Az Isten által kijelölt őrhelyünkre szeretnénk állni

2022. július 22., péntek

Nagygéres és Nagykövesd között, a Karcsa partján fekszik a hatszáz lelkes falu, Örös. A dombon álló református templomának nemrég felújított tornya jól látható messziről. A távolban a Zempléni-hegység vonulata emelkedik, egyfajta védettséget nyújtva. A falutól néhány kilométerre már a magyarországi határvonal húzódik, jelezve, hogy arrafelé csak a kijelölt úton lehet haladni. Kiss Miklós református lelkipásztor 2008-tól szolgál a településen, 2013-ban pedig a gyülekezet meghívása után beiktatták az egyházközség élére.

KOEN gyülekezeti napközi tábor

A templom és a mellette lévő parókia udvara július első hetében megtelt élettel. Legalább ötven gyermek hallgatta a hűs falak között az igei üzenetet és a Jákób családjával kapcsolatban előadott történeteket, illetve énekelt gitár kíséretében, majd folytatták kint a szabadban elmélyültebb beszélgetésekkel, amelyet sok-sok játék követett a parókia hátsó részén lévő hatalmas zöld gyepen. A folyamatnak nemcsak szemlélője, hanem aktív résztvevője is volt Kiss Miklós lelkipásztor, aki, ha kellett gitárt vett elő, igét hirdetett, vagy valamelyik bibliai szereplőt személyesítette meg.

Pihenésre viszont nem nagyon maradt ideje a gyülekezeti napközi tábor után. A következő hetet már a Gombaszögi Fesztiválon töltötte, ahol egy kis szolgáló csoporttal, a Tandem nonprofit szervezettel együttműködésben lelki programokat biztosítottak a résztvevők számára. A Firesz első hivatalos gombaszögi szolgálata során reggeli áhítatok (Lelki fröccs), személyes beszélgetések (Meghallgatlak, Jézus Coaching, Élő könyvtár), valamint számos előadás (Gazdálkodj okosan a testeddel, - pénzeddel, - időddel stb.) kerülhetett a programba. Külön örömként élték meg, hogy Felvidéken elsőként szervezhettek „Szólj be a papnak!” beszélgetést, melynek során vendéglelkészek és papok válaszoltak a jelenlévők egyházra, hitre, vallásra vonatkozó kérdéseire.

A Gombaszögi Fesztiválon

A Fiatal Reformátusok Szövetségének elnökeként szívügyének tartja a jövő nemzedéket elvezetni a megváltó Jézushoz. A fiatalok mellett mégis a legfontosabb számára az a közösség, amelynek már tizennégy éve a lelkipásztora.

A reformátusok száma a több, mint hatszáz fős falu lakosságához mérve jelentős. A legutóbbi népszámláláskor mintegy 430-an, a közösség hetven százaléka vallotta magát a református felekezethez tartozónak. Az egyházközség ugyanakkor 200-220 egyházfenntartót tart nyilván, vasárnaponként pedig 30 és 50 között vannak jelen az istentiszteleteken. Az ünnepek azonban itt is kivételt jelentenek, mint másutt, amikor sokkal jobban megtelnek a padok hívekkel kiegészítve a hazalátogató családtagokkal – kezdi a statisztikai adatok felsorolásával a gyülekezet bemutatását Kiss Miklós lelkipásztor, akivel a parókiához tartozó, egykor mezőgazdasági épületként szolgáló, ma gyülekezeti alkalmak megtartására átalakított helyiségben ültünk le beszélgetni.

Nem titkolja azonban, hogy a számok ellenére mégis egy fejlődőképes, élni akaró közösségnek látja az örösi gyülekezetet, még akkor is, ha vannak olyan helyzetek, amelyek nem erre utalnak. – Az elmúlt karantén időszak még érződik a gyülekezeten. Amikor lehetett, nagy lendülettel, lelkesedéssel jöttek a hívek.  Mindenki hozta a saját maga örömét, meg a terheit is, amelyet korábban nem lehetett kibeszélni és feldolgozni. Odafigyeltünk erre az igényre is. Többen viszont nem jöttek a templomba, mint korábban, hiába voltak olyan hangok, hogy a vírustól való félelem majd jobban bevonzza az embereket a templomba, vagy azért, hogy hálát adjanak a megtartatásért. Sajnos nem ezt tapasztaltuk. Azok jönnek most is, akik korábban is itt voltak, viszont néhány új arc felbukkant a templomban a közeli hozzátartozó elvesztése után, akiket igyekszünk gyászukban támogatni. Összességben azonban elmondható, Örös egy őrhely. Mi pedig arra az őrhelyünkre szeretnénk állni, amelyet az Úristen kijelölt a számunkra – teszi hozzá bizalomteljesen.

