A református templomban megjelent lelkészi és világi képviselőket, valamint a helyieket Lukács Pál, a gyülekezet gondnoka köszöntötte. Görözdi Miklós esperes fohásza után Misák Alica főjegyző köszöntötte az Egyetemes Egyház vezetőségét, Géresi Róbert püspököt, Rákos Loránt egyetemes lelkészi főjegyzőt, Porubán Ferenc főgondnokot, Kiss Pál főgondnokhelyettest és a meghívott vendégeket, köztük Szénási Szilárdot, a komáromi egyházmegye esperesét és Révész Tibort, a barsi egyházmegye esperesét. Majd tájékoztatásul elmondta, hogy az egyházmegyei közgyűlésen 52 alkotó tag van jelen: 26 lelkészi és 20 világi képviselő, valamint hatan hivatalból. 

A közgyűlés megalakulását Molnár Rudolf egyházmegyei gondnok jelentette be, majd Pál apostolnak a Korintusbeliekhez írott levele alapján a lelki ajándékokra vonatkozó igéket olvasta fel Somogyi Alfréd dékán, apácaszakállasi lelkipásztor, az előző választási ciklus esperese.

Imádsága után Géresi Róbert püspök szolgált igehirdetéssel a 2 Móz 3, 9-12 versei alapján: „Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek.”

Géresi Róbert püspök

Szolgálatunk nem abban a helyzetben van, hogy van egy semleges állapot, s ebben egy kicsit előre mozdíthatunk a dolgokon, vagy ha vannak árnyoldalai, akkor visszacsúszunk. Nem előre és hátra kell lépkedünk, hanem meg kell szabadulnunk a legnagyobb ellenségünktől: az emberi élet végességének a voltától, attól a valóságtól, amely oly sokszor meghatározza az emberi életünket. Nekünk szabadulásra van szükségünk. S amikor Isten elhív, mint Mózes esetében, akkor erre a szabadításra hív el. Ez a küldetése az Isten által elhívottnak. S ezt cselekedte meg tökéletesen a megváltó Úr Jézus” – hangsúlyozta Géresi Róbert, majd megismételte: meghívást kaptunk a szabadulásra és szabadításra.

„Ki vagyok én, hogy erre kapjak megbiztatást, hogy a szolgád lehetek?” – idézte Mózes Istennek feltett kérdését. Hozzátette: Az embert mindig veszélyezteti az, hogyha helytelenül értelmezi önmagát. Hacsak egy pillanatra is megérint bennünket az a gondolat, hogy az én érdemem miatt… Majd Mózes elhívásán keresztül utalt arra, hogy ha helyesen látjuk magunkat a világban, akkor mint keresztyén embereknek nagyon komolyan kell vennünk, azt a kérdést: ki vagyok én hogy Isten engem szolgálatba állított? Majd azzal válaszolt, hogy alkalmatlan vagyok rá, de az Isten alkalmassá tehet. Az ő szeretete, vezetése, bölcsessége és áldása szentelheti meg bármelyikünk szolgálatát” – nyomatékosította a püspök, majd biztatásként felidézte a Mózest is segítő üzenetet: Én veled leszek. Igehirdetését azzal zárta, hogy ha helyesen látjuk önmagunkat, akkor abban a pillanatban tudjuk és érezzük, hogy Isten segítsége nélkül semmit sem tehetünk.

Az igehirdetés után került sor Görözdi Miklós esperes és Molnár Rudolf egyházmegyei gondnok beiktatására. Az eskü szövegét előolvasta Géresi Róbert püspök.

A beiktatott esperes néhány gondolatban szólt az őrállók felelősségéről, majd az eskü szövegének az előolvasásával beiktatta hivatalukba a Pozsonyi Református Egyházmegye tisztségviselőit: Horváth Andreát, Langschadl Istvánt, Bucsuházy Istvánt, Somogyi Alfrédot, Nagy Pétert, Lévay Attilát, Süll Ferencet, Lőrincz Ildikót, Bohony Beátát, Both Ágotát, Buza Zsoltot és Horváth Bélát.

„De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd” – a 2 Tim 4, 5 alapján tartotta meg székfoglaló igehirdetését Görözdi Miklós esperes. „Kicsit megilletődéssel állok meg itt a nemesócsai református templom szószéke előtt. Ugyanaz az érzésem van, mint az itteni gyülekezetben való beiktatásom alkalmával, 1995 pünkösdhétfőjén.

Görözdi Miklós esperes

Akkor azt mondtam: A gyülekezeti termünk falán látható az 1600-as évek második felétől itt szolgáló lelkipásztorok bekeretezett névsora. Volt köztük még püspök is, Valésius Antal János, akit a cseh protestánsok első püspökének tartanak Magyarországon, s itt Nemesócsán tartóztatták le, majd bebörtönözték. De volt esperes is köztük, Gyalókai László személyében, aki 50 évet szolgált és 1923-1933 között volt Komárom vármegye esperese.

