5Móz 25 és Mt 9,1–8

(ÓSZ) „Ha a bűnös verést érdemel...” (2). A mai napig fel tudom idézni azt, hogy gyerekkoromban egy-egy magyar népmese hallgatása, vagy olvasása közben milyen mély izgatottsággal vártam, hogy a jó elnyerje méltó jutalmát, a gonosz pedig méltó büntetését. Mindnyájan szeretnénk egy igazságos, jogszerű, becsületes és tisztességes világban élni. Azonban felnőve, ha merünk őszinték lenni önmagunkkal, akkor egyre inkább látjuk, hogy a mi igazságunk valahogy mindig fontosabb, mint a másiké. A magunk számára nagyobb engedményeket is méltányosnak tartunk, mint a másiknak. Ha nekünk nagyobb mértékkel adnak a jóból, az nem annyira igazságtalan, mint amikor mással teszik ezt. De vajon a méltó büntetést óhajtó vágyaink mellett eljutunk-e annak őszinte megválaszolásáig, hogy ha az Úr Isten velünk is érdemeink szerint bánna, akkor mi mit kapnánk tőle?

Fohász: Uram, add, hogy mindig fontos legyen számomra az, ami jó, ami becsületes, ami tiszta, ami igaz, ami tisztességes. Segíts ezeket az erényeket és értékeket védeni és megélni. De add meg, kérlek, azt is, hogy soha meg ne feledkezzem arról, hogy egyedül a Te kegyelmed tart meg, mert Te bűnbocsátó Úr vagy. Ámen.