A napközi tábor egyik pillanata

A korabeli dokumentumok szerint a falu egykor a királyi szolgálatban álló határőrök falujaként keletkezett, mintegy őrhelyként, védelmező helyként. Innen is eredeztethető a neve, de egy másik forrás szerint a falu neve a magyar Örs személynévből származik. 

Különös időszak ez a mostani, bár nem tudom pontosan megmondani, hogy mik voltak az áldásai és nehézségei az előző koroknak, de úgy látom, hogy most a világ nagyon gyorsan dübörög, s minden lelkésznek az a kérdése hogyan megszólítani a környezetünkben élőket – válaszolja a gyülekezet gyarapítására,  vonatkozó kérdésre, megemlítve ugyanakkor, hogy vannak olyan oszlopos, hétről hétre templomba járó gyülekezeti tagok, akik viszont egészen más közegben nevelkedtek fel, s hozzák magukkal a tradicionális neveltetésüket. – Meg tudom érteni azt is, hogy a templom ebben a felgyorsult és folyamatosan változó világban lehet a számukra az a hely, ahol megnyugvásuk lehet, ahol még megvan az, amit még gyerekként megtapasztaltak és egy életen át tartott, hordoztak és megkapaszkodtak benne.

Kiss Miklós

Kiss Miklós tizennégy éve szolgál Örösben. Az eltelt időszakban sok minden történt a gyülekezet életében. A hitet erősítő alkalmak szervezése mellett, amely a gyarapodást is hivatott volt elősegíteni, megemlíti a halálozás miatti emberi veszteségeket is. Mint mondja, sok mindenkit ki kísért már ez idő alatt a temetőbe. Olyan gyülekezeti tagokat is, akik hétről hétre ott voltak az alkalmakon, s szívügyüknek tekintették a gyülekezetüket. – Az ilyen híveket nagy veszteségként könyveljük el, mert elmentek azok az oszlopos tagok, akikre építeni lehetett. Ugyanakkor vallom és látom is, hogy van utánpótlás: Istennek hála, születnek gyerekek. S vannak ellenpéldák is, meg lehetne sorolni, hogy mi minden nincs, ami lehetne, de igyekszem inkább figyelni és észrevenni azt, ami van – fogalmaz Kiss Miklós, aki példaként megemlíti, hogy vannak fiatal családok Örösben és beköltözők is, akik bekapcsolódnak a gyülekezeti életbe, mert itt találják meg a közösségüket. Van olyan, aki alkoholizmusból menekült, egyik napról a másikra letette az italt, majd csatlakozott a gyülekezeti közösséghez. – Számtalan ilyen pozitív történet is volt az eltelt időszak alatt, ami jelzi is egyben, hogy mindig van megújulás. 

Az örösi református templom

Mint mondja, az ő része nagyon kevés abban, hogy új arcokkal bővül a gyülekezet, de azt az egy százalékot, amit megtehet, igyekszik is megtenni. „Nagyon kérjük imádságban az Úristent, hogy a hiányzó 99 százalékot tegye hozzá. Időnként még rá is tud tenni néhány lapáttal” – mondja cinkos mosollyal Kiss Miklós, hozzátéve: Tényleg hálásak lehetünk érte. – Az ige azonban azt is mondja, hogy az egész útra emlékezzünk vissza. Ne csak arra, ami hiányzik, ami nem sikerült, a kudarcainkra. Ránk, magyarokra sokszor inkább ez a jellemző, hogy a rosszat emlegetjük fel. Nézzük meg inkább azt, hogy mi mindennel ajándékozott meg bennünket az Úristen, mert abból is van bőven – hangsúlyozza a lelkipásztor.

– Tény és igaz, hogy nincs mindig igény arra, hogy a rendszeres alkalmakon kívül mást is szervezzünk. Nagyon sok lelkésztársammal együtt viszont azon dolgozunk, hogy felébresszük a hívekben az igényt arra, hogy akarjanak mást is, s rámutassunk arra: ez az, amit keresel, erre van szükséged, erre vágysz ki tudja mióta, de sohasem fogalmaztad meg magadnak. S ez nem azért van így, mert mi ezt mondjuk, hanem azért, mert az Úristen így találta ki és tervezte el – ismerteti a bevált receptet, de hozzáteszi, hogy eleve elveszett gondolkodás az, amikor csak alkalmakban látjuk a gyülekezeti életet, mert ettől sokkal többről van itt szó. Rengeteg személyes beszélgetés is van a háttérben, s érzem azt, hogy ebből sosem lehet kifogyni. Lehetne többet is beszélgetni, s kell is, mert ez lényeges a hívek megerősítésében. Ezt pedig magamnak is üzenem – mondja a lelkipásztor.

