Történelmi áttekintés

Az első írásos följegyzés a tatárjárás idejéből, 1245-ből ismert, amikor Seechch alakban említik a falut. 1467-től a mai megnevezésére hasonlító Rimazech formában jegyzik nevét az egykori oklevelek. Rimaszécs a Széchyek birtoklása alatt virágzó településsé fejlődött. Templomáról az első írásos följegyzés – ami a pápai tizedszedő jegyzékben szerepel – 1332-ből való. Isten hajléka a falu legmagasabb pontján Szent Márton tiszteletére épült. Az épület köré épített fal része volt annak a megerősített udvarháznak, kastélynak (Castellum Zeech), amit rimaszécsi várként is emlegetnek. A település életében jelentős változást hozott az 1440-es esztendő, amikor a husziták fennhatóságuk alá vonták Balog várát és tartozékait, így Rimaszécset is. Széchy László és Péter bárók hűtlenné lettek a királyhoz, s egyben a katolikus valláshoz is. Giskra táborához csatlakoztak, így a hitvallás is a táboriták vallását követte. 1457-ben kibővítették a templomot, az eredetileg kéthajós, gótikus templomtérhez kelet felől kívül szögletes, belül enyhén patkóíves szentélyt csatoltak. A boltíven a következő felirat olvasható: „AEDES SACRA DEO CREBRIS PULSATA PRO CELLIS”, azaz: „Az Istennek gyakori viharoktól vert szent hajléka.” Ennek az a különlegessége, hogy a feliratban, a más színnel festett nagybetűk kronosztikonként az 1457-es évszámot adják meg. A husziták önkényuralmának 1458. április 24-én Rozgonyi Sebestyén vetett véget. Rá egy évre, 1459-ben Mátyás király leromboltatta a husziták itteni fészkét, a rimaszécsi várat. Ebben az időben Széchy Miklós, királyi tárnokmester volt a település birtokosa, s az ő fia, Széchy Dénes, nyitrai, majd egri püspök, később esztergomi érsek és bíboros koronázta meg Mátyás királyt. Bár az 1526-os mohácsi csata után meggyengült a katolikus egyház vezető szerepe az országban, de 1537-ben új külsőt kapott az akkor még katolikus templom, valamint az északi falhoz új tornyot emeltek. Ez a robusztus, bástyaszerű torony az egykori vár átalakított öregtornya, melyet a barokk korban egy újabb harangszinttel magasítottak.

Az igazhívők virrasztottak és napolgattak…

Egy évre rá, a reformáció terjedésének következtében a templom 1538-ban református kézre került. Ez is igazolja, hogy a reformáció tanai igen hamar gyökeret vertek az itteni emberek szívében. A többi főnemessel egyetemben a Széchyek is az új vallást vették föl és gyakorolták. Hivatalos okiratban 1565. december 1-jén említik a kálvinistákat Rimaszécsen. 1590-ben már iskolája van a gyülekezetnek. Az 1598-as évből származik a reneszánsz stílusú úrvacsorás ónkehely, amit azóta is használ a gyülekezet. Első ismert lelkésze az egyházközségnek Corvinus Illés 1608-ból. 1617-től kezdve anyakönyvet vezet a református egyházközség. 1648 októberében Rimaszécsen (egyes források szerint Otrokocson) született meg Ottrokocsi Fóris Ferenc református lelkipásztor, gályarab, aki 1694 tavaszán, 16 évvel szabadulása után áttért a katolikus hitre. Több éven keresztül Nagyszombatban tanított, ahol 1718. október 1-jén halt meg. Ottrokocsi nem csak a teológia tudományában, de a nyelvészet terén is jeleskedett, Originales Hungaricae című műve a magyar összehasonlító nyelvészet úttörő munkája.

A reformáció elterjedése következtében Rimaszécs katolikus hívei érthető módon több alkalommal is megpróbálták templomukat visszaszerezni. Először 1620-ban tettek rá kísérletet, másodszor pedig 1683-ban. Próbálkozásuk mindkét alkalommal sikertelen maradt. A második évszámhoz kötődik a következő feljegyzés: „A themplom nyugati oldalán való ajtót béfalaztatik, hogy az második ajtót oltalmaztassék. Ez időben pediglen virrasztottak és napolgattak az igazhívő nemesek egész themplom és parochia körül, hogy az igazságtalan catholicusok el ne foglaltatyák…” Ebből is látszik, hogy az új vallás mennyire meggyökerezett a rimaszécsiekben. Minden bizonnyal voltak túlkapásaik, de keménynyakúságuk – fogalmazzunk úgy – Istenbe vetett hitük eredménye, hogy a sokféle megpróbáltatás ellenére fennmaradt a reformátusság a községben.A katolicizmus elutasítása, és szlovákok betelepítése

