Az evangéliumok – más bibliai könyvekhez hasonlóan – elsősorban nem történelemkönyvek. Nem azért íródtak, hogy történelmileg örökítsenek meg egy-egy eseményt. A középpontban mindig ezen történetek hitbeli üzenete van. Éppen ezért az evangéliumok sem nyújtanak semmilyen, száz százalékban megbízható kulcsot ahhoz, hogy Jézus életéről egy teljesen megbízható történelmi kronológiát állítsunk fel.

Relatív kronológia

Amire lehetőségünk nyílik az csupán egy relatív kronológia felállítása, amelyben megpróbálhatjuk összeállítani és egymás mellé tenni mindazt, amit Jézus életéről tudunk. Ennek alapján a felnőtt Jézus földi tevékenysége a „néhány hónaptól” egészen az „egy pár évig” terjedő időtartamot öleli fel. A szinoptikus evangéliumok (Máté, Márk és Lukács) semmilyen konkrét adatot nem közölnek ezzel kapcsolatban. Mivel János evangéliuma három, esetleg négy páskaünnep megünneplését említi meg Jézussal kapcsolatban, ennek fényében azt feltételezhetjük, hogy Jézus kb. 3 évig tanított nyilvánosan, de ennek a jánosi kronológiának a megbízhatósága szintén elég csekély.

Jézus földi életéről csupán relatív kronológiát tudunk felállítani

Jézus egyes tetteinek pontos időbeli behatárolása azért is nehéz, mivel ezeket a tetteket az evangélisták mindig saját teológiai koncepciójuknak rendelik alá. A templom megtisztítása például János evangéliuma szerint mindjárt Jézus tevékenységének legelején megtörténik, ellenben a többi evangéliummal, ahol ez a szimbolikus cselekedet az egyik elindítója a Jézus ellen élete végén folytatott pernek.

Az evangéliumok Jézus tevékenységéről szóló „legpontosabb” időbeli adata Lukács evangéliumában található, és a következőképpen hangzik: „Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt…”(Lk 3,1). Sajnos még ez az adat sem teljesen megbízható. Tiberius császár ugyanis a Római Birodalom keleti részében 3 évig ún. társuralkodója volt Augustus császárnak (Kr.u. 12 októberétől).

Az egész birodalom császári trónját 14 szeptemberében foglalta el. A kérdés tehát az, hogy honnan számítja az evangélista Tiberius uralkodását. Lk 3,23 szerint Jézus „mintegy” 30 éves, amikor elkezdi nyilvános működését. Ez lehet plusz-mínusz néhány név. Az evangélista olyan híres bibliai alakokra utal, akik szintén 30 évesen kezdenek el tevékenykedni: Dávid, József, Ezékiel. Velük akarja Jézust párhuzamba állítani.     

Jézus életének csak egy hozzávetőleges földrajzi, valamint időbeli keretét tudjuk megállapítani. Tevékenysége Galileából indul, és Jeruzsálemben ér véget.

Jézus születésének pontos dátuma

A továbbiakban arra fogunk választ keresni, hogy az evangéliumok születéstörténetei milyen történelmi információkat tartalmaznak, és ezek mennyire tekinthetőek hitelesnek és pontosnak.

Mit mond Máté?

Máté evangéliuma szerint Jézus Nagy Heródes uralkodásának idején születik meg. Az ő udvarában keresik a napkeleti bölcsek Jézust, és ő az, aki kicsit később minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket megölet Betlehemben. Mivel Nagy Heródes uralkodása Krisztus előtt 4-ig tart, ebből az következik, hogy Jézusnak legkésőbb Krisztus előtt 6-ban meg kellett születnie. Egy másik fogódzót a bölcseket vezető csillag jelenthetné, de egy ilyen csillag pontos behatárolása az akkori időben lehetetlen volt. Az antik világban a csillagászati jelenségek nagyon sok spekulációt, népi mondát hordoztak magukkal. Az ilyen alapokon mozgó, kiélezett számítások összekeverik a történelmi lehetőségeket a tényekkel, és túlértékelik a források üzenetét.

