1Móz 44 és 2Kor 11,1–15
(ÚSZ) „Maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát" (14). Az ősi kígyó simulékonysága már az Éden kertjében végzetesnek bizonyult. Ma sincs ez másként. A szeretet, az elfogadás, az esélyegyenlőség címszavai alatt akar Isten igéjével ellentétes dolgokat véghezvinni a világban. Mindezt pedig úgy, ahogyan már az első emberrel szemben is tette – Istent szűkkeblűnek, rosszakarónak állítja be: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek" (1Móz 3,1)? Csakugyan olyan Istent akarsz szolgálni, aki megengedi, hogy ennyi rossz legyen a világban? Csakugyan olyan hatalmas a te Istened, ha megsegíteni sem tud téged? Ilyen és ehhez hasonló, a lelket megmételyező kérdéseket csepegtet el a gondolatainkban. Vele szemben megállni pedig csak az új Ádámban, Krisztusban lehetséges. Jézus Krisztus könyörülj rajtunk, vigyázz ránk!
Fohász: Krisztusom, Rajtad kívül nincs menekvésem, a kísértő óhatatlanul legyűrne engem, de Veled naponként győzedelmeskedhetek felette, mert a végső diadalmat Te már learattad. Ámen.