Az előző nap kiscsoportos beszélgetéseinek tanulsága egyértelműen az lett, valóban nehéz szavakba önteni, mit is jelent számunkra, személyesen Jézus Krisztus. „Én magam is többet éltem már vele, mint nélküle, sok mindenben változott a róla alkotott képem ebben az időben, eljutottam oda, hogy barátomból Atyámmá lett. Ezért tudom, hogy kezdetben még nem tudod kimondani, mit jelent, de ne feledd: ő hozzánk alkalmazkodó Isten, úgy jön felénk, hogy megérthessük őt – emberré lett értünk” – foglalta össze Szanyi György, a találkozó főelőadója.

A lelkipásztor azt is hangsúlyozta, előttünk már sokan megfogalmazták saját hitvallásaikat, amelyekben mi is felfedezhetjük az igazságokat, és amelyekkel egyre inkább azonosulhatunk – egymásnak beszélve hitünkről így érnek össze a gondolatok és lesz közös hitvallásunk. Így tudunk közösségben, egységben beszélni Krisztusról.

Evezz ki a mélyre!

Az ifjúsági találkozó második napjára Szanyi György a nagy halfogás története (Lukács evangéliuma 5. fejezet 1–11. versek) alapján tartotta meg előadását. Mint mondta, a leírásból ezalkalommal a két veszteglő csónak helyzete kezdte foglalkoztatni, amik közül Jézus az egyikbe beszállt, beljebb ment vele és onnan kezdett beszélni – az egyszerű csónak szószékké lett, mert Krisztus meglátta benne a lehetőséget.

„Evezz a mélyre – bár manapság ez sokszor egy jól csengő szlogen, és arra biztat minden, hogy ismerd meg magad, tekints a mélységeidbe, ez a kutakodás nem vezet sehova, mindig van még mélyebb. Néha egyszerű dolgokat bonyolítunk túl és fontos gondolatokat egyszerűsítünk le, egyedül nem találjuk meg a valódi gyökereket” – figyelmeztetett a főelőadó. Hozzátette: amikor azonban Péter Jézus kérésére evez a mélyre, többé nem saját szerencsétlenségének okait keresi, hanem felismeri bűneit. „Ha csak önmagunkig jutunk az nem megoldás, megérthetünk dolgokat múltunkból és jelenünkből, de egyedül nem ismerjük meg önmagunk valóságát – mert nem magunkban, hanem Krisztusban kell mélyre mennünk – fogalmazott Szanyi György. – Amikor Jézusban mélyülünk el, meglátjuk valóságunkat, azt, kik vagyunk. Ezért ne elképzeljük magunkat, hanem nézzünk bele a tükörbe!”

Valóságunk szilánkjai

„Jézusban kezdjük el meglátni önmagunkat. Kezdetben nem fog tetszeni, amit látunk, nem találjuk Isten arcát magunkban, hiszen nem vagyunk még azok, akik teremtettégünkből fakadóan lehetnénk. Ha eljutunk oda, ahova Péter, észrevesszük, hogy bűnösök vagyunk, azt sem tudjuk jól elvégezni, amit egész életünkben csinálunk” – folytatta a lelkipásztor. A főelőadó azt is elmondta, természetes, hogy ez nem tetszik, sokkal szimpatikusabb, hogy a magunk mélységében rátalálunk a jóra, „de a ladik sem attól lesz szószékké, mert nem volt más tennivalója, hanem attól, hogy Jézus beleszállt.”

„Ha Jézus Krisztus belép az életünkbe, bárkivé lehetünk. Az ő tökéletességét meglátva vesszük észre saját sötétségünket, fehérsége mellett látszik, mennyire fekete a mi szívünk” – emlékeztetett Szanyi György. A bűnös ember önmagától nem jobbá, hanem egyre rosszabbá válik, azonban Jézus az életünkbe belépve képes megváltoztatni – ezért rá van szükségünk és nem csupán lelki folyamataink felszínének kapargatására.

„Az ember inkább összetöri a tükröt, amikor meglátja, mit mutat – ezt tettük Jézussal is: be akartuk mocskolni a fehéret, hogy ne kelljen ehhez a tökéletességhez viszonyítani magunkat. Azonban ha a tükröt összetörjük, milliónyi darabban tüköződik vissza önnön gonoszságunk” – hangsúlyozta, majd hozzátette: a tükör összetörésével az a célunk, hogy ne fájjon a nyomorúság, de Krisztus a keresztről is szembesít a bűnökkel – és onnan kiáltja, mennyire szeret.

Szanyi György úgy fogalmazott, minél mélyebben él bennünk Krisztus, és minél jobban élünk mi őbenne, annál inkább feléledünk: „Egyedül csak kaparászunk a mélységben, de Jézusban felismerhetjük, hogy mindezek ellenére hív bennünket és képes használni is.”

Farkas Zsuzsanna

fotó: Szarvas László