Az örösi református templom hátsó oldala

A személyes beszélgetés kezdeményezője, – amely erőt adhat az elfáradtnak, vagy vigasztalást a gyászolónak, – lehet a gyülekezeti tag vagy akár én is.  Szerintem ez így van jól. Kis faluban azért még megvan a lelkész felé az a fajta bizalom és tisztelet, hogy ha eljött hozzám a Tiszteletes Úr, akkor benne megbízhatok és végre kiönthetem a lelkem úgy, hogy tudom, nem fogja tovább adni, aki előtt nem kényelmetlen, nem kellemetlen, ha sóhajtozom. S arról beszélek, ami fáj. Ennek is megvan az ideje. S annak is, hogy együtt örüljünk és felidézzük a jó dolgokat is, s az Úristentől elkérjük a vezetést.

Vajon a fiatalok is igénylik az ilyen kapcsolattartást? Hogy foglalkozzanak velük, s majd bekapcsolódjanak a gyülekezetbe? – vetődik fel a kérdés. Kiss Miklós pozitív példaként említi meg, hogy van olyan presbitere, aki már konfirmandusként itt volt a közösségben, majd később megtalálta a saját helyét és bekapcsolódott a gyermekmunkába. Gyermek-istentiszteletek vezetését vállalta fel, a gyülekezeti napközi táborokban is segített. – Több ilyen pozitív eset is tudnék említeni, de inkább jellemző az, hogy ebben a mostani istentiszteleti formában a mai fiatalok nehezen találják meg a helyüket. A dallamok, a szövegek, az énekek idegenek a számukra, de úgy látom, hogy bizonyos hitbeli érettség után azonban ezek is kedvesek lehetnek a számukra és üzenhetnek, segíthetnek nekik. Most viszont még érezzük ezt a szakadékot aközött, amiben a mindennapjaik zajlanak és aközött, ami a vasárnapi istentiszteleten történik.

Egy örösi elszármazott ajándéka a székely kapu

Folyamatosan dolgoznak azon, hogy a fiatalok számára vonzóvá váljon az istentiszteleten való részvétel, s más elemeket is bevigyenek a templomi alkalomra. Havi rendszerességgel tartanak zenés istentiszteletet gitáros dicsőítéssel, kicsit lazább, kötetlenebb prédikációs stílussal. A fiatal családok nagyon szeretik ezeket az alkalmakat, jönnek gyerekestől, de akár messzebbről is szívesen hazajönnek erre azok, akik Örösből elköltöztek.

Belátja azonban, hogy ez azonban nem annyira egyszerű: szükséges, hogy mind a két fél elfogadja az újat, illetve megbarátkozzon a hagyományos elemekkel. Úgy véli, hogy lelkészként szerepe van abban, hogy finomhangolja mindkét véleményt és legyen egy elfogadás. – Amikor a fiatalok megtapasztalják egy felnőtt, vagy egy lelkész részéről, hogy partnerként kezelik és meghallgatják őket s a feléjük irányított kérdésre nyugodtan mondhatják a válaszaikat, mert nem lesznek érte kinevetve vagy lenézve, akkor még azon is képesek túltenni magukat, hogy egy kicsit idegen számukra az istentiszteleti forma. Most éppen egy ilyen időszakot élünk a konfirmandus csapattal, s vannak velük jó tapasztalataink. Érdekes viszont, hogy a fiatalok részéről sokkal nagyobb az éhség a személyes kapcsolatokra, mint a felnőtteknél.

A templo belső tere az orgonával

Kiss Miklós több, mint húsz éve végez szolgálatot a fiatalok között. Segédlelkészi éveiben először ifjúsági lelkészként alkalmazták, később ő lett a Fiatal Reformátusok Szövetségének elnöke. – Nagyon hamar meg kellett tanulnom és elfogadnom, hogy a fiatalok felé végzett szolgálat azzal is jár, hogy a magvetés után egyszer csak eltűnik a talaj – mondja mosolyogva, de hozzáteszi, azért, mert tanulmányai miatt elköltözött pár száz kilométerrel távolabbra, vagy diplomaszerzés után máshová költözik, Budapestre vagy máshová, mert ott tud érvényesülni. Megjegyzi: ezt el kell fogadni. Örösben és a többi kis falusi közösségben is tapasztalható ez a trend. Akik viszont itt maradnak, s fiatal családosokként itt raknak fészket, velük reménység szerint hosszú távon számolhatunk. Sok fiatal család ezért betagolódik a közösségbe, s ha kell, besegítenek a gyülekezeti tábor megszervezésébe, így tudunk kikre támaszkodni.

