Már reggel jóval nyolc óra előtt kinyílt a forgalmas utcára néző református templom ajtaja, így várva a szülőkkel vagy egyedül érkezőket a napközi gyermektáborba. A gyülekezet gondnoka Egyházi István Csaba pedig a templom előterében ügyelt a rendre, illetve, nehogy illetéktelen is betérjen, de segített ott, ahol éppen szükség volt rá. A gyülekezet asszonyai is korán érkeztek, akik a konyhában beszélték meg, hogy aznap milyen finom falatokat készítsenek a gyerekeknek tízóraira és uzsonnára.  Igaz, az ebéddel nem kellett törődniük, mert az megrendelésre érkezett és időben. A szülők közül voltak, akik sütemény sütöttek, mások gyümölcsöt hoztak a gyerekek számára.

A korán érkező gyerekek a templom udvarán, az új pergola alatt elhelyezett asztaloknál foglaltak helyet, hogy a kétórás időtartamra meghatározott kézművesfoglalkozás alatt az aznapi kínálatból valamit kiválasszanak.  Így készült többek között papírból templom, teatasakokból poháralátét, sisak, papírból kivágott és kiszínezett, zsinórra függesztett állatok, igés lapok, gyöngyből fűzött virágok, száruk kisebb kőre rögzítve. Só és liszt keverékéből pedig többek között termésekkel díszített teáskancsó és levelek kerültek ki a gyerekek kezei közül. A kézműves-foglalkozásokat önkéntes vagy erre a célra felkért segítők vezették.

„Tavaly nem szerveztük meg a napközi táborunkat, bár így utólag úgy tűnik, hogy meg kellett volna” – mondja Görözdi Zsolt, a gyülekezet lelkipásztora, aki hozzátéve, hogy a bár volt sok negatív hang és félelem is ezzel kapcsolatban, mégis úgy döntöttek, megcsinálják. A tábor témájaként a korábban már kipróbált, a 2013-as felvidéki munkacsoport által összeállított, Időutazó néven futott KOEN anyagot választották, amelyet akkor is nagyon színvonalasnak tartottak.

„A tábor témája Jézus központú. Jézus találkozása Zákeussal, Jézus feltámadása és egy példázat a gonosz szolgáról, vagyis a megbocsátásról, de volt egy ószövetségi történet, amelyben Jónás prófétán keresztül az engedelmességre, az életvitelre és az Istenre figyelésre irányítottuk a figyelmet. Megpróbáltuk úgy átadni a történeteket, nehogy etikai síkra tereljük a hit helyett a lényeget. Etikailag már megszoktuk, hogy milyen következtetéseket vonunk le, de a Biblia viszont nem arról szól, én mit cselekszem, hanem hogy Isten mit tesz értem" – közli a lelkipásztor.

A tartalmas kézművesfoglalkozás után a gyerekek átvonultak a templomba, ahol az erre a célra összeállított énekeskönyvből gitár segítségével tanulták meg az új énekeket vagy ismételték át a már ismerteket a lelkipásztor irányításával. A keddi napon egy nagyon tanulságos történet hangzott el Görözdi Zsolttól egy árva fiúról, aki munkát keresve kopogott be egy malomba. A gyermektelen tulajdonosok szívesen alkalmazták. Egyszer elmentek a vásárba, a fiút pedig egyedül hagyták, ő azonban visszaélve a szeretetükkel, meglopta őket. A házaspár nagyon bánkódott emiatt, de végül minden jóra fordult, mert a fiú megbánva tettét, visszahozta, amit elvett tőlük, ők pedig megbocsájtottak neki.

A kerettörténet után a fővámszedő, mindenki által megvetett, kis termetű Zákeus példázata következett. Mindenáron látni akarta a Jerikóba tartó Jézust, ezért felmászott egy fára. Jézus pedig őt szólította meg azzal, hogy jöjjön le onnan, mert az ő házába fog menni. Zákeusra pozitívan hatott a Jézussal való találkozás, mert a vagyona jelentős részét a szegényeknek adta és kárpótolta azokat is, akiket becsapott. A történet után énekléssel folytatódott a templomi együttlét, majd a hallottakat korcsoportokban, felnőtt vezetők irányításával elmélyítették a gyerekek egészen ebédig. Akik hamarább befejezték, azoknak még egy kis játékra is futotta.

„Az lenne a legjobb, ha nem lenne szükség kerettörténetre. Ha a bibliai történetek eleve ismertek lennének a gyerekek előtt, vagyis, ha azokat valamelyik életkorukban már hallották volna. Akkor elég lenne csak a történetet újra feleleveníteni. A kerettörténetek rávezető jellegűek, az üzenetnek azt a szegmenség szemléltetik, amit ki akarunk emelni a bibliai történetből, de vigyáznunk kell arra, hogy az ne legyen túl hangsúlyos. Ne az legyen, hogy sztorizunk, életből vett példákat mondunk, hiszen ott van a bibliai történet is, s szeretnénk, ha az lenne a lényeges, amiben a gyermek megtalálná önmagát. Érezze, hogy róla van szó, az ő találkozásáról Jézussal, az ő életéről, döntéséről” – fogalmazta meg véleményét a lelkipásztor a kerettörténettel kapcsolatban.

Az idén kevesebben voltak a táborban, mint az előző években. Az óvodásoknak ezúttal nem hirdették meg a tábort, főleg egészségügyi, higiéniai okokból, viszont több ötödikes és hatodikos gyermek kapott lehetőséget a részvételre, akik éltek is ezzel a lehetőséggel.

„Mi ennek nagyon örülünk, mert az ilyen korúak mindig úgy érzik, hogy számukra túlságosan gyerekszerű a tábor, szeretnének már a nagyokra hasonlítani és velük együtt lenni. A táborba 45 gyermek jelentkezését fogadtuk el az első osztályosoktól a hatodikig bezárólag. A gyerektábor mellett párhuzamosan tartottuk a konfirmandus tábort is a konfirmációs korosztály számára, közülük nyolcan jöttek el. Ők egyben segítők is voltak. Szolgálatot végeznek, mivel őket is szolgálták, amikor kisebbek voltak, s most ezt megpróbálják visszaadni, mint idősebb/nagyobb gyülekezeti tagok. A közös foglalkozás után velük külön csoportban foglalkoztunk, ahol elmélyíthették a délelőtt folyamán hallott témát. A csoportot vezető felnőttek pedig hatan voltak, közülük többen hitoktatók is a helyi iskolákban” – fogalmazott a lelkipásztor.

A délután folyamán a gyerekek a csoportfoglalkozás keretében még visszatértek a délelőtt hallott történethez, majd pedig a szabad játék következett. Akinek kedve volt, folytathatta a kézműveskedést vagy sportolhatott egészen négy óráig. Focizhatott, pingpongozhatott, röplabdázhatott. Mindenki igyekezett hasznosan eltölteni hátralévő időt.

Az utolsó, negyedik nap délelőttjén kincskeresés is volt, sok-sok izgalmas játékkal. Délután pedig hagyományosan megtartották a tábor záróalkalmát, amelyen a szülőknek és nagyszülőknek tettek bizonyságot a gyerekek egy-egy énekkel és verssel, valamint a bibliai történetek üzenetét összegző aranymondásokkal.

A gyülekezeti tábort sikeres pályázat eredményeként anyagilag támogatta Dunaszerdahely városa és egyházunk Kulturális és Közművelődési Központja.

A táborról készült hanganyag, amely a Pátria rádió Világosság egyházi műsorban hangzott el, itt hallgatható meg.

Kép és szöveg: Iski Ibolya