Mit mond Lukács?

Lukács szerint Jézus Nagy Heródes uralkodása idején (Kr. e. 37–4) születik meg (Lk 1,5), amikor Cirénius a szíriai helytartó (Lk 2,1kk). Ekkor adja ki Augustus császár a rendeletét, miszerint tartsanak népszámlálást az egész Római Birodalomban.

A gondot ezen tények ismeretében az jelenti számunkra, hogy ezek az adatok nem harmonizálhatók! Történelmi forrásokból ugyanis nem tudunk arról, hogy ebben az időben népszámlálás lett volna a birodalomban. Továbbá, ha lett is volna, nem kellett volna mindenkinek a „maga városába” menni, és az sem volt szükséges, hogy a nők megjelenjenek a hivatalnokok előtt. Őket az apák vagy a férjek igazolhatták. Mivel pedig a zsidóságnál tilos volt népszámlálást tartani, nem valószínű, hogy egy ilyen keménykezű és a rómaiak által is elismert királyra, mint Nagy Heródes, ezt ráerőltették volna.

A következő probléma abból adódik, hogy Nagy Heródes Kr. e. 4-ben meghal, de a Lukács által említett Cirénius csak Kr. u. 6-tól lesz szíriai helytartó. (Nagy Heródes utolsó éveinek helytartóit név szerint, pontosan ismerjük, ezért Cirénius esetleges korábbi helytartósága kizárt.) Az idősíkon egy kb. 10 éves lyuk keletkezik. Lukács tehát egymásba nem illő történelmi adatokat rosszul harmonizál.  

Jézus születésének pontos időpontja teljes biztonsággal nem határozható meg. A legvalószínűbb Nagy Heródes uralkodásának utolsó éve: Kr. e. 4.

Jézus születésének helye

Máté és Lukács evangélisták születéstörténeteikben megegyeznek abban, hogy Jézus Betlehemben született meg.  Máté evangéliuma előfeltételezi, hogy a Dávid házából származó József Betlehemben lakik, sőt ott háza is van (Mt 2,11). Továbbá, Heródes király bőszült Betlehem környéki gyermekgyilkossága is csak akkor kap értelmet, ha a „szent család” itt lakik. Jézus Máté szerint nem úgy kerül Názáretbe, hogy a szülei visszamennek oda, ahol laknak, és ahonnan a népszámlálás miatt zarándokolnak el néhány napra, hanem az Egyiptomba való menekülés után a család már ide költözik. Ellenben Lukács szerint Mária (és valószínűleg jegyesének, Józsefnek is) otthona Názáretben van (Lk 1,26). Innen zarándokol a hegyvidékes Júdea egyik városába, hogy rokonát, Erzsébetet meglátogassa (Lk 1,39). József Názáretből megy a „maga városába”, Betlehembe jegyesével, Máriával együtt az összeírásra (Lk 2,3kk). Jézus születését követően, miután a templomban áldozatot mutattak be, és az Úr törvénye szerint mindent elvégeztek, „visszatértek városukba, a galileai Názáretbe” (Lk 2,39).

Máté és Lukács születéstörténetei Jézust Betlehembe helyezik. Mindkét esetben azt hivatottak bizonyítani, hogy Jézus Dávid Fia, a valós Messiás. Lukács a világtörténelem folyásába helyezi Jézus születését, és ilyen módon összekapcsolja az üdvtörténetet a világtörténelemmel.

