1996. február 1-jétől szolgálja be a kisbári, nagybári és csarnahói egyházközségeket. Ez utóbbi helyen él a ma már külsőleg szépen felújított parókián. A kilencvenes évek elején még Pándy Etelka lelkipásztor lakott itt családjával, de amikor elfogadta a bési gyülekezet meghívását, a gyülekezetben a lelkészi állás megüresedett és lakatlan maradt a parókia épülete is. A gyülekezetben azonban nem maradtak el a szolgálatok, az egyház vezetése Sallai Tibor akkori szőlőskei lelkipásztort bízta meg a helyettesítéssel. Négy éven keresztül szolgálta az itt élőket, amíg ki nem helyezték a prágai teológián végzett Tóth Szilviát, aki azóta is hűséges a három gyülekezethez, holott az elején lehetősége lett volna kalandosabb életutat is bejárnia.

Tanulmányainak befejezése után egy ideig Prágában maradt és a teológiai kar külügyi osztályán dolgozott, de az egyetem vezetése felkínálta számára a hosszú távú munkalehetőséget is. Az akkori dékánnak Jakub S. Trojannak ugyanis az volt a terve, hogy ő foglalja el majd a rövid időn belül nyugdíjba vonuló főtitkárnak a posztját. De lehetősége lett volna posztgraduális, külföldi képzésen is részt vennie. Két helyet kínáltak fel a számára. Az egyik az Oxfordi Teológiai Egyetemre szólt, a másik az Egyházak Világtanácsa által támogatott ösztöndíj program volt, amellyel Hararéba, Zimbabwe fővárosába vagy Accrába, Ghána fővárosába mehetett volna. Ez utóbbi helyen ő segítette volna az egyetemi hallgatókat a héber nyelv oktatásában. Mellesleg, az egyház akkori püspökétől, Erdélyi Gézától is érkezett egy felkérés, aki püspöki tanácsosnak szerette volna maga mellé venni, amit a Zsinati Tanács is támogatott. A megbízatása mellett pedig a Teológiai Akadémián angol nyelv oktatását és a komáromi egyházmegyében a szentpéteri gyülekezetben való szolgálatot is rá bízták volna. Nagyszerű ajánlatok voltak, Tóth Szilvia mégis a gyülekezeti szolgálatot választotta, mert a Prágában - a 4. évfolyamot az Amerikai Egyesült Államokban - eltöltött öt évnek tudását lelkipásztorként szerette volna kamatoztatni.„A posztgraduális képzés ajánlata akkor érkezett, amikor már időközben kihelyeztek Csarnahóra, beszolgálva Kisbárit és Nagybárit is. A gyülekezet tagjai pedig úgy éreztem rövid időn belül megszerettek, ragaszkodtak is hozzám, s nem szerettem volna itt hagyni őket. A szüleim és testvérem az innen pár kilométerre lévő Nagykövesden élnek, őket sem akartam itt hagyni, s az eltelt időszak alatt pedig még inkább erősödött a lelkipásztori szolgálatra való elhívás és megszerettem az itt élő embereket” – mondja Tóth Szilvia, akinek a különböző szempontok mérlegelése után a kalandosnak ígérkező ajánlatok visszautasítása bizonyult a legelfogadhatóbbnak. De ugyanakkor olykor talán sajnálta is, hogy le kellett mondani ezekről az ajánlatokról. Az Oxfordi Teológiai Egyetem is meglepődött döntésén, s meg is írták neki, hogy eddig még senki sem utasított el egy olyan nagyszerű lehetőséget, mint az általuk biztosított ösztöndíj, s ugyanakkor jelezték azt is, ha mégis meggondolná magát, szívesen fogadják akár később is. A prágai teológiáról is hasonlóan engedték el: ha rosszul bánnának vele, akkor csak jöjjön vissza, szívesen várják. „Amikor elkeseredett, vagy csalódott vagyok, akkor fáj és talán bánom, hogy nem fogadtam el a sok ajánlat valamelyikét, de amikor apró örömök érnek, s érzem és látom a munkám gyümölcsét, akkor meg örülök, hogy Isten kegyelméből itt vagyok, s ezt az utat járom, szolgálva Őt” – mondja a lelkipásztor felidézve a huszonöt évvel ezelőtti lehetőségeket.Holott, ahogyan meséli, amikor ide helyezték szolgálatra, akkor még lakható parókia sem állt a rendelkezésére. Szülőfalujából, Nagykövesdről járt be. A helyiek pedig jármű hiányában biztosították számára, hogy eljusson minden gyülekezetbe az istentiszteletet tartani. A csarnahói gyülekezet pedig összefogott, hogy lakhatóvá tegyék a parókiát s mihamarabb beköltözhessen. S amikor erre sor került, s több időt töltött a gyülekezetekben, egyre több javítani való került a látókörébe és új hiterősítő alkalmak lehetősége is felmerült benne. „Szolgálatom kezdetén mindhárom gyülekezetben megkérdeztem milyen alkalmak voltak korábban, esetleg mit szeretnének, igyekeztem egyeztetni mindenütt e kérdés tekintetében”.