1685-ben meghalt Széchy Péter, így férfiágon kihalt a nagy múltú gömöri család. Hatalmas kiterjedésű birtokuk a királyra szállt vissza. Ezután a balogvári uradalom a Habsburg császári házhoz hű, katolikus Koháry főnemesi família kezébe került át. Mivel a község lakossága nem akart a katolikus hitre lépni, ezért 1741-ben a Koháryak katolikus szlovákokat telepítettek Rimaszécsre Murány-völgyi birtokaikról. Hat évvel később a Koháry uradalom úriszéke határozata alapján a nem messze levő Dobóca református lakóinak is el kellett hagyniuk otthonaikat, és helyükre katolikusokat telepítettek. Így lett a rimaszécsi katolikusoknak 1766-ban Dobóca az anyaegyházközségük. Boldogházi Kis Antal plébános működése alatt, 1787-ben alakult újjá a rimaszécsi katolikus gyülekezet. Végül 1805-ben került sor a katolikus templom fölszentelésére, s ugyanebben az évben építették föl a katolikus plébániát is. Mind a református, mind a katolikus gyülekezet formálódásának évtizedei, századai voltak ezek, és egyiküknek sem volt könnyű sora. A református templom épülete két alkalommal (1632, 1791) is leégett. A második tűzesetet követő felújítás során nyerte el mai klasszicista formáját. A megmaradt szentélyhez síkmennyezetes templomhajót építettek. Egykori díszítéséből a kiskarzat támasztóbordázata maradt meg, kívül pedig néhány áttört, mérműves ablak kőből faragott kerete.

Törökvilág Gömörben

Rimaszécset nem csak a tűz, de a török jelenléte is fenyegette. Először 1560-ban jelentek meg a településen, és meglepő módon a lakosság nem menekült el. 1676-ban újból megszállták a falut, ekkor a református templom két harangját vitték magukkal. „Melynek egyike Oltsán, Pest elejin vagyon.” A mostani, 1717-beli két harang kisebbikét az osgyáni erdőben találták meg, ahol elveszítette a török. Ebből az időből származik a torony süvegén levő, ma már kiegészített félhold is, melyet valószínűleg a leleményes elöljárók helyeztek oda. A török üldözése idején a lakosság a templomban keresett menedéket, ahol nem bántalmazták őket.

A rimaszécsi egyházközség a tiszáninneni egyházkerület része volt, melynek gyülekezeteiben 1735-ben megalakulnak a presbitériumok. Rimaszécs filiái voltak Cakó, Csompor, Iványi, Zádor, Jéne, Susa, melyek közül a mai leányegyházközségek Jéne és Zádorháza, mindkettő kis létszámú közösség, a gyülekezeti tagok létszáma nem haladja meg az 50 főt. A feljegyzések szerint többször előfordult, hogy a leányegyházközségekben a rimaszécsi prédikátor akadályoztatása miatt nem tudta elvégezni papi teendőit. Ezért az istentiszteleteket, amikor éppen engedték, az iskolamester végezte helyette – már ahol volt –, mint például Zádorházán. Egyébként Zádorháza több alkalommal is önállósulni, függetlenedni akart Rimaszécstől, szeretett volna saját lelkipásztort, főleg a fent említett ok miatt.A megpróbáltatások folytatódtak…

1826-ban, az azt megelőző két évben dúló kolerajárvány áldozatainak emlékére a község főterén egy nagy keresztet állítottak. A reformátusok le akarták dönteni, végül a földesúr kitelepítésükkel fenyegetőzve akadályozta meg ezt. Az 1833-as adatok szerint jelentősen csökkent Rimszécsen a reformátusok száma: 1 075 főből 970 volt katolikus és csupán 105 a református.

Az 1848/49-es szabadságharcban a község lakossága, reformátussága jelentős számban részt vett. 1848 októberében a gömöri önkéntes nemzetőr zászlóalj első századát Rimaszécsen toborozták, melynek tagjai között találjuk Tompa Mihályt és több református lelkészt is. A kiegyezés utáni években a község lakossága gyarapodott, így a reformátusok száma is. Az 1910-ben megtartott népszámlálási adatok szerint 487 református élt Rimaszécsen.

A rimaszécsi egyházközség jelentős személyiségei között említhetjük Vattay Lászlót, aki 1888-tól volt a gyülekezet lelkipásztora. A Sárospataki Lapokban és a Protestáns Egyház és Iskola c. lapban több cikke is megjelent.

Mint minden református gyülekezetben, így a rimaszécsiben is nagy szerepe volt az éneklésnek és az énekkar vezetésének. Ezen a téren jeleskedett Gáspár János rimaszécsi tanító. 1934. július 1-jén a szomszédos Nemesradnót községben ünnepélyes keretek között avatták fel Pósa Lajos mellszobrát. Ezen az alkalmon a Dal a dalról című verset a radnóti református énekkar énekelte Gáspár János énektanár megzenésítésében.

