Több héttel ezelőtt egyházmegyénk hittanosaival elindultunk egy képzeletbeli hegyre (Mt 17,1-8). Heteken keresztül ugyanis Illés és Elizeus próféta történeteit tanulmányozták a Szentírásból az Abaúj-tornai Egyházmegye hittanosai.

Mind feljebb és magasabbra kapaszkodtunk a hittudásban. Bizony, volt, aki csak addig jött, ameddig valaki vitte a hátán; volt, aki örömmel haladt egyenesen előre; és volt, aki csak kényszeredetten bandukolt. Bizony, volt, hogy megbotlottunk, voltak éles kanyarok is, szédítő mélységek is, hiszen némelyek visszafordultak. Ám volt jókedv és szigor is, de szerintem mindenképpen nagy kaland volt. Amikor pedig megmásztuk azt a magas hegyet június 17-nek szombatján, és feljutottunk a csúcsra, az átélés öröme, a siker kilátása, a fenséges élmény mindenért kárpótolt bennünket.

Olyan öröm volt látni, hogy vannak még Jézusnak választottai, akik vállalják a többre bízatás minden fáradságát, mert többet szeretnének ismerni az Úrból, aki prófétáin keresztül is kijelenti magát. Azon a hegyen nem másnak, mint az Úr Jézus Krisztusnak az áldott jelenlétében voltunk, akiért minden prófécia elmondatott.

„Törvény és próféták”, az egész Szentírás miatta, érte és róla szól, s mi boldogan dicsértük háromszor szent nevét.  Jó volt nekünk ott lenni (Mt 17,4) tizenhat gyülekezetből, mind a hatvanöt növendéknek és tanított tanítványoknak.

Az helyezésekről ehelyütt ne essen szó, legyen bennünk sokkal inkább erősebb a hálaadás, hogy mind gazdagodtunk hitünkben. Újra találkozhattunk Vele és egymással. Mesterünk pedig az utolsónak is annyit akar adni, mint az elsőnek (Mt 20,14).

Minden jelenlévő az oklevél, a könyvjutalom és a csokoládé mellett kapott egy kevés olajat is. Apró üvegcse őrizte, mint ahogy szívünk megőrizheti együttlétünk emlékét. Utalás ez az olaj arra az Elizeus-történetre, amikor egy eladósodott özvegyasszonynak más földi kincse nem volt, csak egy kevés olaj (2Kir 4,1-7).

Gazdagabb volt, mint gondolta, mert volt annyi hite, hogy engedelmeskedjen a próféta szavának, így egy kevés olajból túlcsorduló áldás szállt rá: megmenekültek fiai a rabszolgaságból, családja egyben maradt, túlélte a nyomorúságos időket. Jellé lehet egy kevés olaj ma is.

Pár csepp Isten lényéből, Jézus jelenlétéből és elhisszük, rendezve van kifizethetetlen adósságunk, nem kell rabláncot hordanunk, így a mindennapi betevő is ízesebb, a dolgok nem nyikorognak, a sebek gyógyulnak, a tekintetek fénylenek. Csak egy kevés olaj. Csodát tehet, ha Jézustól kapod. Találkozzunk Vele újra a hegyen!

Kép és szöveg: Nagy Gábor és Nagy Komáromy Zsuzsanna