Amennyiben a születéstörténeteket nem vesszük figyelembe, minden evangélium megegyezik abban, hogy Jézus otthona és származási helye Názáret volt. Márk és János utalnak rá, hogy Jézus nemcsak hogy ott nevelkedett, hanem ott is született. Márknál ez hangsúlyosan jelenik meg. Amikor Jézus tisztátalan lelkeket űz ki, azok így kiáltanak: „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus?” (Mk 1,24). A vak Bartimeus „amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az...”, aki arra megy, ezután kezd kiáltozni (Mk 10,47). Az evangélium végén a tűz mellett melegedő Péternek a főpap egyik szolgálója a következőket mondja „Te is a názáreti Jézussal voltál” (Mk 14,67). Végül, az üres sírban a fehér ruhába öltözött férfi a következő kérdést intézi az oda érkező asszonyokhoz „A názáreti Jézust keresitek...?” (Mk 16,6).

János evangéliuma szerint Jézus názáreti származása megkérdőjelezi azt, hogy ő lenne Messiás. Első elhívott tanítványai közül Nátánaél Jézus származására utalva kételkedve kérdezi, hogy „Származhat-e valami jó Názáretből?” (Jn 1,46k). Amikor Jézus a lombsátor ünnepen a templomban tanít, a sokaságból némelyek azt kérdezgetik egymástól: „Csak nem Galileából jön el a Krisztus?” (Jn 7,41). A fejezet legvégén pedig a farizeusok ezt mondják Nikodémusnak „Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta” (Jn 7,53). Ezzel azt akarják mondani, hogy ha Jézus a Messiás, Betlehemben kellett volna megszületnie. Ő azonban galileai, tehát nem ő a Messiás.

Jézus Názáretből származott, születésének Betlehembe helyezése a vallási tradícióknak való megfelelés eredménye

Ma az Újszövetség-kutatók nagy többsége tényként kezeli és elfogadja, hogy Jézus Názáretből származott. Születésének Betlehembe való elhelyezése a vallási tradícióknak való megfelelés eredménye. Mivel az Írás szerint a Messiásnak ott kellett megszületnie, Jézus születéstörténeteit is úgy szerkesztették, hogy ezzel a hagyománnyal egybeessenek.

Összefoglalás

Máté és Lukács saját teológiai koncepciójának, elképzelésének rendelte alá a születéstörténetet.  Máténál a pogány bölcsek felismerik Jézusban a Messiást, ellentétben sajátjaival, a jeruzsálemiekkel szemben. Ezzel megadja az evangélium alaptémáját, a népek eljövetelét a Messiáshoz és a kirekesztettséget a sajátjaitól. Máté számára és az ő hite szerint minden úgy történt, ahogyan azt ő leírja. Ez nem zárja ki, hanem magába foglalja, hogy Máté néhány epizódot saját elképzelése szerint alakított. Például: a család názáreti áttelepülése azért fontos, mivel születéstörténetét össze kellett kapcsolnia azzal a forrással, amely alapul szolgált evangéliuma számára, éspedig Márk evangéliumával, ahol Jézus názáretiként jelenik meg.

Lukács azt a „kétségtelen valóságot” (Lk 1,4) akarja megfogalmazni, amely több mint egyszerű faktum, tény. Ez a „valóság” sokkal inkább biztonságot jelent (mint pl. egy bankjegy bonitása) az embereknek. A születéstörténetből az evangélium olvasói számára egyértelmű, hogy Isten az, aki a történelmet irányítja. Ő az, aki mindezt előre megtervezte. Ezért van komoly feladatuk az első két fejezetben az angyaloknak, akik gyakran jelennek meg (és akiket Lukács különösképpen kedvel). Ők irányítják és értelmezik a történéseket.

Amit hirdetnek, megtörténik, és ami megtörténik, az valami csodálatos: a meddő és a szűz gyermeket vár, Zakariás megnémul, azután újra beszélni kezd, stb. Lukács nem történetet talál ki, hanem történetet alkot, és az egész történelmet újonnan értelmezi. Olvasói ezt a koncepcióját elfogadták, mivel valós volt, és a „kétségtelen valóságot” hirdette. Ha nem így lett volna, olvasói nagyon könnyen komolytalannak találták volna, és meghamisították volna.    

Ficzere Tamás, Kálvinista Szemle