A trianoni békeszerződésen, a II. világháborún, majd a kommunizmus évein kívül más is megtépázta a rimaszécsi gyülekezetet. Boros Elemér az 1940-ben megjelent lelkészképesítő dolgozatában Rimaszécs, Zádorháza és Jéne gyülekezeti életét és vallásos szokásait taglalja. Az intelligensnek, iskolázottnak és erkölcsösnek bemutatott reformátusság körében a szerző legnagyobb bajként a nem szociális, hanem erkölcsi kérdésként meghatározott „egykét” említi, mely „oly veszedelmessé fajult Gömörben”. Igen, többek között ez, a családonkénti egy gyermek vállalása, valamint a faluból városba való költözés vezetett oda, hogy mára a nyilvántartott református gyülekezeti tagok száma 130 főre csökkent. A régi, üresen maradt parasztházakba roma családok költöztek. Ez pár évtizeden belül megváltoztatta Rimaszécs lakosságának összetételét. Ma már a település lakóinak háromnegyedét romák alkotják. Ez nem kis kihívás elé állítja mind a falu magyar lakosságát, mind pedig a keresztyén gyülekezeteket.Új idők, melyek haladást hoztak

Rimaszécsen egy óvoda és két iskola működik, melyek közül az egyik speciális. A rimaszécsi alapiskolában mind református, mind katolikus részről folyik a hitoktatás. A gyülekezeti élet megújult, amikor a fiatal Abaházy lelkészházaspár került az egyházközségbe. A megszokott alkalmakon kívül (istentisztelet, bibliaóra, konfirmációi előkészítő, hittancsoport) rendszeressé tették a nyári táborok, családi napok szervezését, elindították az óvodai hitoktatást. Működött a gyülekezeti kórus a leányegyházközségek tagjainak bevonásával. Sajnos, azóta a kórustagok közül többen lemorzsolódtak, az idősebbek közül többen meghaltak, és a terjedő járvány is közbeszólt. Ma már a kórus csak időszakosan működik Orémus Zsuzsanna harmaci lelkipásztor vezetésével. A gyülekezet mindig örül fellépéseiknek, legyen az történelmi emlékünnep vagy egyházi alkalom. Az egyházközség kicsinyei, nagyjai szívesen és sikeresen kiveszik részüket a Gömöri Református Egyházmegye által szervezett rendezvényeken: bibliaismereti verseny, kórustalálkozó, családi nap.

A lelki élet mellett említést érdemel egyházi épületeink folyamatos karbantartása, ami nem kevés áldozathozatalt kíván a létszámában fogyatkozó gyülekezettől, leányegyházközségektől. Műemlék templomunkban 1900. szeptember 9-én szentelték fel az egyházközség és a hozzá tartozó akkori öt leányegyház híveinek áldozatkészségéből épített új orgonát. A templom épületén jelentősebb javítások 1957-ben, Lenkey Lajos esperes úr szolgálatának utolsó éveiben voltak. Majd 1990 után, Orémus György szolgálatának idején a templom külső és belső javítására, festésére került sor, valamint kicserélték a padokat és a mózesszéket. 2007-ben Orémus Ilona lelkésznő közbenjárására holland támogatással sikerült a templom belsejét kifesteni, felújítani. 2017-ben pedig a templomépület tetőzete újulhatott meg Magyarország Kormányának segítségével. De az utóbbi évekből említhetem az új parókia épületének felújítását, a speciális iskola tetőzetének megújulását, a zádorházai és jénei templomok rendbetételét. Mindez nagy erőfeszítésébe került a gyülekezeteknek még úgy is, hogy jelentős támogatásban részesültek. Istennek legyen hála, hogy mindezidáig gondviselésében hordozott és segítségével fokozatosan előrébb tudtunk lépni. Gyakran emlegetik a testvérek kissé megkeseredetten, hogy Rimaszécsnek bizony már csak múltja van, de jövője nincs. Azoknak, akik még emlékeznek a korábbi időkre, és magukban hordozzák a régi Rimaszécs hangulatát, valahol megértéssel fogadom vélekedését. Azonban ne felejtsük, ahogyan minden, úgy a jövő is Isten kezében van, nem a jelenlegi hatalmak vagy kedvezőtlen állapotok fogságában. Az Istennek pedig minden lehetséges. Ezért reménységgel lehetünk az ő megtartó és megújult jövőt, megújult Rimaszécset tervező kegyelme iránt. Övé a dicsőség most és mindörökké!  

Kálvinista Szemle 1/2021, Milen Marcell 

Fotó: Fritz Rudolf