Mindhárom településen jelentős számú reformátusság élt, egyikben sincs más felekezetnek temploma. Így előfordul az is, hogy a falukba beköltözött katolikus testvérek is látogatják az istentiszteleteket. Vannak Jehova Tanúi is, de a létszámuk nem változott az eltelt 25 év alatt. „A reformátusoké sajnos, igen, mégpedig jelentősen. Egyre kevesebb gyermek születik, az elhalálozási számarány pedig magas. A gyülekezeti tagok többsége idős” – jellemzi a jelenlegi helyzetet a lelkipásztor, aki megjegyzi, hogy gyermekek ugyan még vannak, de többségük szlovák tanítási nyelvű iskolába jár. Az istentisztelet nyelve a magyar, így a konfirmációra való felkészítés, a káté oktatása is ezen a nyelven történik. Azonban, ha valaki az egyházi „szakkifejezéseket” valamilyen oknál fogva nem értené, akkor azok elmagyarázása mellett lehetőség van arra is, hogy a növendékek rákérdezzenek a tananyaggal kapcsolatos kérdésekre. Az ünnepélyes hitvallás és fogadástétel is magyarul történik, de ha valakinek a családjában van olyan nagyon közeli hozzátartozó, aki nem ért magyarul, akkor a konfirmáció bizonyos liturgiai elemei szlovák nyelven is elhangzanak. „Ritkán fordul elő, hogy valaki egyáltalán ne tudjon magyarul, mert otthon általában ezen a nyelven értekeznek egymással. Gyerektáborok nincsenek a kis létszám miatt, azonban gyermek-istentiszteletek voltak s vannak, amelyre a nyár folyamán eljönnek a nagyszülőknél nyaraló unokák is. Igaz, olykor általában csak 5-6 gyermekről van szó. Csarnahón egyébként ők többségében ott vannak az istentiszteleten is, van, amikor szülőkkel vagy a nagyszülőkkel együtt jönnek el, és ha szükséges, akkor önként szívesen segítenek a templom körüli munkálatoknál is, amiben tudnak.”Mivel három gyülekezetet kell beszolgálnia, vasárnap mindegyikben tart istentiszteletet. Kilenc órakor kezd Kisbáriban, majd tízkor folytatja Nagybáriban, Csarnahóra pedig tizenegy órára ér vissza. Úrvacsorás istentisztelet előtt a bűnbánati alkalmakat minhárom gyülekezet számára megtartja. Felidézi, hogy korábban éveken át ide kerülésének kezdetén ifjúsági és felnőtt bibliaórák is voltak, de sajnos a lassan fogyatkozó létszám, illetve elmaradozások miatt később már nem volt kinek megtartania, igy idővel fokozatosan megszűntek. Hasonlóan alakult az újonnan megválasztott presbiterek bibliaórája, akik ennek keretén belül presbiterképzésben is részesültek. „Sajnos Csarnahóról, Báriból is sokan elköltöztek a megélhetés miatt és kevesen maradtak, de örülök azoknak, akik eljönnek a templomba és hálát adok azokért, akik rendszeresen részt vesznek az istentiszteleteken. Bár olykor úgy érzem, lehetnénk többen is és fáj, hogy az emberek nem találnak időt az éppen sürgősebb munkájuk miatt, hogy eljöjjenek a templomba. De ugyanakkor meg vannak, akik meg jönnének, vágyakoznak, egészségi állapotuk viszont nem engedi, hogy a többiekkel egy közösségben hallgathassák az igei üzenetet”.Az énektanulás, (ami kezdetben évek során külön vasárnapi délutáni alkalom volt) illetve az éneklés szeretete azonban megmaradt. Ennek egyik szép példájaként említette meg, hogy amikor a parókia felújítása zajlott, s a gyülekezeti tagok elfáradtak a törmelékek eltakarításában, pihenésképpen, a közeledő ünnephez kapcsolódó húsvéti énekeket gyakorolták és énekeltek. „Külön öröm volt a számomra, hogy a pihenő alatt is az Isten dicsőítése által merítettek erőt a további fizikai munka folytatásához. Külön énektanulás most már csak akkor van, ha készülünk valamilyen egyházi ünnep, rendezvény vagy történelmi esemény megünneplésére” – mondja a lelkipásztor.

