Zsigárdon, az egykori nemesi kúriában kapott helyet a Kulturális és Közösségi Tájékoztatási Központ. Három napon keresztül ide várták a református egyházközség által szervezett táborba a gyermekeket. A kilenc órai kezdés előtt jó félórával korábban már megérkeznek a helyi, felnőtt segítők, valamivel később Komáromból a tábor vezetője, Tóth Krisztián beosztott lelkész az ottani gyülekezetből két, táborozásban már tapasztalt fiatallal. A gyerekek is folyamatosan jönnek szüleik kíséretében, vagy a nagyobbak egyedül. Hamarosan megtelik a közlekedő folyosó a tábor résztvevőivel, akik csak a kezdetet jelző vezényszóra várnak.

„A gyülekezeti táboroknak közösségépítő szerepük van, de a hitre való vezetés és a Biblia megismertetése szintén nagy jelentőséggel bír. Az előző években is mindig fontosnak tartottuk a megszervezését, amelynek levezetéséhez szükség szerint külső segítőket is bevontunk. Az elmúlt évben a koronavírus-járvány miatt nem hirdettük meg a tábort, de az idén már nem akartunk erről lemondani” – mondja a tábort felkereső Baranyay Alajos, a gyülekezet gondnoka, aki egyben a község polgármestere is.

A gyülekezetnek még nincs saját, megválasztott lelkipásztora /pár éve nyugdíjba vonult Iván István lelkipásztor helyett/, a szomszédos Vágfarkasdról szolgálják be. Mivel ott is augusztus első hetében tervezték megtartani a táborukat, a presbitérium úgy döntött, hogy a gyülekezetben néhány alkalommal szolgáló Tóth Krisztián komáromi beosztott lelkészt kérik fel a tábor megszervezésére.

„Örülünk annak, hogy a reménységünk szerinti jövendő lelkipásztorunk elvállalta ezt a szolgálatot. A tábor előtt tartottunk egy presbiteri összejövetelt, amelyen részt vett a volt lelkészünk, Iván István és Tóth Krisztián is, ahol apró részletekre lebontva megbeszéltünk a napi teendőket, a lehetőségeket, a gyermekek étkeztetését. A tiszteletbeli gondnokunk pedig elvállalta a bejárati kapu nyitását, zárását, illetve a tábor területén a felügyeletet, illetve nehogy valamelyik kisgyerek kifusson a főútra. Nagy köszönettel tartozunk mindazoknak, akik részt vettek az előkészületekben és a lebonyolításban is: a helyi alapiskolából az igazgatónő, aki a kántorunk is és a megszólított pedagógusok, gyülekezeti tagok, ők a kisebb gyerekekkel voltak vagy vezették a kézművesfoglalkozását, vagy elkészítették a tízórait és az uzsonnát” – summázza röviden a táborral kapcsolatos tudnivalókat a gondnok.

A református gyerekek száma felől érdeklődve pedig elárulja, hogy az elmúlt iskolai évben az alapiskola 110 tanulója közül 37 volt református, közülük páran elballagtak, de még mindig több, mint harmincan maradtak. Sajnálattal közli, hogy az idősebbek tanulók hiányoznak a táborból, de az óvodások és az alapiskola alsó tagozatosai eljöttek, néhányan voltak 11 és 13 éves korúak is.

A tábor helyszínének eddig a Kulturális Információs Központot tartották a legmegfelelőbbnek. Hatalmas udvarán, ahol szabadon futkoshatnak a gyerekek, szabadtéri színpad is van, a belső terek pedig alkalmasak a csoportos foglalkozásokra. Az idén azonban elkészült az új közösség ház, amelynek már csak az udvarát kell rendbe tenni. A tervek szerint a következő évben már ott szerveznék meg a tábort, karnyújtásnyira a református bölcsődétől és a templomtól – tudjuk meg Baranyay Alajostól.

