Esik. Van, ahol a folyó már kilépett a medréből és elárasztotta az ártereket. Esernyő nélkül elázik a hajunk, a ruhánk, átázik a cipőnk. Sárosak leszünk, behordjuk a koszt a lakásba… Minek ez a sok eső? Háborgunk, mert már el is felejtettük, hogy a napsütéses napok után kiszáradt a talaj. Elfelejtettük, hogy jót tett az allergiával küszködőknek, hogy fellélegezhettek, mert a sok eső „kimosta” a pollent a levegőből, s az elvetett növények fejlődése is felgyorsult.

Hát nem ez történt velünk is? Csak nem felejtettük el, hogy a lelkünk sütkérezett, amikor Isten örömöt adott, amikor ünnepeltet köszönthettünk a családunkban, amikor megtaláltuk a szavakat, melyeket imádságként mondhattunk az Úrnak, amikor nyitva volt a templom, s mehettünk áldásért, vigaszért, lelket felüdítő isteni szóért? Csak nem felejtettük el, hogy utána szeles idők jöttek, s miközben zúgására figyeltünk, levettük szemünket Jézusról, s kiszáradásnak indult a lelki életünk?

Milyen jó, ha jön az eső! Ha nem pusztul ki minden, ami addig élt! Milyen jó, ha Isten szava elevenít meg, s bíztatására kizöldül a reménységed és megerősödik a hited! Jót tesz, ha áldás hull az égből, ha áldást kapsz a mennyei Atyától! Hogy fellélegezhetsz mindattól, ami fojtogatta a torkodat, ami könnyessé tette a szemedet, ami irritálta a lelkedet. A Szentlélek kifújta a  bűn okozta lerakódásokat a lelkedből, s az Isten szívedbe elvetett igemagja hajtásnak indulhatott, fejlődése(d) felgyorsult. S ahogy megteltek esővel a földek, úgy telt meg nyugalommal, szeretettel az életed. Kell az eső! Légy hálás, ha szíved folyómedre túlcsordul az örömtől, a kegyelemtől, ha kilép a medréből, s az túlfolyik rajtad azokra, akiket szeretsz! Légy hálás, ha „elázik és átázik” tőle a családod, és behordják általad Isten jóságát az életükbe! Még mindig azt kérdezed, hogy kinek jó ez? Neked! Nektek! Nekünk!

Esik. A szembejövő kamion úgy felcsapja a vizet a szélvédőre, hogy pillanatokig semmit sem látunk, csak a kormányt stabilan fogva hajtunk tovább, remélve, hogy ez alatt az idő alatt nem vágódik semmi elénk, s biztonságban hazaérünk. … Amikor folyamatosan esik, amikor hull az áldott igemag, mert keresed Isten társaságát, akkor is szembejön az élet, és úgy felcsapja ránk a betegséget, a gyászt, a kétségbeesést és az aggódást, hogy napokig, hetekig nem látunk tisztán, s csak ha Jézus kezét fogjuk, akkor jutunk stabilan tovább, remélve, hogy Ő az, Aki elhárítja előlünk az életveszélyes gondolatokat, elénk vágódó helyzeteket. Legyünk hát hálásak! Ahogy a hó és az eső belemosódik a talajba, úgy mosódik bele Isten szava a szívünkbe-lelkünkbe. Kérd, hogy a Szentlélek esője lazítsa fel szíved kemény, bűntől megkeményedett talaját! Ő dolgozzon benned irgalommal és kegyelemmel!

Nagy esők jönnek és elindulok - énekelte a Republic. Indulj el! Indulj el a hívő élet útján, indulj el Jézus Krisztus után! Indulj, mert Isten áldásesőt készít neked! Veszélyes utadat, amin jársz, Ő teszi biztonságossá, hogy hazatalálj a mennybe, ahová tartozol! Ámen.

Czinke Tímea bátorkeszi lelkipásztor