblia, melynek első oldalán Kisfaludy Ferenc vallástanító Szentírás c. verse olvasható. A bibliatartó adományozásának és a vers bejegyzésének időpontja 1930. május. 20.A tornaújalusi gyülekezet és templomának története kapcsán mindenképpen meg kell említeni az 1904-es tűzvészt, mely nem kímélte az egyházi épületeket és a magtárat sem. Szinte csodával határos módon maradt meg a templom tornya az ott lakó két haranggal együtt. A nagyobb és egyben idősebb harang 1893-ból származik. A kisebb harangot 1917 nyarán elkobozták – mint akkoriban a harangok többségét – hadi célokra. Helyette, a helybélieken kívül az Amerikában élő hittestvérek adakozásából készült a napjainkban is meglévő harang, melyet 1923-ban, nagyszabású ünnepség keretén belül szenteltek fel. Az évtizedek múlásával dacolva áll ma is e kis település temploma, és várja az alkalmakra érkező híveket.

A gyülekezet jelenlegi, Szádelőből beszolgáló lelkésze, Vargha Balázs elmondta, hogy a gyülekezet létszáma évről évre fogy. Jelenleg 44 egyházfenntartója van az egyházközségnek. Az istentiszteleteken kevesen vesznek részt, a gyermekek és fiatalok csak elvétve látogatják a templomi alkalmakat. A gyülekezeti élet kiemelkedő eseményei közé tartozik az évente megrendezésre kerülő adventi koncert, ahol keresztyén zenekarok és kórusok szolgálnak.

Kálvinista Szemle 9/2020, Fritz Beke Éva

Foto: Fritz Rudolf