Feljegyezték róla, hogy széles körben ismert és becsült ember, mély bölcsességű, ragyogó tollú, szelíd modorú. Esperessége alatt az egyház közvagyonát megháromszorozta, s az egyházmegye mind a 48 iskoláját megtartotta. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjét adományozta neki a hitélet és a társadalmi élet szolgálatában több mint öt évtized alatt szerzett érdemei elismeréséül. Egy ilyen jelentős esperes nyomdokaiba kell lépnem“ – foglalta össze dióhéjban beszéde kezdetén néhány elődjéről a tudnivalókat Görözdi Miklós, hozzátéve, megilletődéssel áll meg és tisztelettel adózik a pozsonyi egyházmegye korábbi esperesei előtt, úgy mint az előző ciklusban ezt a tisztséget betöltött Somogyi Alfréd dékán, apácaszakállasi lelkipásztor, Szabó András nyugalmazott lelkipásztor-esperes, illetve a szintén esperes édesapja, Görözdi Miklós előtt.

Majd felidézte a jelölésének a történetét. Előjáróban emlékeztetett arra, hogy aki ismeri őt, tudja, neki soha nem jutott volna az eszébe, hogy esperes legyen, mert ő, mint fogalmazott, kényelmesebb annál. S ezért lepődtek meg sokan, hogy mégis az lett. Elmondta, hogy mivel nem volt jelölt az esperesi tisztségre, a csicsói lelkészértekezleten elhangzott az akkori esperes, Somogyi Alfréd részéről, akkor legfeljebb a főjegyző lép /Görözdi Miklós/ a helyére. „Inkább lenyírom a füvet, körbe kapálom a kertet, minthogy egy levelet meg kelljen írnom” – hangzott a válaszom, de amikor hazajöttem, gyötrődtem, s a napi igében azt olvastam: boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amiben döntött. Mi az, amit nem kell majd megbánnom? Mi az, ami miatt nem kell magamat elítélnem? – tettem fel magamnak a kérdést.

Másnap engem jelölt esperesnek az egyházmegyei tanács, én pedig háborogtam, egyfajta testi-lelki kínlódás volt bennem. Az egyházmegyei közgyűlés előtti napon telefonon jeleztem az esperesnek: visszalépek, nem vállalom. Akkor kaptuk el a feleségemmel szinte elsők közt a faluban a Covid-vírust. Rajtam könnyebben átment, de feleségem magas lázzal, légszomjjal is küzdött hetekig, s teljes bizonytalanságban voltunk. A közgyűlés reggelén a napi igében olvastam, ahogyan Dávid király kérdezi az ÚR színe előtt: Ki vagyok én, Uram, ó, URam? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? Sőt még ezt is kevesellted, Uram, ó, URam, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának, ezzel is az embert tanítva, Uram, ó, URam!  Nekem akkor ez egy személyes ige volt. Isten általa beleszólt az én életembe, ledöbbentett, de fel is emelt egyben, mert átéreztem egész életemre nézve Isten végtelen ajándékát: rám, családomra, szeretteimre nézve, s nem mondhattam mást, mint Dávid: „Ki vagyok én, Uram, ó, URam? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? …..Uram , te ismered a te szolgádat” –   idézte fel az esperessé választásának előzményeit Görözdi Miklós.

Hozzátette: Vannak igék, amelyek az embert mélyen megérintik. Átírják gondolatait, megmásítják útjait, vagy épp emlékeztetik Isten csodálatos voltára, esetleg bátorítják, segítik a döntésében. „Ott akkor a betegségben, s abban a lelki gyötrődésben ez az ige mindent felülírt: a kényelmemet, a bizonytalanságomat, a jónási menekülésemet, s egyfajta reményt, bizonyosságot adott afelől, hogy Isten így áll mellé az én kicsiny embervoltomnak vagy épp gyengeségemnek”.

Igehirdetését azzal zárta, hisz abban, hogy Isten vezetése nyomán dönthetünk helyesen, járhatunk jó úton, s Istennek áldása még egy ilyen szolgáján keresztül is kiáradhat, mint amilyen épp én ő, akit Isten lehet, hogy most egy kicsit feljebb emelt s több feladattal bízta meg, de ugyanakkor bízik abban is, hogy mindehhez megadja neki a kellő józanságot, a bajok elszenvedéséhez az erőt, az ő szőlős kertjében való munkálkodáshoz pedig kitartást és jó reménységet.

Szénási Szilárd esperes köszöntése

Az igei üzenet után Szénási Szilárd, a komáromi egyházmegye esperese, Révész Tibor, a barsi egyházmegye esperese, Szabó András, a pozsonyi egyházmegye korábbi esperese, Park Sungkon, a pozsonyi székhelyű Koreai Református Gyülekezet lelkésze, Peres Imre nyugalmazott lelkész, Válek Iván polgármester, valamint a 134. Zsoltár első versszakának az eléneklésével, a pozsonyi egyházmegye lelkészi kara is köszöntötte a hivatalába ünnepélyesen beiktatott esperest.

Szabó András nyugalmazott lelkipásztor, korábbi esperes is köszöntötte Görözdi Miklóst

A közgyűlés köszönetet mondott Somogyi Alfrédnek, aki az előző választási ciklusban állt az egyházmegye élén, valamint Fazekas László nyugalmazott püspöknek az egyházban végzett szolgálatáért.

A beiktatott esperest köszönötte Révész Tibor, a barsi egyházmegye esperese is

Az egyházmegyei közgyűlést Molnár Rudolf gondnok rekesztette be.

Az alkalmon befolyó perselypénzt az egyházmegye felajánlotta a bősi református templom építésére.

Kép és szöveg: Iski Ibolya