Valamivel kilenc óra után imával kezdődött az újabb napi foglalkozás, majd énekkel folytatódott zenei kísérettel. Tóth Krisztián gitározott, Császár Magdolna, az egyik önkéntes pedagógus pedig hegedült. A gyerekek eleinte bátortalanul énekelték az ismeretlen énekeket, később, ahogyan ismertekké váltak, már bátrabban. Sőt, a mutogatásba is belejöttek. Amikor pedig már jól kiénekelték magukat, az udvarra vezényelték őket, ahol néhány, sok mozgást igénylő ügyességi játékot is kipróbáltak. Közben elkészült a tízórai, többféle feltéttel, amelyet nagy élvezettel fogyasztottak el.

A kiürült nagy előadói teremben a három felnőtt segítő szorgalmasan készíti elő a délutáni kézművesfoglalkozás alapanyagát. Galambot vágnak ki papírból, majd formát királyi koronának, bárányt rajzolnak, hajtogatással pedig csillagot készítenek.

Császár Magdolna, az alapiskola egyik pedagógusa már negyedik alkalommal vesz részt segítőként a táborban. „Általában megkérnek bennünket, hogy segítsük szolgálatunkkal a tábort, ezúttal azonban én jelentkeztem. Az unokáim igaz most nincsenek itt, másutt táboroznak, ennek ellenére mégis itt akartam lenni, hogy jobban teljen a szünidő és tartalmasabb legyen. Megtudtam, hogy kicsik is lesznek, háromtól hatéves korig, s mivel van óvónői képesítésem is, felajánlottam, hogy velük majd én foglalkozom. Egy kicsit besegítek a zenélésbe is. Valamikor egyetemi éveim alatt a Ponitran népi együttesben brácsáztam. Tegnap elhoztam a hegedűmet és sok mindent meséltem a hangszerről a gyerekeknek. Nagyon élvezték. Eljátszottuk vele a legegyszerűbb dalocskát, a himnuszunkat, a Szívem csendben az Úrra figyel” – mondja Császár Magdolna.

Tóth Beáta a községi hivatalban dolgozik, most először vesz részt önkéntesként a táborban. „Segítünk a kézművesfoglalkozásban, a sportfeladatok megvalósításában és felügyelünk a gyerekekre. Most egy mintagalambot, mint a Szentlélek szimbólumát készítjük elő a délutáni kézművesfoglalkozásra, a bibliai történetben szereplő betlehemi csillagot és egy bárányt. Eddig még mindegyik táborban részt vettem. Pedagógus vagyok, az iskolások is résztvevői a tábornak, a keresztlányom is itt van. Rájuk vigyázva összekötöm a kellemest a hasznossal – árulja el a szintén pedagógus Varga Veronika.

A tízórai után az előző történet rövid átismétlése után következett a kerettörténet eljátszása, a GPS segítséggel utazó családról, akik defektet kaptak, mert nem követték a kijelölt útvonalat. A kerékcsere után megigérték, hogy ezentúl megfogadják a tanácsot és elindultak a cél felé. Számunkra az irányadó a Szentírás, amellyel biztosan haladhatunk a cél felé – hangzott el összegzésként a gyermekek felé.

A következő, fő történet Tóth Krisztián tolmácsolásával pedig már Jézus születésének idejébe röpítette vissza a résztvevőket. Az égen megjelenő fényes csillag vezette a megvetett pásztorokat a jászolhoz, ez volt számukra a GPS, így találták meg a kisgyermek Jézust. A református templomok tornyán is megtalálható ez a csillag – mutatott a jelenre a lelkész, majd a gyerekek bevonásával tették helyes sorrendbe az aznapi aranymondást: „Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mt 6,21)

„Az idei, Újratervezés néven futó KOEN program alapján állítottuk össze a programunkat. Mivel az előző években is három naposak voltak a táborok, nem akartunk ezen változtatni, így az öt napra tervezett anyagból kellett válogatnunk. A program témáját úgy alakítottuk, hogy meglegyen az íve és érthető legyen a gyerekek számára, hogy honnan indultunk és hová tartunk” – magyarázza Tóth Krisztián.

