Igemagyarázat – Mk 12, 28–31,34

2021. március 01., hétfő

Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?” Jézus így válaszolt: „A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.  A második pedig ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.”  És többé senki sem merte őt megkérdezni.

Jézushoz egy írástudó megy azzal a szándékkal, hogy megkísértse a Mestert a parancsolatok nagysága tekintetében. Jézus idéz az Ószövetségből: Halld Izráel, az Úr a mi Istenünk egy Úr. Jézus az Ószövetségi törvény két kijelentését summázza és a jól ismert módon érvényesíti: „Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ezeket az igéket mindig hasznosan kell elővennünk, amikor egy pillanatra is meginog, vagy bármiféle veszély fenyegetné vallásos és hitben megerőtlenedő életünket. Ez az, amit szüntelenül ismételnünk kell, bennünket megérint a Szentlélek által megszólít és embertársaink iránti szeretetünk elköteleződésében megerősít.  

Az ember úgy juthat el az elméleti törvényismerettől a beválthatóig, ha az kipróbálásra kerül és valóban megvalósul. Ahhoz, hogy pontosan tudjuk értelmezni az Isten és felebarátunk iránti szeretet törvényét, ismernünk kel azt a Jézus által támasztott igényt, ami az egésznek a részhez viszonyított mértéke. Ő egyesíti egésszé azt, amit az ember szétszedni és részekre bontani akar. Jézus fentebb idézett tanításából egy a lényeges dolog: Éppen az, hogy ne maradjon elméleti tanmese, sem az isteni, sem pedig az embertársaink iránti szeretettörvényének gyakorlása és megtartása. A mai napig tudjuk idézni az arany ábécé régen megtanult sorait: „Amit nem kívánsz magadnak, Te se tedd embertársadnak”! Érdekessé válik, ha úgy fordítanánk meg az aranyszabály sorait, hogy nem tiltó módon, hanem ugyanazt óhajtó formában tennénk meg: Vajon, amit pedig megtettünk magunknak azt előmozdítottuk-e, vagy segítettük-e vele hasonló módon embertársunkat és felebarátunkat? Vagyis, tudjuk-e ajánlani a másik embernek is azt, amivel a magunk kívánsága szerint éltünk a jóval? Ebben a formában való segítés egészen más fényt vet a dolgokra azoknak a cselekvő módon történő válaszadásokban, amelyektől az ember egyébként korábban elmenekült. Mivel a bibliai történetünk azzal a furcsa, de érthető megállapítással végződik, amit Jézus az írástudóhoz intézett: „Jézus pedig látva az ő bölcsességét így felelt neki: „Nem vagy messze az Isten Országától.  

Jézus valószínűleg arra gondolhatott, hogy az írástudó helyzete bár válságos, – mert nem nyerte el az Isten Országát – ennek dacára legnagyobb esélye mégis épp a jelenben, az itt és most megragadható, a Jézus általi szeretettörvény parancsának meglépésében van. Jézus tanító beszédében összekapcsolta a tehetősebb emberek életgyakorlatát azzal a két formával, amilyen az „ellenséggel szemben gyakorolt nagyvonalúság, vagy akár a jótékonykodó és adósságelengedő gazdagok erénye” volt. Ezek akkor az emberek számára teljesíthető és a szociális különbségek enyhítésére szolgáló elvárt szükségletek voltak.   

Volt elég tapasztalatunk „gyönyörködni” törvények tömkelegében, ide értvén azokat a törvényeket is, amelyek akár az emberi jogok területén kívánták szolgálni az emberiség javát és az emberi élet méltóságának a megbecsülését. Ilyen nagyívű törvények születtek többek között: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amit a II. világháború után 1948-ban fogadtak el. Ennek első nyilatkozata kimondja a következőket: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van, az emberek ésszel és lelkiismerettel bírván egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.” Aztán következnek a faji, nemi, nyelvi és vallási jogokra való hivatkozások. De mire megyünk mindezekkel is, ha csupán hivatkozunk rájuk? Ne maradjunk meg annál az életgyakorlatból következő megállapításnál, amire neves költőnk, József Attila így hívja fel a figyelmünket, amikor ezt írja: „A Lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd!”

Nem vagyunk messze egy Isten segítsége által élhető jobb, valamint emberi szempontok alapján is egymásnak segítséget nyújtó válsághelyzet kilábalásából. Ehhez viszont külső és belső szellemi erőforrásra is szüksége van egy adott ország vezetőinek ahhoz, hogy az időrabló és értelmetlen viták helyett nagyobb teret és lehetőséget adjanak a leginkább szükséges dolgok meglépéséhez.    

Ma nekünk is, mint Isten újszövetségi népe számára egy válságos helyzetből való kilábalás végett imádságban, szóban és tettekben is támogatnunk kell mindazok munkáját, akik értünk és szeretteink, felbarátaink gyógyulásáért fáradoznak, amelyek a legválságosabb helyzetre mutatva, embertársaink életben maradását, egyáltalán az élet védelmét közvetett módon is hivatottak a kezükben lévő eszközökkel szolgálni és védelmezni. A keresztyén ember számára ezért fontos kell, hogy legyen egy ilyen súlyos járványhelyzetben történő oltási kampány támogatása, amely az élet védelme melletti felfogás és kiállás hangsúlyozása, aminek az egyenes arányú következménye éppen az, hogy minél kevesebb legyen a vírusfertőzés után fellépő megbetegedés, valamint annak következményeiként kialakulható maradandó szervi elváltozások, illetve esetlegesen az értelmetlenül idő előtt bekövetkező elhalálozások száma!

Jézus egy olyan félelemmentes élet megtapasztalása végett tanított és adta az életét a kereszten, amely nem értelmetlenül történt, hanem váltságul sokakért. Ez keresztyén etikai szempontból, egészségügyi, szociális, diakóniai és az életben elnyerhető Isten Országa kiteljesedésének perspektívája szempontjából is egyaránt fontos szempont. Adja Isten, hogy úgy legyen! Ámen.

Csatlós Péter kisráskai lelkipásztor

Népszámlálás 2021

események továbbiak →