„... megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Titusz 2,11)

Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!

Ha végiggondolunk mindennapjainkon, kimondhatjuk, hogy nagyon sok rossz hírrel találkozunk. Leginkább ezek érkeznek el hozzánk. Különösképpen jellemző ez a mostani – lassan már két éve tartó – járványhelyzetre az új megbetegedések, kórházban kezeltek és elhunytak adatainak közzétételén túl akkor – még inkább elevenünkbe vág –, ha személyesen is érintve vagyunk ezekben. De visszaidézve a vírus megjelenése előtti időszakot, bekapcsolva a híradót, akkor is leginkább a rossz hírek jöttek elő. Valljuk be őszintén, sokszor nem is figyelünk már arra, nem is tudatosítjuk, mennyire ki van a mi világunk éhezve a jó hírre.

A karácsony üzenete pedig egy jó hír. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a legjobb, ami az emberhez eljuthat: Isten üdvözítő kegyelme jelent meg a karácsonyi csodában. Az ember megkapja a szabadulás és megváltás lehetőségét Istentől. A sötétségbe beleragyog Isten világossága.

Pál azt írja itt, hogy „megjelent”. Ő időben nagyon közel volt ehhez a kijelentéshez. Még csupán pár év telt el a Megváltó megszületése óta, mégis már itt is múlt időben fogalmaz az Igében. Több mint kétezer év van ilyen téren az emberiség mögött, ez a karácsonyi esemény azonban azóta is körberagyogja az emberi szíveket. Nekünk, keresztyéneknek, fontos a múlt – abban Isten gondviselését látjuk/láthatjuk. Ha személyes életutunkra gondolunk, születésünkkor a múltban indult az, a múltban tapasztaltuk meg a gondviselést, és múltként tekinthetünk a már mögöttünk lévő részére. Az isteni kegyelem is a múltban született meg, vállalta értünk a szenvedést és a halált, és a múltban megtörtént feltámadás ad számunkra reménységet. Hálával tartozunk a múltért!

Az üdvözítő kegyelem a sötétségben és fogságban élő ember számára „megjelent”. Mária nem tett semmit azért, hogy Gábriel angyal nála jelentse ki az isteni akaratot. A Betlehem környéki pásztorok sem tettek semmit annak érdekében, hogy az angyalok nekik hirdessék az örömhírt: „Üdvözítő született ma nektek” (Lk 2,11a). Valahogy így vagyunk mi is az Istentől kapott felismeréssel. Megérint bennünket, és mindez úgy történik, hogy semmi érdemünk nincs ebben. Egyszer csak megtalál bennünket úgy, hogy csodálkozva állunk és adunk hálát ezért az isteni döntésért. Nem mi keressük meg Istent, hanem Ő talál ránk.

A karácsonyi csoda azonban következményeket hoz az emberi életre nézve. Itt nem egy olyan találkozásról van szó, amely után az élet ott folytatódik, ahol ez előtt a megtapasztalás előtt tartott. Mária elfogadta az isteni akaratot. A pásztorok az angyali jelenés után elindultak, hogy maguk is meggyőződjenek az eseményről. A távoli bölcsek a csillag felragyogását követően hosszú útra kerekedtek, és megtalálták a világ Üdvözítőjét. Ezek a példák azt mutatják számunkra, hogy megjelent üdvözítő kegyelemmel való találkozás után az ember élete változik.

A jó hír az, hogy megtalált bennünket Isten, és ennek a szíveket megérintő kegyelmi cselekedetnek következményeként mi is változhatunk. Engedjük be a szívünkbe a karácsonyi fényt, és tapasztaljuk meg az üdvösség reménységét. Így legyen mindannyiunknak az Ő jelenlétében megélt békés, boldog karácsonya!

Áldást, békességet kívánva, szeretettel                                                                               

Géresi Róbert püspök