Annak ellenére, hogy az idő során sok minden, ami a lelki épülést szolgálná sajnos fokozatosan elmaradt, de a templomok és a parókia javítása és felújítása azonban folyamatosan napirenden van, már több mint 20 éve. A csarnahói műemléktemplom, amely 1793-ban épület, ma már szépen fel van újítva, de e mögött hosszú évek fáradságos és kitartó munkája van. Először a templom tornya újult meg, később három éven át a tetőszerkezete mivel a gyülekezetnek nem volt elegendő anyagi forrása ahhoz, hogy egyszerre végeztesse el ezeket a munkákat. Kevés támogatási pénzösszeget kaptak, ami a kis gyülekezet számára jelentős volt ugyan, de a kiadásokat nem fedezték, s amit még önrészként hozzá kellett volna adni, annyi pedig nem állt a rendelkezésükre, így csak fokozatosan tudták a munkálatokat megrendelni, elvégezni. Idővel sor került a templom alapjainak külső szigetelésére és a nedves falak rendbehozatalára. Egy sikeres Kassa megyei pályázatnak köszönhetően ki lettek cserélve a toronyban levő ablakok. A szentélyben lévő ablakok, a templom bejárati ajtaja és homlokzata is megújult, de ez már a Bethlen Gábor Alap támogatásából. Az Emberi Erőforrásokon keresztül érkezett pénzügyi hozzájárulást pedig a parókia tetőzetének a cseréjére használták fel.A lelkipásztor elmondta, hogy sajnos ezen felújítási munkálatok során, amikor a régi le lett bontva, az új pedig nem került még a helyére, a heves esőzések következtében beázott a parókia, s összes helyiségében szinte bokáig ért az esővíz. A falak a beázástól penészesek lettek. Fel kellett újítani a beázott falakat, újra festeni valamennyi helységet, a padlóburkolatot mindenütt teljes egészében kicserélni, s ekkor lett lejjebb hozva a mennyezet a fűtési költségek csökkentése céljából. „A csarnahói gyülekezet számára jelentős anyagi áldozatot jelentettek a helyreállítási munkálatok a nem várt költségek miatt, de a másik két egyházközség, Kisbári és Nagybári is hozzájárult a kiadásokhoz lélekszám szerinti arányban.  Később a Bethlen Gábor Alaptól is kapott a gyülekezet pályázat által anyagi támogatást, amelyet a parókia külső felújítására, szigetelésére használták fel azzal, hogy ennek keretében lecserélik a régi ablakokat is. Felidézte, hogy az ablakok cseréje során, amikor az újak elkészültek és a régi ablakok eltávolítására került sor leomlott az ablakok feletti fal s ekkor derült ki, hogy szinte mindenütt az eredeti ablakok nem szögletesek, hanem boltívesek voltak, de hála az Úrnak a problémát sikerült orvosolni a mesterek ügyességének köszönhetően. Ez komoly erőt próbáló időszak volt különösen a karácsonyi ünnepeket megelőző héten.Mesél arról is, hogy a másik két gyülekezet temploma sem maradt ki a felújítási