Igemagyarázat – Dán 3,16–18

2021. február 26., péntek

„Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked. Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk.”

Sidrák, Misák és Abednégó hitvallást tesz arról, hogy egyedül az Úr az ő oltalmuk! Ezzel egymást is bátorítják és bíztatják! Erősítik egymást és önmagukat is az Úrban! Nem kezdenek el tanakodni, nem kezdik el egymást elbizonytalanítani, hogy mégis csak meg kellene fontolni a király akaratát. Nem, mert Isten mellett ez a lehetőség szóba sem jöhet!

Illés, Isten prófétája a Karmel-hegyen odalépett az egész nép elé, hogy hitvallást tegyen. Kiállt az Úr mellett, egyedül Őt szolgálta, csakis Neki szolgált! Egy egész nép előtt feltette a kérdést: „Meddig sántikáltok kétfelé?” Ugyanakkor felszólította a népet: „Ha az Úr az Isten, kövessétek őt!” (1Kir 18,20kk) Nem gondolta Isten elhívott embere, hogy csináljon mindenki, amit akar, ő majd csendben megmarad az Úr parancsolatai mellett! Hogy is tehette volna… Az Úr elhívottjaként Őt közvetíti. Jól tudta Illés, hogy nem a népnek kell tetszeni, hiszen Istennek tartozik elszámolással!

Hogyan is hallgathatott volna Illés, és hogyan is hallgathatott volna a három jó barát Sidrák, Misák és Abednégó!

Az Úr, a mi Istenünk élő Isten, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön! Ő ki tud minket szabadítani a gonosz kezéből, meg tud minket szabadítani még a legnagyobb ellenségtől is, magától a haláltól is! Ilyen Istenünk van nekünk! Hogyan is cserélhetnék fel Őt, aki a kezdet és a vég akár egy egész népre, vagy éppen egy megfélemlítő királyra! Hogyan is hallgathatnának, hiszen tudják, életük a tét, és az örök élet eltörpül e földi mellett! Ők jól tudják, hogy akire sokat bíztak, attól sokat is várnak el! Akinek sokat adott az ura, attól sokat kíván, és akire sokat bízott, attól többet kér számon. (Lk 12,48)

Bölcs Salamon, aki kutatta az élet értelmét, s végül mindent hiábavalóságnak ítélt meg, ezzel summázta tapasztalatait: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Préd 12,13–14)

Engedjük, hogy döntéseinkben vezessen minket Isten Szent Lelke és az Ő szava, s ne hagyjuk, hogy megfélemlítsenek minket! Ama napon mondhassuk el Pál apostollal együtt: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Tim. 4,7–8) Ámen.

Sándor Veronika újlóti lelkipásztor

események továbbiak →