– Igehirdetéseimben szeretek visszautalni arra, hogy sokszor azt mondjuk, nehéz időket élünk, de gondoljunk bele abba, volt itt egy közösség, akik 1935-ben végeztek el egy óriási nagy felújítást a templomon. Nem hiszem, hogy sokkal könnyebb időben éltek volna, illetve sokkal könnyebb időszakok lettek volna, de mégis az nekik valamiért szívügyük volt.

A templom belső tere

Közben átsétálunk a kívülről részben már megújult templomhoz, áthaladva a „Ki alatta ki- s bejár, arra áldás, béke vár” kedves szövegezésű, erdélyi stílusú fakapun. Balla Lajos, a községből elszármazott fafaragó ajándéka ez az itt élők számára. Minden egyes alkalommal, amikor átmegyünk alatta, eszünkbe juthat, hogy egy láthatatlan lelki szál sokakkal összeköt minket – nemcsak a láthatókra nézünk…

A templomról az 1700-as évekből vannak feljegyzések, akkoriban a jelenlegi  helyén épült fel egy deszkatemplom, milyen kár, hogy az nem maradt meg, gyönyörű lehetne itt ezen a kies dombom – mutat a jelenlegi templom felé Kiss Miklós.

Az 1800-as évek elején tették le a mai templomnak az alapkövét, de volt tűzvész is, amikor leégett a parókia, s odavesztek az iratok.  A fatemplom is ennek lett az áldozata, de pár éven belül a közösség felújította és rendbe tette. Az 1935-ös felújításkor nyerte el a templom a klasszicista stílusú kinézetét/külsőjét. Azóta kisebb nagyobb változtatások és felújítások történtek – mondja a lelkipásztor, majd sorolja, illetve mutatja is, hogy a magyar kormány támogatásának köszönhetően mi minden megváltozott a templomban, a parókia udvarában, a parókián, s a gyülekezeti termük is bővülhetett.

A magyar kormány jóvoltából a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával újultak meg a templom harangjai és az azokat mozgató rendszer.

– Ilyen téren is épülhetünk, de ettől sokkal fontosabb, az, hogy mivel jelentős anyagi támogatást kaptunk, sok kapacitásunk felszabadult, s folytathatjuk a hosszútávú lelki építkezést. Nem az vitte el az energiánkat, hogy kis közösségként az anyagi forrásunk függvényében évről évre mindig valamit megújítunk, most másra fókuszálhattunk. Én ennek áldásait élem meg most és ezért nagyon hálás vagyok. Tizenöt-húsz éves terv valósulhatott meg az elmúlt öt év alatt. S ez azért nagy lépés egy ilyen kis gyülekezet életében. A gyülekezeti tagok részéről is érződik a hála és az elégedettség. Nagyon sokszor mondják is a hívek, hogy olyan jó ránézni a templomra, s milyen jó, hogy megvan világítva, mert Nagygéres felől érkezve a főútról is végig lehet látni, s milyen szép. Az örösiek büszkék arra, hogy van templomuk. Ez azonban egy jó értelemben vett büszkeség, inkább hálának nevezném és elégedettségnek. Igen, ezek a pozitív változások összehozták az embereket. Az, hogy a templom tornya a falu összes épülete fölé emelkedik, annak üzenete van, s kell is, hogy legyen. Az üzenet pedig az, hogy az Úristen mindenek felett áll, felettünk is ott van. Nemcsak úgy, mint ítélkező és erős kezű Isten, hanem mint oltalom és féltő szeretet.

Kiss Miklós 2006-ban fejezte be teológiai tanulmányait Komáromban, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán. Segédlelkészi évei alatt két éven át volt a Fiatal Reformátusok Szövetségének ifjúsági lelkésze. Az örösi egyházközségbe 2008-ban helyezte ki az egyház vezetése. A gyülekezet presbitériuma 2013-ban hívta és választotta meg lelkipásztorául.

Iski Ibolya

Kép: Iski Ibolya, ÖRE

események továbbiak →