folyamatból. A 13. század közepén román stílusban épült kisbári református templom bejáratára pedig - műemlékvédelmi jóváhagyással – eredeti kovácsolt vaskapu került Kassa Megye anyagi hozzájárulásával. Minisztériumi pályázati pénzből külsőleg szigetelték az alapokat, a belső, feltáró kutatások szintén ebből a forrásból valósultak meg, a Betlhen Gábor Alapnak köszönhetően pedig a templom homlokzatát újították fel. Nagybáriban ugyancsak Kassa Megye anyagi támogatásával cserélték ki a korábbi szószéket, az Egyetemes Egyház Közalapjának építkezési keretéből a bejárati ajtót, később pedig a templomhoz vezető járdát újították fel. Az idén pedig szintén a Bethlen Gábor Alap támogatásával a templom belsejének és homlokzatának felújítására kerül sor. De még van munka bőven, Csarnahón a templom támfalai nagyon rossz állapotban vannak, amit jó lenne mielőbb megjavítani és a kerítést is a megadott műemlékvédelmi jóváhagyás szerint.„Sajnos a munkák elvégzéséhez mindig jelentős önrésszel kell hozzájárulnunk, ezért a felújításkor céladományokat hirdetünk meg, amelyre jó szívvel adakoznak is a helyi és olykor a községből elszármazott, de már idegenben élő hívek is. Termőföldje sajnos csak Csarnahónak van, évente azonban csak minimális összeg (kb.250 euró) folyik be a bérleti díjból. A kezdetektől fogva közös megegyezés alapján a parókiát a három egyházközség közösen tartja fenn lélekszám szerinti arányban, s e mellett mindegyik gyülekezet önállóan tartja fenn és fedezi templomának a felújítását. Sajnos ez most már egyre nehezebb, mivel apad  a gyülekezet lélekszáma“ – mondja a lelkipásztor hozzátéve, hogy a templomi látogatások további csökkenéséhez a korona-vírus is hozzájárult. Az idősebbek közül sokan tartanak attól, hogy megfertőződnek vagy nem tudják sokáig viselni az arcmaszkot, mert különböző egészségügyi gondjaik vannak. A korlátozások miatt látogatni sem tudta őket, csak a telefonos lelkigondozás és beszélgetés maradt. Normál körülmények között a beteg- és családlátogatás alkalmanként történik, mint ahogyan az úrvacsora jegyeinek kiszolgáltatása ott, ahol ezt igénylik s betegségüknél fogva nem tudnak eljönni a templomba.

„Bízom abban, hogy a Mindenható Úr megsegít bennünket és nem kerül sor arra, hogy üresen maradjanak a templomok. Mindannyian Isten kezében vagyunk, az Ő kegyelme által vagyunk, és élünk. S ha pedig erre mégis sor kerülne, akkor azt is az Ő kezéből kell elfogadnunk. Abban reménykedem, hogy ezt nem fogja megengedni, s hiszek abban is, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek a református hithez való ragaszkodás ott lesz a szívükben, és örökség gyanánt át fogják adni nemzedékről-nemzedékre a gyermekeknek, unokáknak. Ha most az iskolai kötelességek miatt távol is vannak ifjaink a közösségtől, bízom abban, hogy felnőttként majd ismét visszatalálnak. Olykor megfordul a fejemben, hogy máshol, egy gyülekezetben szolgálni talán könnyebb lenne, de amíg az Úr erőt, egészséget ad, addig itt maradok s ezen a helyen igyekszem szolgálni Őt".

A választók névjegyzékében Csarnahón 80, Kisbáriban 27, Nagybáriban pedig 68 név szerepel.

Kép és szöveg: Iski Ibolya