Az első nap Jézus megkereszteléséről volt szó, Keresztelő János Jézust a Jordán folyó vizében keresztelte meg. Volt egy kis kitekintés is, miként hívta el Jézus az első tanítványait. Ugyanis az akkor elhangzott Jézusi ige az általa elhívott tanítványok felé: Kövess engem! volt a program vezérigéje. A második nap Ószövetségből merítettünk, az aranyborjú történetével foglalkoztunk. Nem igazán illett az előző napi témához, viszont nagyon tanulságos volt. Ha Isten népe nem hallgat a GPS-re, vagyis Istenre, akkor nagyon könnyen le tud térni a helyes útról, de vissza tudunk rá térni imádkozással, mert van kegyelem. A harmadik nap, bármennyire is furcsa egy kicsit, de Jézus születéséről beszélgettünk, melynek fontos szimbóluma a csillag, amely vezette a királyokat. Jézus születése mindennek a kezdete. Mi viszont arra utaltunk, hogy ha odaérkezünk Jézushoz, aki a célunk, akkor jó úton haladtunk” – mondja a lelkész.

„A kerettörténet is nagyon jól volt összeállítva, egy család utazott autóban és amikor nem követték a GPS-t, akkor a helyes útról letérve, ráhajtottak a göröngyös útra. Nekünk pedig hála Istennek van olyan a GPS-ben, hogy újratervezés. Így lehet a mi életünket is újra tervezni Jézus Krisztussal, ha letérünk a helyes útról, kegyelem által mindig lehet újból vele kezdeni az utunkat, s megérkezhetünk a célhoz“ – fogalmazott a lelkész, hozzátéve, hogy a gyerekeknek nagyon egyszerűen kell átadni az üzenetet. „Az első nap döbbentem rá, hogy még egyszerűbben kell, mint ahogyan készültem. A csoportos beszélgetéseken viszont észrevettem, hogy megértették a történetet, mert a maguk módján, az ő felfogásuk szerint adták vissza. Öröm volt hallani a szülőktől, akik elmondták, hogy otthon énekelték a táborban tanult énekeket, vagy elmondták az aznapi történetet”.

„Számomra ismeretlenek a gyülekezet gyermekei. Mégis elvállaltam, mert szeretek fiatalokkal foglalkozni, Komáromban egyfajta ifjúsági lelkészként működöm. Két fiatal, középiskolás segítőt is magammal hoztam Komáromból. Ők az ifjúság kemény magja közé tartoznak, úgy is mondhatnánk, ismerik a dörgést, tudják, hogyan reagáljanak bizonyos helyzetekre. Nagyon alázatosan állnak hozzá a feladatokhoz, még a legapróbb tevékenységekhez is. A KOEN program nem volt ismeretlen a számunkra, mert az előző héten a komáromi gyülekezeti táborban is ezzel foglalkoztunk. A tábor záróistentisztelettel zárul, szülők, nagyszülők jelenlétében, akiknek egy szeletet nyújtunk a három nap alatti tanultakból. Nagyon jó tapasztalat volt a számunkra ez a tábor és áldott alkalmakat tudhatunk magunk mögött” – értékeli az eltelt napokat Tóth Krisztián komáromi beosztott lelkész.

A gyülekezet gondnokának a meghívására a tábor résztvevői fagylaltozni mentek, majd visszatérve a három csoport: Fényes csillagok, Isten báránya és a Kicsi fényecskék tagjai hozzáfogtak elkészíteni a galambjukat, királykoronájukat, vattával kirakott bárányukat, vagy a helyes utat mutató csillagot.

A táborról hanganyag is készült, amely 2021. augusztus 22-én, vasárnap a 7 órai hírek után hallgatható meg a Pátria rádió Világosság református egyházi műsorban. Az ismétlése másnap, hétfőn 11 órakor lesz.

A tábor a Kulturális és Közművelődési Központja közreműködésével Magyarország Kormányának valósult meg.

Kép és szöveg: Iski Ibolya